Vízben, vízparton és víz alatt a Tahi hídnál

Jó dolog egzotikus országokba utazni, hogy különleges állatokat, növényeket lássak a saját élőhelyükön... semmi kifogásom például a Ko Chang környékén lévő tengeri nemzeti parkkal szemben... de azért érdekes halak, madarak, növények, kalandok közelebb is akadnak - sőt néha egészen közel. A Tahi hídon például már legalább ötmilliószor áthaladtam, de alatta még sosem. Elhatározásomnak, miszerint szeretném megismerni szűkebb pátriám (élő)világát, remekül megfelelt az a két program, amit a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezett ide: dunavirágok, dunai halak, dunai kenutúra.

Alkonyati látkép a Tahi (Tildy Zoltán-) hídról

Elképzelésem sem volt arról, hogyan fogják a dunai halakat megmutatni - hiszen "én a szárazon, hal a vízben". A dunavirágokat már tavalyról (2013.), a nagy rajzás miatt ismertem, döbbenetes látvány volt a híd világításának fénysugaraiban örvénylő szárnyas rovarsereg. De ez a halazás, ez tényleg újnak, izgalmasnak ígérkezett!
Ezen a szép nyárvégi pénteki napon kibuszoztam a Tahi hídfőhöz a hétvégére készülő helyi lakosság, egy kölyök vizsla és egy sor ájpodnyomorgató diák társaságában. Volt még egy órám az alkonyat tájára megbeszélt találkozóig, ezért szétnéztem a Dunaparton, az ártéri kaszálón és a híd alatt is, hátha találok valami érdekeset. Vizes élőhely, ahol más csak sarat, szúnyogot és derékig érő gazt lát, ott számomra érdekes lények, fotóznivaló apró modellek rejtőzhetnek. Szinte rögtön felfedeztem egy rendellenes növésű kúszó boglárkát, a szokásos öt helyett hét szirommal. Eközben persze felvertem néhány százezer szúnyogot. Szép, éles kontúrú felhők úsztak a hidegfront utáni tiszta égen.

A Tahi híd és a Szentendrei-sziget. Ott, a túlparton kötöttünk ki a kenutúra végén

Talán csak én látom bele a fényfoltba az ülő Snoopy kutyát?

Szóval bóklásztam, szúnyogot etettem, hamar telt az idő. Alkonyatra egész népes társaság gyűlt össze a híd lábánál, zömmel szakmabeliek. A halfogás egy speciális szákkal történt - pár húzás a térdig érő vízben, és a vödör megtelt első ránézésre tök egyforma szürke halacskákkal. Sőt, második ránézésre is... aztán a példányok a parton felállított akváriumba kerültek, és jöhetett a szakszerű ismertetés. Én eddig azt hittem, hogy minden, arasznyinál kisebb hal "sneci", de kiderült, hogy ez a szélhajtó küsz becsületes neve. Hihetetlen, de tizenhárom különböző faj képviselői meresztették a szemüket és az úszóikat az akváriumban, legtöbbjének olyan neve van, amit még sose hallottam, szóval következzék a felsorolás: halványfoltú küllő, nyúldomolykó, jászkeszeg, fejes domolykó, ezüstkárász, tüskés pikó, vésettajkú paduc,  szélhajtó küsz, ragadozó őn, sügér, békafejű géb, tarka géb, kerekfejű géb. Némelyik ragadozó, némelyik gülüszemű, másnak csíkja-foltja, tapadókorongja van... nem is annyira egyformák! Szóval ezeknek a társaságában szoktunk lubickolni a horányi dunai szabadstrandon... nagyon örültem, hogy ennyiféle lény él itt, és utánpótlás (ivadék) is ilyen sok van. A jelen lévő gyerekeket is elbűvölték a halak, versengtek, hogy ki engedheti szabadon a néha még kissé kótyomfitty, de nagyon is eleven, sértetlen halacskákat.
Aztán, már sötétben, testületileg felvonultunk a ragyogóan kivilágított hídra, dunavirágok reményében. Néhány kósza egyed fel is bukkant, de azért ezt még nem lehetne rajzásnak minősíteni... ki tudja, min múlik, talán a telihold csalja elő ezeket a kicsit lepkeszerű rovarokat, a tiszavirágok rokonait. A hídról végignézhettük az alkony színjátékát - a mélybíborrá váló felhőket, a tintakékké sötétedő eget, a kigyúló csillagokat. Néha az erős fényben fehéren elpilinckézett egy-egy éjszakai lepke, vagy - reménykedve néztük - dunavirág. A híd alatt halk csobbanásokkal elhúzott egy láthatatlan evezős.

