A közösségi háló akkor igazán közösségi, ha előkészíti, segíti a személyes találkozás élményét. Eddig is előfordult, hogy egy-egy teljesítménytúrán felismertek, rám köszöntek eddig csak a Netről ismert túratársak, de most személyes meghívást is kaptam a Tápiószelei Természetbarát Klub által szervezett évbúcsúztató bejglis-pezsgős kirándulásra.
 |
| Gyülekező Tápiószelén, a Baskovich fivérek terén |
December 30, vakítóan ragyogó napfény, száguld velem a vonat a síkon Szolnok felé. Csípős hideg van, sál és kesztyű bekészítve... Tápiószelén leszállok, és elgondolkodom, vajon kikkel fogok találkozni, hiszen nem ismerek személyesen senkit, és egyáltalán, hogyan fog zajlani ez a mai nap?
Könnyen megtalálom a falu központját, a találkozóhelyet, ahol máris szép számmal gyülekeznek a síppal-dobbal-nádihegedűvel felszerelt kirándulók. Nem éppen high-tech felszerelésű huszonéves teljesítménytúrázó típusok, hanem inkább az elnyűhetetlen régi fajtából valók, mindenki mindenkit ismer, és a többségnél pálinka is akad. Süttetem az arcomat a Nappal, itt a szélvédett sarokban szinte meleg van. Nevetés, örömteli felkiáltások, trombita, konfetti, szerpentin. Én is hoztam néhány sípot, hátha valakinél nincs... Lipák Pista, számos túra főszervezője és a társaság lelke, valóságos mikulásssapkás tornádóként pörög az emberek között, indulást int. Végigballagunk a falun - érdekes faluszéli idilleket fényképezek - aztán rákanyarodunk a Hajta partjára, kétfelől a síkság, sarjadó vetés zöld csíkjai futnak a végtelenbe, amott a távolban kopasz ágú erdősáv. Árnyékunk kísér bennünket a folyócska partján. Szerencse, hogy a sár fagyott, így jól lehet haladni. A fagyott pocsolyákon tompán csillan meg a fény. Ahogy kiérünk a nyílt síkra, a szél is erőre kap - hiszen Tápiószele erről kapta a nevét. A hideg szél a kabátom alá bújik, kezemet a zsebeimbe mélyesztem... akad itt olyan kiránduló is, akinek csípőprotézise van, nem lehet rohanni, de nem is kell. A szél pirosra csípi az arcunkat. A fagyott göröngyök után most homokos síkságot taposunk, itt-ott vakondtúrások, ürgelyukak... A lemenő nap narancsos fényében hideg tűzzel lobban fel a föld barnája. Hol itt, hol ott kerülnek elő apró kupicák. A Nap épp a horizontra ér, amikor megérkezünk a muszalyi kis horgásztóhoz, ami magánterület, partján nádfedeles szaletliféle asztalokkal, amott tűzrakóhelyen pislákol a tűz egy kondér alatt, készül a forralt bor... De lehet választani teát is. Szépen tükröződnek a fák a vízen, ez az alkonyat rózsaszínű fázisa. Többen előveszik a karácsonyról maradt bejgliket, hókifliket, puszedliket, lehet kóstolgatni... ami otthon már nem fogy el, sőt az ember rá se bír nézni, annak itt nagy keletje van. Innen már csak pár kilométer Farmos, amit a békamentés kapcsán ismerek, de a művelődési házban még nem jártam. Mostanra összeismerkedtem pár emberrel, nagyon jókat beszélgetünk a sűrűsödő alkonyatban, jelzésfestések, kalandok az erdészetekkel, kilátók, sokféle téma szóba jön, ami csak a túrázás témájával kapcsolatos. Kigyúlnak a fények a faluban, a művházban meleg és sorbarakott asztalok fogadnak, kedves köszöntés és az idősebb Benedek Tibor "bájgli" humoreszkje felvételről, az asztalokra kikerül a százféle "háziszőttes", amit persze nem lehet visszautasítani, sós és édes sütemény... és megérkezik a gulyásleves is, friss kenyérrel, és az elmaradhatatlan, kedves emléklap.
Ahogy a vasútállomás felé tartok az éjszakában, nem vagyok szomjas, az biztos.
Köszönöm a meghívást, BÚÉK 2016, tápiószeleiek!
 |
| A tápiószelei templom réz toronysisakja |
 |
| Faluszéli folklórelem: vas lovacska a kertkapun |
 |
| Faluszéli idill: Néró császár őrzi a bicikliket |
 |
| A Hajta hídjánál |
 |
| A folyócska partjára vetülő árnyékok kísértek bennünket... |
 |
| ...egyre többen... |
 |
| ...és többen. |
 |
| Sarjad a vetés |
 |
| Szerencsére fagyott a sár |
 |
| Muszalyi horgásztavacska: forraltboros "frissítőpontunk" |
 |
| Mire Farmoshoz értünk, lement a Nap |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.