Terep-járó: Évadzáró gyalogtúra a Nyakason

Erre a napra eredetileg a Ködös Börzsöny túra volt betervezve, de kaptam egy ímélt, hogy az eső miatt tavasszal elmaradt Nyakas túrára való nevezésem érvényes, beválthatom most, novemberben. Szívesen megyek erre a vidékre, a Zsámbéki-medencébe: szelíd lankái, dolomitsziklái, pincesorai szép látnivalókat rejtenek, nincsenek vad szintkülönbségek vagy keményen küzdős részek. Kitűnő, részletes ismertetőt is kapok a túra tudnivalóiról ímélben, igazán átgondolt, profi munka ez a pdf fájl. A 26 kilométeres séta kellemesnek ígérkezik erre a szombatra... bár még előző nap is aggódva néztem az időjárás-előrejelzést, mert esni most is esik. Amiben pedig ez a táj igazán bő termést képes hozni, az a sár.

Út Perbál felé

Korán van még, töretlen az éjszaka uralma, amikor nekivágok a Körútnak. Még ilyenkor is vannak bulizó fiatalok, leginkább külföldiek az utcán... józan ember rajtam kívül nem sok akad a villamoson sem. Volánbusz-jegyet automatából kell venni, szerencsére segít valaki, mert szemüveg nélkül, a reggeli kávémat nélkülözve tán még most is a masinát csiklandoznám... Aztán begördül a busz, és elnyeli az időközben szépen gyülekező túrázókat. Aki korai rajtot szeretne, ilyenkor indul. Ismerősök is akadnak szép számmal, végig beszélgetjük az utat Zsámbékig. Közben odakint szürkületbe vált az éjszaka, aztán harsogó vörössel felbukkan a Nap is a párás dombvidék felett... pazar látvány!

Szürkés ördögszem - Scabiosa canescens. Védett növény

Ismerős az út az iskoláig, ahol a tornaterem a rajt-cél helye. Kiderül, hogy nem csak érvényes a nevezésem, de ki is van fizetve... hurrá! Visszagyömöszölöm a bankókat a zsebembe. Kezemben az útvonal-leírással kilépek a hűvös zsámbéki reggelbe, indulás! Kaptam egy szép fényesre suvickolt, igazi mesebeli piros almát is.

Olasz harangvirág - Campanula bononiensis

Elmarad mögöttem a sváb kitelepítési emlékmű domborműve, a török korból megmaradt kút, a hajdani apácák parkja - megannyi történelmi emlékhely. Előttem magasodik a leghíresebb: a középkori templom romja. Aztán felfelé kaptatok a Rácváros gusztusos kis présház-sora mellett, és a reggeli félhomályban lefényképezem az első vadvirágomat is: kivadult kerti borágó. Idén sokat foglalkoztam a kivadult növényekkel és a "gyomflórával": remélem, hogy most is találok egyet s mást az út szélén...

Csomós harangvirág - Campanula glomerata

A felfelé caplatástól kimelegedek. Mélyút, a puha sárga-barna avarszőnyegből látványos lila gombák ütik fel a fejüket. Hamarosan fent vagyok a plató peremén, ahol kereszt magasodik, lent szürkés homályba merül a Romtemplom, csak sejteni lehet a háztetőket. Lapos fénysugarak simogatják a novemberi, sárguló sziklagyepet. Éjszaka fagyhatott, az olvadó zúzmara fényes cseppjei villóznak milliószám minden levélen, ágon, fűszálon. Meglepően sok a vadvirág, különösen november derekán...

Szürkéslila pereszke - Lepista sordida

Nem sietek, fotózgatok, utat engedek a terepfutóknak, gyorsabb túrázóknak. Legalább három harangvirág-faj virágait fényképezhetem le: van kereklevelű, csomós és olasz harangvirág. Fura lilás-bordó színben nyílik a fennsík ritka, védett vadvirága, a szürkés ördögszem. Sötétlilán nyílnak a macskafarkú veronika fürtjei, sárgán az aranyfürt őszirózsa virág-csomói. Minden lépésnél akad valami megcsodálni való!

