Terep-járó: A Mátrabérc élete június derekán

Megérkezett az első igazi forró nyári hétvége... Úgy döntöttem hát, hogy a remélhetőleg hűvösebb Mátrába megyek kirándulni. Ez azért is jó, mert már rég kiszemeltem a kisvasutat, ami Gyöngyös és Szalajkaház között jár... de még sosem utaztam rajta. Itt van hát az alkalom!

A fák között kibukkanó mátrabérci panoráma...

Meleg nap lesz! Már reggel is fémes fénye van az égnek. Leszaladva a régi bérház lépcsőjén kecsesen kikerülöm a döglött csótányt, ami napok óta ott hever (a keddi lakógyűlésen mindenképp szóba hozom az irtást), aztán kilépek az utcára, és szinte mellbe vág a hőség. Egy vonalnyi trolizás, aztán a Stadionok buszállomás alvilágába merülve már fent is találom magamat a gyöngyösi buszon.

Békés az út, a busz szinte tele van - a pandémia kezdete óta nem láttam ilyet - ölemben a hátizsákkal szendergek kicsit. Gyöngyösön se zajlik valami nagy élet ezen a forró szombat reggelen. Bőven van időm a kisvasút indulásáig. Megveszem a jegyet, aztán megbirkózok egy kifejlett girosszal. Ez a kalóriamennyiség ki fog tartani egy darabig!

Kisvasúti mozdony

A mátrafüredi szerelvény csordultig telik kisgyerekes családokkal. A szalajkaházi "expressz" nyitott kocsijában sokkal kevesebben vagyunk. Nagy zökkenéssel elindul a kisvasút, a piros mozdony nekikapaszkodik az útnak, a kellemes árnyékot kínáló platánok elmaradnak a vonatocska mögött.

Kellemes az utazás. Nincs akkora hőség, mint amitől tartottam, kellemesen simogatja arcomat a menetszél. Kis házak, kertek, szőlők, aztán erdő. Elzötyögünk egy elhagyatott épületegyüttes mellett, amin még jól olvashatóak a cirill betűs feliratok. Bármi is volt ez, volt konyhája, silabizálom ki az orosz feliratot egy üresen ásító ajtónyílás felett...

Bükkös a Csukás-patak völgyében

Élvezem a vonatozást. Zöld falombok maradnak el felettem, ahogy az égre nézek, sziporkázó napfény-nyilak vágódnak át a lombok nyiladékain... Lent hűs vizű patak kíséri a síneket. Szabadság-íze van a levegőnek! Néhány érdekes növényt is látok: nyúlánk sármát, madárfészek kosbort...

Nem csak úgy néz ki, mint egy orchidea, hanem az is: fehér madársisak - Cephalanthera damasonium

Szalajkaház! Itt is vagyunk, pedig elzötyögtem volna még ezen a szép tájon... lehuppanok, megigazítom a hátizsákot, elindítom a nyomvonalrögzítőt, indulás!

A legtöbben a vonatról nem is mennek tovább, előkerülnek a plédek és a piknikkosarak. Hamarosan egyedül ballagok a nagy fák alatt az erdei iskoláig - pár nagy sátor is gubbaszt itt - aztán jobbra át, és miután megmerítettem a kezem a Csukás-patak hűvös, tiszta vizében, nekivágok az emelkedőnek. A frissítő csobogás vidám hangja elmarad mögöttem.

Fekete medvelepke - Arctia villica

Bal kéz felé, a sárga sáv jelzésre kanyarodok. Ez már kevésbé meredek. Üvöltő-gerinc a hely neve, amiről eszembe jut életem egyetlen élménye a csontkovácsolással kapcsolatban. Kaptatok a szelíd emelkedőn, itt a fák alatt nincs is annyira meleg.

Gyönyörű, fekete-fehér lepkét pillantok meg az út közepén, egy kövön. Összecsukott szárnya meg se rebben, ahogy közeledek - nem ehhez vagyok szokva - él ez egyáltalán? Felé nyújtom az ujjamat, hogy meggyőződjek erről, aminek hatására felvillantja narancsvörös "alsószoknyáját" - aztán átmászik az ujjamra, csiklandóan birizgálja izzadt tenyeremet pödörnyelvével... nem is akaródzik neki távozni.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett faj

Egy rövid aszfaltos szakasz jön, valóságos pihenő. Autóval nem is találkozom, szép fehér madársisak kosborokkal annál inkább. Ez is olyan hazai orchideaféle, amit közelről kell megnézni, hogy feltárja szépségét... örömömre a szokásos mészfehér mellett találok halvány krémszínűeket is ("ochroleuca" színváltozat).

Orvosi veronika - Veronica officinalis

Ismét földút a fák között, felfelé Galyatető irányában. Emlékszem tavalyról, hogy itt átfestették a jelzéseket: a kék sáv és a kék kereszt "helyet cserélt", úgyhogy nem zavar, hogy nem stimmel össze a térképemmel. Átügyeskedem magam a Galya-csurgó vaddisznótúrta ingoványán, aztán az elágazásnál úgy döntök: nem megyek fel kávézni a turistaközpontba, bár isteni kávéjuk van, mert nagyon menne vele az idő... Inkább rá is fordulok lefelé a Mátrabérc útra.

Bizony, alaposan kijárták a népek, mióta erre vezet az Országos Kék! Most is jön szembe velem néhány felfelé kapaszkodó ember, miközben én vígan szökdelek lefelé a gyér aljnövényzetű, fotózási szempontból nem túl izgalmas erdőben.

Kezdődik a "liftezés" fel és le... csodálatos panoráma tárul fel előttem, forróság sugárzik a sziklákból, az égen gusztusos kis gomolyfelhők úsznak át méltóságteljes lassúsággal. Lent jobbra az aszfalton egy-egy színes öltözetű biciklis csapat surrog el.

