Terep-járó: Sülysápi téli tókerülő: túra december elején

A Sülysápi Tókerülőn még sosem voltam... noha ezen a tájon már sokszor, többféle szervezésben megfordultam, beleértve a névadó horgásztavakat is. Böngészgetve a hétvégi túrakínálatot, vonzó volt a jó megközelíthetőség, a már bevált szervező társaság, és nem utolsósorban a rokonszenvesen alacsony nevezési díj is. Nagyjából ez volt az egyetlen teljesítménytúra ezen a napon, aminek a nevében nem szerepelt a "Mikulás" szó... de azért nem maradt üresen a "csizma"!

Kivételesen nem kell nagyon korán kelnem. A Nap már fent van az égen, amikor a vonat "vágtat" velem a Keletiből Sülysáp felé. A kinti harapós hideg után kényelmesen üldögélek a modern, jól fűtött vagonban egy Agatha Christie-könyv társaságában. Odakint jégtűfelhők csíkozzák az eget... felbukkan néhány jellegzetes felhőforma, ami mind front közeledtét harangozza be: felpöndörödő szélű Cirrus uncinusok, sőt felbukkan néhány tejszínhabos tetejű Cirrus castellanus is. Légköri instabilitás... holnapra havazást ígérnek, és nem csak az Időkép, hanem a felhők is. Utóbbiaknak jobban hiszek...

Sülysápon az állomáson hamarosan találkozok kirándulótársammal, akivel nyáron többfelé "botanizáltunk". A rajthely, a Kapás udvar két kilométerre van az állomástól, autóval megyünk. Az előnevezésem valahol eltűnt, de sebaj, kitöltöm a papírcetlit és már birtokába is kerülök az útvonalleírásnak. Meglehetősen hideg van, de a belső fűtésről készséggel gondoskodnak a szervezők: "végre valaki kéri" felkiáltással kitöltenek egy korty magas alkoholtartalmú házi gyümölcslevet.

Közönséges bakszakáll - Tragopogon orientalis

Nekivágunk... ki az utcára, balra fel a lépcsőn... enné meredekebb szint ma már nem is lesz! Sülysáp háztetői fűtés-füstben elmosódva sorakoznak balfelé, lent, fehéren emelkedik a magasba a templomtorony, minden fűszál "porcukros", deres. Néhány kései vadvirág is dérköntösben didereg: látok bakszakállat, cickafarkot, vajszínű ördögszemet. Ezek már biztosan az utolsók...

Szeder - Rubus sp.

Dűlőutak, szántóföld szegélye az utunk hosszan, egyenesen. Mégse unalmas. A karalábéföldön csipkés levelű növények guggolnak - mindenféle színek izzanak a reggeli napfényben, jégcsipkével szegélyezve... a gabonavetés finom zöld fűszálai katonás sorokban csíkozzák a lankákat. Az út szélét csipkebogyó-bokrok és galagonyák szegélyezik. Akad itt jónéhány, terméssel dúsan megrakott kecskerágó bokor is... Nem színtelen a táj! Nini, vörös tölgy levelei... hát már itt is van?

Igazi karácsonyi hangulatot árasztanak a deres fűszálak...

Az úton kisebb-nagyobb társaságok, családok is haladnak a cél felé, most csak egy táv van, körülbelül 15 kilométer, két ellenőrzőponttal. Egy-egy piros-fehér szalag is biztatja a vándorokat: "jó úton jársz"... A Napot fátyolosan szivárványszín gyűrű veszi körül... ez a halo-jelenség is időjárás-változást jelez.

Az első ellenőrzőponton ismét felbukkannak a "gyümölcslevek" - kemény vidék ez - és kapok egy jó keményre fagyott müzliszeletet is. Sietni igazán nem kell. Ahogy emelkedik a Nap, olvad a jégcsipke... lesz még itt sár is, sejtem.