Másnap reggel aztán mi is vízre szállhattunk Kisoroszi felett, a szigetcsúcsnál, szintén a DINPI által meghirdetett kenutúrán. Édesanyámról kiderült, hogy életében először merészkedett bele egy kenuba, ehhez képest mindjárt megkapta a "vezérevezős" rangot a vidráról nevezett hajóban. Szerencsére hozzáértő kormányost is kaptunk. De milyen szép ez a Duna-ág! Puha iszapból léptünk a csónakokba, aztán irány a sodrás, az élő víz... az apró hullámok fényszilánkokat dédelgettek, a füzek a víz fölé hajoltak, a partszegélyen szürke gém állt rezzenetlenül, hosszú lábain, az égen felhőflották úsztak. A kenus csapat szépen csorgott lefelé, hamar belejött mindenki - izgalmakat csak a felbukkanó kisebb-nagyobb hajók, motorcsónakok okoztak. Az udvariasabbja lassít, de nem mind udvarias... és meglepően nagy hullámokat tudnak kelteni, amik aztán a partról is visszaverődnek, a móka fokozása érdekében. Beeveztünk kisebb, csendes vizű lagúnákba, nádasokkal és füzekkel szegélyezett keskenyebb ágakba, vadkacsák közé - nem nagyon izgatták magukat. Egy helyen ki is kötöttünk, a szép fövenyes dunabogdányi strandon.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor utunk célja, a Tahi híd felbukkant egy kanyarban - ez a 11-12 kilométer valósággal "elröppent"...
És az én drága édesanyám máris azt kérdezgeti, hogy mikor lesz legközelebb kenuzás?

Útra készen

Kötelező tartozék: láthatósági mellény, "halkutatás" felirattal

Szélhajtó küsz, becsületes nevén sneci a bemutató-akváriumban

Ránk esteledett...

Hozzáértő kezekben. A sügér (ha jól emlékszem, ő az) felmereszti tüskés hátúszóját, hogy kevésbé kívánatos falat legyen. Két másodperc múlva a Dunában volt, sértetlenül.

Dunavirág-lesen

Parti füzesek

A visegrádi várhegy a Szigetcsúcsról

Készülődés... a mellény kötelező.

Nyilván a rétisas is remekül hasítja a vizet :-)

Folyásirányban...

Startra kész! :-)

A szentendrei Duna-ág csendes vize

Kúszó boglárka (Ranunculus repens) rendhagyó virággal: öt helyett hét szirom

A Duna-part ajándéka: andezittufa a Duna-kanyarból, szívesen.

Egy inváziós faj: lándzsás (kisvirágú) őszirózsa - Aster lanceolatus

A vizes élőhelyek elmaradhatlan növénye, a feketenadálytő - Symphytum officinale

Mogyorós lednek - Lathyrus tuberosus

Mezei katáng - Cichorium intybus

Felfutó komló - Humulus lupulus

Libapimpó - Potentilla anserina

Fekete peszterce - Ballota nigra

Még egy inváziós faj: mirigyes füzike - Epilobium ciliatum

...és a harmadik inváziós faj: szürke madársóska - Oxalis corniculata

Erdei mályva - Malva sylvestris

Tahitótfalu egy szép népi lakóháza, háttérben a református templom

A tahi Tildy Zoltán-híd