Kerti borágó - Borago officinalis. Ahogy a nevéből is sejteni lehet, kertből kiszökött dísznövény

A szúrós galagonya- és kökényligetek után belépek a feketefenyves világába. Ismét eltűnik a napfény, felszívják a gyantás fenyőtűk. A félhomályos, tűlevelekkel fedett földön gombaféléket kutat a tekintetem: ilyen helyeken érdekes fajok lehetnek. Nem is kell csalódnom, méterenként felbukkan valamilyen, más és más gombafaj.

Gyapjas aszat - Cirsium eriophorum

Az erdőből a Nyakas szőlőkkel borított oldalára kanyarodik a kiszalagozott út. Egészen új telepítést is látok. Szépen, katonásan sorakoznak a kordonozott szőlősorok. Előttem, mögöttem is túrázók haladnak, mostanra "eloszlott a mezőny", a futók kedvükre gyorsíthattak a tágasabbá váló "pályán". Kék az ég felettem, pára gomolyog a távolban, a házakban már fűtenek, füstkígyók gomolyognak. Az út lejt, beérek Tök szélső házai, pincéi közé, van itt egy "önkiszolgáló borozó" is, szép sárgára festett oszlopos tornáccal, aztán el a temető mellett, és hamarosan ott találom magam a Cardium pince présházánál, ami az első ellenőrzőpont. Itt még a turistajelzés is piros szőlőfürt. A bélyegzés mellett forró tea és forralt bor is kapható. Előásom fémpoharamat a hátizsák mélyéről, ebben is lassan hűl ihatóra a mélybordó, édes, szegfűszeges folyadék.

Fagyott vízcseppek díszítik a fenyőtűket

A Nap feljebb emelkedett már. Lelkes beszámolót hallgatok egy túratárstól a Garda félmaratonról... hát igen, tervben van nálam is 2023-ra ez az olaszországi futás.

Az út a kisebb-nagyobb pincék, présházak, szőlőskertek között vezet. Szívszorító olvasni az itt meghalt második világháborús magyar katonák emléktábláját, később látok egy egyszerű sírt, ami egy német katonáé. Minden háború barbárság. Mit tehettek ezek a szegény fiúk a háborúról?

Erdei peremizs - Inula conyza

Sok a vadvirág a szőlők között kanyargó utak szélén. Szép, szokatlan külsejű erdei peremizst fényképezek, virágai sokkal nagyobbak, mint a megszokott. Ilyenkor, a szezon végén nem ritkán találkozni ismert vadvirágaink szokatlanabb "kivitelű" példányaival... van seprence, lósóska, sárga zörgőfű, fekete csucsor. Egy háznál már beindult a madáretetés szezonja: az ipari méretű etetőn verébsereg tobzódik.

Csíkos kecskerágó - Euonymus europaeus

Szelíd lankákon lépdelek. Megritkult a nép körülöttem, nem sietek. Még négylevelű lóherét is észreveszek az út szélén... keresni kezdem, és találok még ötlevelűt is. Szedegetek, hogy majd odaadjam a perbáli pontőröknek... kedvességükre emlékszem az előző évekből.

Kellemes, dimbes-dombos a táj, nincsenek nagy szintkülönbségek a Zsámbéki-medencében

Látványos pillangósvirágú növényre figyelek fel. Ágas-bogas barokkosan kunkorodó indái, sárgásfehér virága halványan ismerős, de elsőre nem ismerem fel. Takarmányborsó! Ez is "kiszökött" valahonnan... egészen mutatós növény.

Kinyílik a táj, előttem lejt az út, a frissen sarjadó gabonavetés zöld sávjai csíkozzák a dombokat. A most zöldellő "agrársivatag" közepén egy szál bokros fa képez oázist.

