Terep-járó: A "Gyermekvasút nyomában" túra vadvirágai

2022. március 18., péntek

A "Gyermekvasút nyomában" túra vadvirágai

Március 15, nemzeti ünnep... ilyenkor én igyekszem a pesti ünnepi megemlékezésektől (tömeg, rendőrök, politikusok, útlezárások stb.) minél messzebb jutni. Ezúttal nem mentem túl messze, csak a budai hegyekig.

Többnyire a sok embert vonzó túrákkal szemben az eldugottabb helyekre eljuttató, családiasabb szervezéseket részesítem előnyben, de arra gondoltam, talán ideje túllépni ezen az "antiszoc" hozzáálláson, és megnézni, milyen egy olyan túra, amit még a rádió óránkénti híreiben is bemondanak. A természetfotózás a hobbim: állatokat, madarakat így kevésbé láthatok, de talán vadvirág az utak szélén már akad... úgyhogy ezen a keddi napon korán felkerekedtem, hogy ott legyek nyolcra a rajtban, a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásánál.

Ez itt nem a Tilos az Á. :-) A Gyermekvasút pályája Normafa és Széchenyi-hegy között

Felzötyög velem a Fogaskerekű - ez igazi retró élmény, a pályafelújítás holnap kezdődik - aztán szépen beállok a sor végére. Gyorsan megy a regisztráció, érződik a rutin, hamarosan kezemben a poszter méretű, kemény papírra nyomott színes térképvázlat, a füzetke méretű, informatív útvonalleírás és a bélyegző-begyűjtő lap.

Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis. Védett növény

Bizony jó zegzugos útvonal ez... nagyjából követi a Gyermekvasút útvonalát, de egy kb 10 kilométeres pályából kell 20 kilométeres túraútvonalat varázsolni, ezért gyakorlatilag a környék minden érdekesebb pontján megfordulunk. Jónéhány egyházi épület (Úti Madonna kápolna, makkosmáriai templom, Anna kápolna) mellett a kilátók is jellegzetes pontok (Erzsébet-kilátó, Kaán Károly-kilátó, Kis-Hárs-hegyi kilátó). És, természetesen, a Gyermekvasút állomásépületeit is érinti az útvonal. Ennyi bélyegzést még sosem gyűjtöttem össze 20 kilométeren, és mindenütt gyermekvasutasok, szervezők fogadtak a bélyegzővel, ami a mai kódfelírós világban különösen kedves élmény.

Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis

Kellemes séta volt... a kacskaringók, jelzésváltások ellenére sem lehetett eltévedni, mindig mentek előttem páran. Fent Normafánál én még ennyi embert sohasem láttam... de nem az emberek miatt jöttem, hanem a séta, friss levegő, és a remélt vadvirágok miatt, amikből a szárazság és a hideg éjszakák ellenére akadt néhány. Virágot bontó som bokrok, halványlila, prémgalléros leánykökörcsinek, finoman rezgő fehér cseppecskék: hóvirágok, a tüdőfüvek pirinyó, színpompás csokrai, zölden bókoló hunyorok... a látszólag élettelen erdőben bizony már pezseg az élet, robbanni készek a rügyek.

A Széchenyi-hegyen zajosan átcsörtető vaddisznót az embersereg sem zavarta különösebben, a cinegék harsány éneke, a harkályfélék dobolása igazi zenei aláfestés volt a túrához.

Virágzó som bokor - Cornus mas

Reméltem, hogy a célban lesz főtt virsli, vagy esetleg zsíros kenyér - én becsülöm a retró túra hagyományokat - de ilyesmi nem volt, egy zacskó "jó reggelt" keksz és tea volt az ellátmány. Viszont díjmentesen lehetett utazni a Gyermekvasúton, amit ki is használtam visszafelé Normafáig. Külön élmény volt beszélgetni egy gyermekvasutas srác anyukájával - kicsit bepillantást kaptam abba, hogyan alakítja ez egy család életét. Közben a gyalogosan már bejárt állomásépületek immár egy másik látószögből figyelve sorakoztak fel előttem, mint amikor visszafelé pergetünk egy filmet...

Az ég lassan beborult, szürkés árnyalatúak lettek a budai hegyek, hűvösség kúszott a kabátom gallérja alá, és örültem, hogy nem kell várnom a 21-es buszra, jött rögtön.