A Szentendrei Panorámafutás rajtja reggel kilenckor volt, és még nem volt 10 óra, amikor a 8 kilométeres táv végén befutottam a célba. Ez egész napos programnak kevés lett volna... menjünk el kirándulni! Édesanyám többször említette már Lajosforrást, ahol tán kisdiák korában járt utoljára, osztálykirándulással. Sokan járnak ide a forrásvízért. A környékén szinte kívánkozik egy 4-5 kilométeres kör: a sárga sáv jelzésen indulva Tölgyikrekig, innen a piros kereszten vissza Lajosforráshoz. Voltaképpen megkerüljük a Lom-hegyet.
 |
| A bükkfák arany-bronz színei |
Robbannak az arany-sárga színek. Novemberhez képest szokatlanul meleg van. A mezei juhar kénsárgái, a bükkök bronzos tónusai akár az olvasztott arany csorognak végig a fákon. Felettünk hollók keringenek, fényes-fekete árnyak. Lábunk alatt zörög a száraz avar. Sok a kiránduló ezen az őszi, hosszúhétvégés vasárnapon. Léptem nyomán féltucat kölyök gyík zizzen szerteszét. Zöld gyíkok, ideiek. Egy nem mozdul, egy kidőlt fatörzs darabján megáll, mozdulatlan. Odahajolok hozzá, megkocogtatom a hátát: nem tudod, kiskomám, hogy ilyenkor iszkiri van? A kis gyík nemhogy menekülne, de visszafordul, és megszaglássza az ujjamat... még a szája szélét is nyalogatja. A bükkerdőben mintha szürkés füst lebegne a levegőben. Párasávok ragyognak a fák között. Az út szélén száradó szederbokrok, bíborszín gyümölcseik már nem érnek édessé. A nyakamban lógó finisher érem néha nekikoccan a fényképezőgépnek: ilyen érmet mindenki kap, aki szintidőn belül teljesíti a futótávot. Idén egész sokat összegyűjtöttem ezekből, ez a szentendrei futás igazi öröm és móka volt. És ez a séta is: feltámad a szél, és aranysárga levelek záporoznak... megállunk, megáll a pillanat is. Csodálatos!
 |
| A kis zöld gyík nyalogatja a szája szélét... |
 |
| Ibolya, bizony - de kicsit furcsa... |
 |
| Mintha ez lenne a levélre "írva": Grat! |
 |
| Az örök optimista szeder ilyenkor is virágzik... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.