És a sejtés beigazolódik! Egyszer csak jön egy olyan rész, ahol elszántották az utat. Ez országos jelenség, nem először találkozom vele. És itt fenn, a lapos dombgerincen már a napocska is jobban sütötte a földet... szépen elsüllyedek hát a rögök között. Tappogunk elszántan, cipőm talpára monumentális sárgöröngyök tapadnak a későn indulók jutalmaként. Az útvonalleírás szerint innen a Kékestetőt is látni lehet, de most inkább a lábam elé nézek...

Jégtűfelhők (Cirrusok)

Balkanyar, lefelé. Hát, csúszik. Szerencsére a szántásnak is vége szakad egyszer, a kis erdőszegély szélén "tájvédelmi körzet" tábla, odalent valahol ott fut a patak, aminek vizét két tóvá duzzasztották. Szép piros, duzzadt csipkebogyók mindenfelé, érzem a napfény cirógatását az arcomon. És... hopp, egy pillanatnyi figyelem-kihagyás, és máris nadrágféken csúszok lefelé. Úgy látszik, ez a mozzanat mostanában minden túra elmaradhatatlan része... Leveregetem nadrágom hátsó feléről a sarat... de hogy került sár a fényképezőgépem nyakszíjának belső felére? Rejtély...

Odalent sárga sávval jelzett turistajelzés fogad, eleinte a patak, majd a tó mentén halad az út. Tompa fénnyel csillan a nádak között a fagyott, jeges tófelszín. Szép rajzolatú fagyott pocsolyák peremén egyensúlyozok, igazi jégvarázs!

Csíkos kecskerágó - Euonymus europaeus

Tábortűz illatát lebbenti felém a szellő... a második ellenőrzőpont itt van a tó partján, csurgatott szalonnazsíros kenyér, lilahagyma és ropogósra sült szalonna várja a túrázókat... Egy olyan szalonnafogó-zsírkinyerő alkalmatosságot látok, amilyet még soha. Jó régi lehet. Egy monumentális kenyérszeletet ragadok magamhoz, friss, meleg, füstös zsír csurran rá... A tó felett madarak szállnak át csapatban.

A dértől "porcukros" a táj...

Most már sármentes az út a másik tó jobb partján, átkelve a duzzasztó gáton, egyenesen irány ismét Sülysáp. Zölden ragyog a szépen kaszált táj, egy félbehagyott épületet nő be a növényzet, ki tudja, miért hagyták sorsára a vonzó, tóparti helyen lévő házat? Minden ilyen látvány mögé sorsokat, történeteket képzelek... Egy tanya felől puli ugat mérgesen.

Az út az első ellenőrzőpontig kifejezetten jól járható volt

A kaszált füves út hatékonyan pucolja le a túracipőmről a sarat. Majdnem tisztának tűnik, amikor becsattogunk Sülysáp házai közé.

A Kossuth Lajos utcának sosem akar vége szakadni, persze nem tudom mit panaszkodok, a Broadway megvan vagy húsz kilométer is... ez biztos nincs annyi, de érzésre... Szürke macska néz szúrósan az árokparton, a házak felett csend honol. A magasban repülőgép húz hangtalanul.

Közönséges bábakalács - Carlina vulgaris

A világháborús emlékműnél térünk le a hosszú egyenesről, át egy kis parkon, hídon... és meglepő hirtelenséggel villan fel szemben a már ismert vakítóan fehér templomtorony. Még pár lépés, és újra belépek a szépen faragott székelykapun... Túrósbatyu és kitűző fogad, az oklevelet majd megkapom utólag, többen jöttek a vártnál... egy papírdobozban óriási narancsok, az épületben helytörténeti gyűjtemény.

Upsz, fél óra múlva van egy zónázó vonat Pestre...

Kinyújtom a lábam a kényelmes ülésen, a Nap benevet a vonatablakon, nézegetem a fotókat - most nem fotóztam sokat - selejtezek, jól érzem magam. Remek kis szezonbúcsúztató séta volt.