Terep-járó: Nagymaros-Törökmező-Zebegény: tavaszi séta a Déli-Börzsönyben

Borús, hűvös reggel köszönt rám, ébredezik a Nap valahol a horizont alatt... Menjek ma kirándulni? Hiszen annyira bánatos idő van... Végül abban állapodok meg magamban, hogy az alsógödi vasútállomáson is ráérek még eldönteni, hogy Budapest, vagy a Dunakanyar felé haladó vonatra szállok-e fel.

Kilátás a Kövesmezőről

A Duna felett hűvös vízillat száll, felhőfoszlányokat sodor a szél a súlyos, szürke felhők alatt. A víz is mintha súlyos és olajos lenne, lomhán mozdulnak a hullám-izmok. Aztán még a peronon is töprengek, menjek-e kirándulni... de végül is, megígértem magamnak! Bemegyek a nyitva lévő Nemzeti Dohányboltba - magyarán, kisbolt, szerencsére nyitva van - veszek egy automatás kávét, amitől máris jobb kedvem lesz. És ott a távolban, mintha lencseforma felhők látszanának... ami jó jel, mert azt jelzi, fel fog szakadozni a felhőzet.

Kíváncsiskodó tőkés réce tojó a Dunaparton (Anas plathyrhyncos)

Jön a vonat, Vácon átszállás a zónázóra, kék rések támadnak a felhőrétegen, és mire Nagymarosra érek, felragyog a reggeli napfény, végigsimogatja a háztetőket, a fákat, a hegyoldalakat. A visegrádi Fellegvár felett sugarasan törnek át a napsugarak a felhőkön. Olyan, mint egy képeslap.

Az éjszakai eső után minden tiszta, frissen mosdatott, friss és újnak látszik... egy új nap! Ünnepi, csendes, szinte áhítatos a reggel. Nekivágok a Fehér-hegynek, semmi sem mozdul rajtam kívül.

Fürtös gyöngyike - Muscari neglectum

A Kövesmező parkolója is üres még. Ragyognak a vízcseppek a fűszálak hegyén... sziporkázik a reggel, a kék égen kövér, fehér felhőflotta úszik. De jó, hogy kirándulás mellett döntöttem!

Ballagok, botanizálok, fotózgatok a Csapásrét hosszú egyenesén az út szélén. Sárga kankalinok, liláskék bársonyos tüdőfüvek, lila ibolyák mindenfelé. Gyönyörű! A hajdani marhacsapást öreg hagyásfák pettyezik... a hullott vagy leszedett félvad gyümölcs értékes dolog volt akkoriban. Talán most is az lesz... egy ősöreg vadkörtefa kamaszos túlzással valósággal habzó fehér menyasszonyi ruhát öltött magára. Dong, dong a megporzóktól, mint egy hatalmas transzformátor-állomás.

Piros árvacsalán - Lamium purpureum

Néha összeszaladnak a felhők a Nap előtt, ilyenkor eltűnik a szikrázás a harmatcseppekből, szomorkás hangulatot kap a táj, aztán ismét felragyog... élvezem a hangulatok valósággal színpadi váltakozását. Találok egy elkésett pirosló hunyort a sok elvirágzott, már termést érlelő példány között... virágot bontanak a kék indás ínfüvek és a lila repkények is.

Piros árvacsalán - Lamium purpureum

A hosszú rét végén "alámerülök" a mélybe, a Vizes-árokba, a napfény is eltűnik. Odalent, a patakvölgyben bogláros szellőrózsák, salátaboglárkák fogadnak. Elbíbelődök a fotózással, sehová sem kell sietnem. Fakopáncs dobol a fejem felett. Egy vörösesbarna erdei egér néz rám fekete gombszemeivel, majd nem túl sietősen eltűnik egy ágkupac alatt.

Kivadult nemes alma virága

Aztán jön a felkapaszkodás Törökmező felé. Nem vészes. Indás ínfüvek, borzas repkények, virágzó galagonyabokrok kísérnek. Fent egy sor autó parkol... leginkább családok jöttek a kis állatkert miatt, messzire harsog egy papagáj éles kiáltása. Emu, tarajos sül, kenguru, szurikáta.

Én leülök a fából ácsolt padok egyikére a turistaház mellett. Jó sok a kiránduló. Előveszem uzsonnámat, szép komótosan megeszem: sonka, újhagyma, kenyér. Kíváncsiskodó macska érkezik, a szomszéd asztalra ugrik egy széncinege, a fejem feletti fa ágán erdei pinty tornázik, a fűben egy barázdabillegető közelít. Sok itt az éhes száj...

Kilátás a Kövesmezőről a visegrádi Fellegvár felé

Felkerekedek, elindulok a Fehér-forráscsoporthoz. Cseperegni kezd az eső, fényképezőgépemet nejlonba csomagolom - annyira azért nem esik, hogy előhalásszam az ormótlan tokot. Gyors zápor pereg. Elbíbelődök az odvas keltikékkel, gólyahírekkel. Valaha itt malom is volt, még korábban meg - feltehetőleg - egy királyi fürdő. Most a madaraké a Malom-patak völgye.

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Ballagok tovább. Az egymást követő kaszált réteket különösen kedvelem. Magasra szaladt sárga hérics, zölden sarjadó zsombéksások, virágzó galagonyabokrok, csepleszmeggy-felhők. Ismét kisüt a Nap, fülledt meleg támad. Sehol senki, csodálatos a béke. Átugrálok a patakon többször is.

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény

Zebegényben megajándékozom magam egy rétessel a Monarchia rétesháznál. Eszegetem, amíg megérkezek a vasútállomáshoz. Tengersok időm van még: sétálok hát a Duna-parton, botanizálgatok az árokszélen és a vasúti sínek mentén, "gyomolok": szennyes bükköny, tavaszi aggófű, saláta-galambbegy, fürtös gyöngyike, mezei árvácska. A színpompás áradatban van mit nézegetni.

Csodálatos nap!