Szőlők, pincék, présházak Tök határában

A perbáli pontőr nénik tényleg örülnek a szerencsehozó lóheréknek. Kapok sós és szezámmagos sütit. A bélyegzés után tempót váltok: eddig kicsit túlságosan is andalgós voltam, így sose érek célba... az út is kevésbé késztet megállásra a sok fotótémájával, mint eddig. Felfuvalkodott, már-már pingvin alkatú veréb csiripel utánam felháborodottan. A Perbál feletti gerincnek sehogyse akar vége szakadni, az útvonal-leírás szerint öt kilométer, de nekem többnek tűnik... Az ég is elborul felettem, felhők borítják be, eltűnnek az árnyékok. Kiszemelek egy túrázót a távoli horizonton, ő a "nyulam", igyekszem utolérni.

Máris forgalmas az etető. Házi veréb - Passer domesticus

Amikor a precízen és alaposan szalagozott út lekanyarodik a gerincről, megérkezik a sár is, szerencsére nem olyan rémes, mint amitől tartani lehetett. Azért elég cuppogós, szedem a lábam, hogy mielőbb átjussak ezen a kevésbé kellemes szakaszon. Itt találtam a friss szántásban egyszer szép micén ősmaradványokat, csiga- és kagylóhéjakat... most viszont vetés sarjad mindenfelé, eltakarja az esetleges "leleteket".

Zörgőfű - Crepis sp.

Örülök, amikor felbukkan előttem az "Anyácsai út", egy másik teljesítménytúrán itt szokott lenni egy bio almaleves frissítőpont... bizony jól esne most is! Utam ezúttal bal felé kanyarodik, be az erdőbe. Utolér egy kutyás túrázópár, pár szót váltunk, ilyen sáros kutya-szakállat is ritkán látni...

Táj Tök határában

Az út felfelé kanyarodik, ismét dolomitsziklákon tapodok, felettem feketefenyők sorfala karcolja az eget. Felkapaszkodok az Óriások Lépcsőjének hatalmas "lépcsőfokain", itt van a harmadik ellenőrzőpont, ahol édességgel kínálnak. Az ellátmányra igazán nem lehet panasz, mindenütt kapok valamit!

Szőlő... fegyelmezett sorokban, és "vadon" is

Ismét fenyők és soványka bokrok között lépkedek, a Nap ismét kezd kibukkanni, sugaraitól felragyognak a vízcseppek és a fákon maradt száraz, barna lombok. Boróka jellegzetes illata száll. Egyre gyorsabb a tempóm, bár a bakancs mostanra sokkal kevésbé kényelmes, mint amilyennek még reggel ígérkezett. Gyanítom, hogy az egyik lábkörmöm megsínyli a túrát...

Szőlősorok a Nyakason

Szép az ösvény, felbukkannak a dolomitlakó vadvirágok is, gurgolyák, ördögszemek... néha panoráma is felvillan jobb kéz felé, a fák között. Átugrok egy hasadékot, aztán elhaladok egy barlang mellett is. Az útvonal-leírásban hullámvasútnak nevezett szakasz valóban ilyen: fel-le, jól esik nekifutásból megtennem, mintha gyerek lennék...

Ahogy ennek a résznek vége, a fennsík szélén rejlik a fák között a negyedik ellenőrzőpont. A kereszt alakú bélyegzést véletlenül fejjel lefelé kapom a rubrikába. Ismét kapok egy Balaton-szelet féleséget. Ahogy elrágcsálom, felbukkan a reggel már látott kereszt a fennsík peremén. Odalent egészen más fények fürdetik a romtemplom impozáns falait.

Novemberi színek

Átvágok a napfény-fürdette fennsíkon, ahol már reggel is jártam, aztán az út lefelé kanyarodik, felmagasodik a középkori templomrom, ami valósággal uralja a tájat errefelé. Mintha a Matyi Kultúrbisztró be lenne zárva... vajon ez a hely is áldozatul esett a válságnak? Sajnálnám, itt szokott lenni a Szomor 23 túra egyik frissítőpontja...

Csillaggomba - Geastrum sp.

A település szélét délutáni napfény cirógatja. Sárgán lobbannak fel a mezei juhar sárga leveli, pirosan ragyognak a fényes, piros csipkebogyók. A november elém teríti utolsó színes ajándékait. A jövő hét már téliesre ígérkezik...

Merev korallgomba - