Holnap Karácsony. Az ajándékok becsomagolva várják a holnapot, a szőnyeg kitisztítva, a mosott ruha békésen szárad... Lelkiismeret-furdalás nélkül indulok hát a Normafához egy kis fotósétára. Hátha találok egy-két kései virágzó növényt. Csepergős, nyirkos, sűrű köd terpeszkedik a Duna felett... a Szél Kálmán tér is vigasztalan, szürke képet nyújt, keresem a 21-es busz éppen aktuális végállomását. Kanyarog a busz felfelé, vékonyodik a köd, aztán egyszercsak kikékül az ég és felnevet a Nap a fák között.
|
Mesés látvány tárult elém a Normafától |
A
Normafánál már ragyog az ég, ünnephez illőn fényes és tisztára mosdatott minden, odalent a város ködpaplan alatt idegeskedik, itt fent madárdal van és mosolygós arcok. Az én lelkem is ünnepibe öltözik... látom, hogy a
Harangvölgyben kövér ködfelhő terpeszkedik, hohó, ezt elcsípjük! Nekiindulok hát fürgén lefelé a szánkópályán - meg is csúszok néhányszor, sár van - aztán kis ködfoszlány kezd kacérkodni velem az ösvény alján. Ahogy átkelek a műúton, a ködfelhő szinte tapintható közelségbe kerül. Különleges hangulata van annak, hogy kirándulókat hallok a közelből, de látni nem lehet senkit... a napfény a ködöt simogatja. Csodálatos! Az
Erzsébet-kilátó büszkén emelkedik ki a felhőkből, alatta akár egy japán festmény, a fák finom, grafikus kontúrjai több "rétegben" sorakoznak egymás mögött. Felettem kék az ég, alattam gyöngyházfényű a köd... finom ködszivárvány feszül ki fölém. Visszanézve a Nap sugarai nyilaznak körkörösen... pazar, pazar látvány. Pillanatról pillanatra változik, akár egy díszlet.
A völgy harmatos mélyéből visszakapaszkodok, ki is melegszem - és fényképezek, fényképezek, mert minden pillanatban új csoda bukkan fel. Megvakargatom egy, a semmiből felbukkanó kutya hátát, váltok pár szót a gazdájával, aztán megint fent találom magam a normafai rétesesnél. Elindulok a
Széchenyi-hegy felé, hátha találok a decemberrel dacoló vadvirágokat... de érzem, hogy a karácsonyi ajándékomat már megkaptam a "természetfotósok tündérétől". A ragyogó napfényben fürdő hegytetőn repülőgép-modellező röpteti járgányát, felriasztok egy nagy, szürke nyulat - pocsék vadász lennék! Ahelyett, hogy a fényképezőgép után kapnék, csak tétlenül gyönyörködöm kecses mozgásában, ahogy tovahuppog a galagonyabokrok között. Lábam alá nézve liláskék ibolya, sárga hölgymál, fehér cickafark nyílik, a bokrok ágait piros csipkebogyó és galagonya golyóbisai díszítik.
Farkasrét felé jövök le a zöld kereszt jelzéssel ellátott ösvényen. A fény megfakul, ismét belépek a ködzónába...
|
Napfény és köd: Galíciában láttam ilyet utoljára |
|
Halványan ki lehet venni a ködszivárvány ívét |
|
Pillanatról pillanatra változik a látvány a Harangvölgyben |
|
Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca |
|
Cickafark - Achillea sp. |
|
Hölgymál - Hieracium sp. |
|
Gólyaorr levele - Geranium sp. |
|
Kukucs! |
|
Egybibés galagonya - Crataegus monogyna |
|
Ibolya - Viola sp. |
|
Réti here - Trifolium pratense |
|
Egynyári seprence - Erigeron annuus |
|
Útszéli bogáncs - Carduus acanthoides |
|
Százszorszép - Bellis perennis |
|
Akár a tengerpart... Kilátás a Normafától, távolban az Erzsébet-kilátó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.