Hattyúk és sárkányok között: kenutúra a Ráckevei-Dunán

Evezni márpedig jó dolog, bizonyítja ezt a számtalan elnyert magyar érem. A "vízenjáró" ember egészen mást lát a világból, mint a "közönséges gyalogos", csendben suhanva a vízi élővilág is egészen a közelébe enged. Ha pedig még jó társaság is akad - márpedig akad - akkor még csepergő esőben is remek móka a kenuzás.

Dunaharaszti, vasúti híd

A reggeli kiadós eső ellenére összegyűltünk vagy húszan a Dunaharaszti-Külső megnevezésű HÉV állomáson, ahol a bezárt jegypénztárt egy hivalkodó külsejű jegyautomata van hivatva helyettesíteni, ezen kívül a helyet csupán a sínek között burjánzó, virágládából szökött porcsinrózsák dobták fel.
No, de mi aztán hamar felpezsdítjük a hangulatot a végtelenbe vesző sínek mellett, volt aki autóval, volt aki kerékpárral érkezett - és még olyan is, aki HÉV-vel...
Pár lépés, megvan a kenukölcsönző, három darab hatszemélyes kenut bérelünk, "gyermekflotta" felirattal - és van "plusz egy fő" tengeri kajakkal. Lapátosztás, hajóbeosztás, vízhatlan hordók, mindez rutinosan megy már, még polifoam szivacsból vágott ráülőket is kapunk - szokatlan luxus.

Máris a vízen ringatózik a három "egység", olajsima a víz, indulhatunk. Suhannak mellettünk a nádasok, néhol rozsdás stégek nyúlnak a víz fölé, jókat mosolygunk a kényelemszerető horgászokon - masszív bőrfotel a roskatag vas lábazaton, napernyők. Bár a nap nem süt, és ma már nem is fog - de legalább nem is esik. Szürke ég alatt "száguldunk", a szomszéd kenuban máris kitör a kormány(os) válság, de borulás nélkül, ügyesen kifarolnak a nádasból...

Bekukkantunk egy-egy kisebb lagúnába, nádszigetek közé - a kacsák harsogó, rekedtes, felháborodott hápogása messzire hallatszik. Látunk idei hattyúkat is, anyányi nagyok már, csak még szürkék. Nádszegély mögött felbukkan egy hattyúfészek is - lágyan ringatózik a vízen, akkora, mint egy gumimatrac. Bár már rég üres, egy nagy fehér hattyú ádázul őrzi: sziszegve fúj ránk, ahogy elevezünk mellette. Amúgy a fészket sem a partról, sem a nyílt víz felől nem látni.

Néha motorcsónakok húznak el mellettünk, mind udvariasan lassít, kicsit megtáncoltatnak a hullámok, nevetés száll a szürke víz felett. Szárcsák tapossák a vizet furcsa, nagy lábukkal, kiáltásuk akár egy gumiállaté, fekete-fehérek a szürke vízen, mint egy régi dokumentumfilm. Egy öreg stég szinte beszakad a fehértollú sirályok tömege alatt.
Amint megszokom a kenu imbolygását, elő merem venni a fényképezőgépet, és kattintgatok mindenfelé - nem könnyű, minden mozog, plusz még az evezőt is fogni kell valahogyan. Barátaim ismernek már, odanavigálnak a vízinövényekhez, tavirózsákhoz, fényképezésre buzdítva. Tényleg sok a tündérrózsa - a szokásos fehér mellett sárgát és rózsaszínt is látok, ezek aligha őshonosak.
Elevezgélünk egészen a taksonyi hídig, hét kilométer, hogy elröppent a távolság! Kikötünk, pihenés a stégen, nem zavarunk senkit - még horgász sincs most erre, egyébként egészen toleráns horgászokkal hozott össze ma a jószerencse, "küldjétek felénk a halakat!" kiáltja az egyik, "megvan a macska vacsorája!" mondja a másik, felmutatva a frissen fogott tenyérnyi halacskát... persze mi is igyekszünk udvariasak lenni és nagy ívben kikerülni a damilokat, horgokat, stégeket...

Körülnézek a parton, hátha akad fényképezni való növény, és persze hogy akad: a vizes élőhely sok érdekessége megmutatja magát. Már a növényfajok nevei is erre utalnak: "mocsári", "vízi", meg "vízmelléki" itt minden. Békák sokasága ugrik csobbanósat léptem nyomán, és egy elbambult - nyilván fázó - kis zöld gyíkot könnyen a tenyerembe csalogatok. Megmelengetem, aztán a parányi hüllőcske fürgén elszalad a fűben... Sárkány őrzi itt a stéget, csak még kicsi! Aztán újra indulás, látunk egy másik "sárkányt" is... a magyar kreativitás! Valaki krokodilfogakat ragasztott egy, a vízből kimeredő fatönkre...

A vízi élet - gyerekkoromtól tudom - olyan speciális fajta szabadságérzést ad, amit más nem. Visszafelé is bekukkantunk egy holtágba, hattyúpelyhet ringat a víz, esőcseppek húznak táguló köröket a sima víztükörre. Szép is ez, nagyon, nem sok főváros körül lehet ilyen vízivilág!

A kenuk leadása után még beülünk egy cukrászdába pótolni a 14 kilométer során elveszített kalóriákat, így kerek az élmény :-).

Nádszigetek között

Tükörsima vizen

Kényelmesen átfértünk alatta

Lagúnában

Keresztforgalom :-)

Tükröződések

Relax a stégen :-)

Vízmelléki csukóka - Scutellaria galericulata

Vízi menta - Mentha aquatica

Borzas füzike - Epilobium hirsutum

Cickafark - Achillea sp.

Mocsári tisztesfű - Stachys palustris

Vízi peszérce - Lycopus europaeus

Rucaöröm páfrány - Salvinia natans

Zöld gyíkocska - Lacerta viridis

Lapáton... :-)

Állókép, sirállyal

Tündérrózsák és hattyúcsalád - már csak egy naplemente hiányzik

A magyar krokodil! :-)