A Rudolftanyai elágazásnál tudtam, hogy van egy esőház, de az új padok örömteli meglepetést jelentenek. Kényelmesen leülhetek megenni ebédemet a fák árnyékában.

Folytatódik a fel-le. Technikai pólómban nem izzadok, jó ötlet volt ebben jönni. Lépten-nyomon valami szépséget pillantok meg: hol a pazar távlat torpant meg egy-egy ámuló pillanatra, hol valami apróság a lábamnál. Parányi csomborpereszlény, tágra nyílt pártájú, lila harangvirágok... Virágoktól roskadozó vadrózsabokrok alatt bújok át. Nini, turbánliliom! Az idei első, kinyílt liliomvirágról több képet is készítek. A fák között kivillan a toronyantennával koronázott Kékes.

Az Országos Kéktúrának ez a szakasza egészen keskeny kis ösvény...

Gór-hegy. Itt állt valaha a Kós Károly kilátó, térképem szerint a romja még mindig megvan itt - én ugyan semmi romot nem látok, pad gyanánt két sziklán keresztbe fektetett deszka szolgál. Kicsit pihenek, és lemondok a Kékes megmászásáról - meleg van, és nagyon rohanóssá tenné a túrát. Elrágcsálom frissítően fanyar, nagy almámat, innivalót is hoztam bőven. Kell is ilyenkor.

A fák között kibukkan a Kékes a toronyantennával

Innen először enyhén, aztán egyre meredekebben lejt az út. Két kiránduló zihálva mászik felfelé, szó szerint folyik róluk a víz. Én néhány érdekes Trifolium, azaz "here" faj miatt állok csak meg, akad itt bérci here, erdei here...

Leérek a műút elágazásához. Motorosok száguldanak, szerintem szabálytalan sebességgel és elég sokan, kicsit nehéz átkelnem. Aztán ismét a fák alatt sétálhatok, és órámra pillantva azt is látom, hogy nem kell sietnem. A forróság megült a fák között, még a bogarak is megfontoltan korzóznak.

A hidasi erdészház után megint átszaladok a járművektől forgalmas úton, és szinte lemerülök a Hidas-patak völgyébe. Millió és millió muslinca dönög körülöttem. A névadó híd igencsak korhatag, egyik oldalán a korlátja is már csak emlék. A fák tövében óriás ágyúgolyókhoz hasonlatos vulkáni bombák kőgolyói sorjáznak... évmilliókkal ezelőtt a kövek is izzottak itt, és a vulkáni bomba alighanem most is ugyanott van, ahová akkor esett, amikor kitört a Mátra-vulkán.

Mekkora pocsolyák! Mély keréknyomként kezdték az életüket, aztán a vaddisznók kissé "kibővítették" őket... a sárba kövült számtalan finom patanyom jelzi, hogy itatóként szolgálnak... és nem csak itatóként, hanem van, aki életvitelszerűen lakik is bennük: szempárok emelkednek a sáros víztükör fölé. Sárgahasú unkák! Látok ebihalakat is, és drukkolok, hogy a víz kitartson az átalakulásukig.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Beérek Mátraházára, már egy ideje tervezgetem, hogy itt a parkoló egyik bódéjában iszom egy hűsítő fröccsöt. Sort is kerítek rá. Működik a tévé, zajlik a francia-magyar mérkőzés, pont a szemem láttára varrják be a franciák az egyenlítő gólt.

Fűz-gyökércincér - Stenocorus meridianus, mint a hozzáértőktől megtudtam :-)

A focimeccs lehet a magyarázat, hogy gyakorlatilag "kiürült" az erdő. Senkivel sem találkozom egészen Sástóig, pedig ez forgalmas kirándulóhely. A Farkas-kútnál kicsit hűsítem a kezem a gyéren csordogáló, kristálytiszta forrásvízben. Próbálok rábukkanni a zöldes sarkvirág-gyanús növényre, amit tavaly véltem itt látni, de most semmi nyoma. Viszont találok egy csoport szép kislevelű nőszőfüvet: mai túrám negyedik orchidea-faja. A délutáni napfény nagyon hatásosan világítja meg őket.

Miközben az erdő alját pásztázza a tekintetem, elmaradnak mögöttem a tanösvény óriási, színesre festett fa gombái, és szinte észrevétlenül be is érek a sástói rétre.

Turbánliliom - Lilium martagon. Védett faj

Délutáni már a nap, kicsit oldalvást világítja meg a hosszúra szaladt fűszálakat. Rigó pattog a fűben, csőrében többszörösen feltekert gilisztával.

Sás-tónál, mint mindig, valamiféle időtlen, "békebeli" békét érzek. A kicsit gyanús külsejű kacsák (némi háziréce gént is gyanítok bennük) eleséget kunyerálnak, a tőkés réce mama gondoskodva terelgeti öt kiskacsáját. A tavacska közepén látványosan pancsol egy megtermett tojó.

Meredekebb, mint amilyennek látszik. Kanyargós ösvény a Mátrabércen

Szó szerint felhőtlen fél órát töltök a tónál kacsafotózással, pihenéssel. Egy naptól meleg padon ülve nézem a tó sima felszínét. Amott egy szerelmespár ügyetlenkedik a kikölcsönzött evezős csónakkal. Apró erdei pinty tojó környékez, hátha neki is leesik valami, fejét félrebillentve néz rám éber, csillogó fekete szemeivel.

Bármeddig el tudnék itt üldögélni.

De a busz nem vár! Búcsúpillantást vetek a tavacskára, és irány a buszmegálló... A járat pontosan érkezik, Budapestig kényelmes utam van. Máris a következő mátrai túrát tervezgetem...