Terep-járó: Zöld gyíkok és héricsek birodalmában: a gyöngyösi Sár-hegy áprilisban

Gyönyörű, napfényes tavaszi nap!

Kicsit meghosszabbítottam a húsvéti hosszú hétvégét... és minden nap kirándulok valahová. A gyöngyösi Sár-hegyen rég jártam, és szép emlékeim vannak róla... itt az ideje, hogy megnézzem, milyen tavasszal.

Fehér sziromtenger a Sár-hegyen

A gyöngyösi busz a Stadionoktól indul, ahogy lelépek a troliról, telibe trafál egy biciklis. Szokatlan dolog történik: ahelyett, hogy elküldene melegebb éghajlatra, fékez, megáll, visszajön a srác, megkérdezi, nem esett-e bajom, kölcsönösen bocsánatot kérünk a figyelmetlenségünkért... Lehet ezt így is! (És persze a kerékpárút se a legszerencsésebb helyen van...)

Megveszem a buszjegyet, és még van időm ezt-azt vásárolni is a fornettisnél, éhen nem maradok. A ronda, kipufogófüst-szagú, beton, félig a föld alá süllyesztett buszpályaudvarra óriási busz gurul be, alig fér a menetrendi tábla alá. Ez az "M3 autópályás járat". Úgy félig telik meg, kényelmes utam van Gyöngyösig.

Mezei veréb (Passer montanus) pehelytollat visz fészekbéleléshez

Gyöngyösön azzal kezdem a kirándulást, hogy megiszok egy papírpoharas kávét még az állomáson, az albán pékség élesztőillata mindent beleng. Indulás!

Ujjaslevelű veronika - Veronica triphyllos

Elmarad mellettem a Mátra Múzeum tömbje, a kisvasúti végállomás, a panelházak sora. A fűben feketerigó ugrál, diadalmasan emel a magasba egy akkora zöld pondrót, mint a kisujjam. Rejtély, hol talál ilyeneket itt a panelosban, a másik rejtély, hogy hogy fogja letuszkolni a fiókája torkán. Veréb ugrál, csőrében pehelytollal... pár ilyen még, és elkészül a puha fészekbélés. Nyüzsög az élet a reggeli napfényben.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

A nagy közért mögött jobbra fordulok, át a kisvasút sínein, előttem ott magasodik a Sár-hegy. Épp aszfaltozzák a dózerutat, megkerülöm a gépet, egy jóképű, barna legény rám vigyorog, fogai ragyognak. Hej, ha Amerikában születik, talán fotómodell lenne, szakadt farmerben, egy dögös szerszámmal a kezében!

Lassan elmarad mögöttem a zaj, az út szélén ballagok, elkapkodja a szél az aszfalt szagát is, egyre jobban átjár a szabadság érzése. Jobbra némileg gyomos, felszántott föld, csinos ujjaslevelű veronikák bújnak ki a rögök között. Aztán megérkezek a hegylábhoz, itt kezdődik a Mandula tanösvény. Kisebb-nagyobb víkendházak, talán présházak bújnak meg a sarjadó lombú fák alatt, pirosan villan fel egy "kiszökött" tulipán kelyhe. Millió és millió gyümölcsfa-virág festi rózsásfehérre az ágakat. A Szőke-kút után kezdődik az igazi kapaszkodó, egyre keskenyebb az ösvény, egyszercsak kiérek a házak és a fák közül a galagonyabozótossal tarkított, sziklás felszínre. Ragyog a nap, feszes-kék az ég, valahol fácánkakas kiált rekedten. A szőke, hosszú, fényes füveket úgy fésülgeti a szél, mint a hajat. A fűben sárga héricsek és lila apró nőszirmok tarkállanak... mennyi szépség! Aztán szemembe ötlenek a rózsaszín árnyalatok is: törpe mandula kis bokrai mindenfelé.

Törpe mandula - Amygdalus nana. Védett növény

Valaha itt szőlőparcellák húzódtak, a mezsgyéken kőrakással... még most is kirajzolódnak ezek a szikla-mezsgyék, amik menedéket adtak az őshonos növényeknek.

De nem csak a növényeknek! Óriási, gyönyörű zöld gyík pózol egy aranysárga zuzmóval pettyezett vulkanikus sziklán. Körbesétálom, fotózgatom, nem zavartatja magát. Még akkor sem, amikor megérkezik egy osztálykirándulás, és a gyerekek körbenyüzsgik, mobiltelefonnal fotózgatni kezdik. Ritka türelmes fotóalany!

Apró nőszirom - Iris pumila. Védett növény

Aztán, ahogy sétálok tovább - a gyerekek már a távolban vágtatnak felfelé, a hegytető felé - itt is, ott is zöld gyíkokat veszek észre. Gyakorlatilag minden napsütötte sziklán sütkérezik egy. Miközben csendesen, óvatosan lépkedek, hogy ne zavarjam meg az élővilágot, lassan felérek a fennsíkszerű hegytetőre. Fehér sziromfelhők kavarognak alattam, körülöttem, felettem kéklik az ég. Két kardoslepke repülve kerülgeti egymást.

Sütkérező zöld gyík hím - Lacerta viridis

Felérek a legmagasabb pontra - antennák nyúlnak az ég felé - innen már lefelé tart az utam, a hegynek ez az oldala csepleszmeggyes-vegyes fásszárú növényzettel fedett, lassan záruló vegetációjú bozótos. Szélvédett is, megül a meleg, nehéz a virágillattól. Bódult tarkalepke mászkál a fehér virágokon, donganak a megporzók.

Addig bámészkodok, amíg egy szikláról rosszul lépek le, belül hallom, ahogy reccsen a bokám... uhh, de fáj! Szerencsére nem lett baj, de stresszoldásul mondtam valami cifrát - és ebben a pillanatban bukkan ki egy fiatal pár a bokrok mögül. Udvariasan úgy tesznek, mint akik nem hallottak semmit.

Igazi tavaszi színek: rózsaszín törpe mandulavirág, kékülő zöld gyík...

Fülledt meleg. Bársonyos tüdőfüvek, fehér olocsáncsillaghúr, parányi kőtörőfüvek, ibolyafélék mindenütt. Szép arcát mutatja a Sár-hegy. A virágzó bozót jótékonyan takarja a régen Gagarin hőerőműnek nevezett intézmény távoli betontornyait.

Zöld gyík - Lacerta viridis. Védett faj

Egyszercsak kibukkan a virágzó fák közül a Szent Anna-kápolna csinos, fehér épülete. Körülötte nyírt, zöld gyep. Vonzó hely, sugároz valamiféle tisztaságot. Mögötte hajdan tó is volt, ma inkább nádassal fedett pocsolya, amiben azért ma is él vízisikló, miegyéb... ahogy lesétálok a sáros partra, el is kígyózik egy a lábam alatt. A kápolna alatt remetebarlang bejárata nyílik. Nyirkos, kellemetlen zug... önmagában is vezeklés lehetett itt lakni!

Zöld gyík - Lacerta viridis

Leülök egy kőtömbre uzsonnázni. Béke van, donganak a bogarak, százféle madár énekel. Nehéz tovább indulni!

Ritkás, alig sarjadó lombú erdőben ballagok tovább, a sárga sáv jelzésen. Figyelek az elágazásokra, egyszer valami ipartelep szélén bukkantam itt ki... most nem tévesztek, kanyar az erdészháznál, aztán egy kis erdei pocsolyára figyelek fel. Szeretem ezeket a kis vizes helyeket, gyakran érdekes fajoknak adnak otthont - persze, igazi vaddisznómágnesek is. Most nem találkozom cocákkal, bár a túrások elárulják, hogy szoktak itt iszapfürdőt venni. Néhány lomha test csobban a békalencsés, barnás vízbe... és egy bátor "bajszosbéka" csillogó szemei elárulják, hogy van itt élet.

Pusztai meténg, kicsit szokatlan "kivitelben" - Vinca herbacea. Védett növény

A Pipishegyi repülőtér teljesen néptelen. A rövidre kaszált, száraz füvet légijárművek kerekei szántották fel, de gépet egyet sem látok. A tanösvény-táblát itt is kiolvasom... a csodába, elmulasztottam lefényképezni egy ritka, őshonos fajt, a Janka-tarsókát! Pedig láttam a vadvirágot, de azt hittem, a közönséges rokonával van dolgom... bosszant felületességem.

Ahogy ballagok tovább, lassan oldódik az enyhe bosszúság, millió kibontakozó rügy finom zöldje sző körém fátylat, harkály dobol bele a csendbe. Valahol itt van a fejem felett! ... Meg is van, nini. Nézem a teleobjektíven, mint valami távcsövön keresztül... és életemben először látom is, ahogy dobol.

Csepleszmeggy - Verasus fruticola

Kicsit odébb fekete, fehér és piros tollak örvénylenek: két nagy fakopáncs távozik nagy csendben. Ez furcsa, mert felháborodottan szoktak kiabálni, ráadásul ketten vannak... Megnézem a fát, ahonnan felröppentek. És tényleg: szép, frissen vájt költőodú szabályos kerek nyílása sötétlik a fejem felett, szinte fényesre van polírozva a bejárata.

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény

Régen kisvasút futott itt is. Valóban: ez egy töltés, még ma is látszik a hajdani földmunka, ami megalapozta a síneket. Aljnövényzet szinte nincsen, néhány vidám, sárga salátaboglárka kivételével. Hát itt már nem fogok Janka-tarsókát látni!

De sebaj... annyi mindent láthattam!

És ekkor meglátok egyet...

Törpe mandula - Amygdalus nana

Mátrafüred mindig ünnepi hangulatot kelt bennem. Hétköznap van, mégis elég nagy a forgalom, kirándulók jönnek-mennek, már némelyik bódé is üzemel, lehet venni fagylaltot, lángost, sört, és vendégek ülnek a bisztró székein is. Van még fél órám a buszig, ami közvetlen járat Pestre. A kisvasutazásról így lemondok - lesz még rá módom bőven - leülök hát a megállóban egy padra, beszélgetek, aztán pontosan meg is érkezik az "autópályás busz", hogy hazarepítsen.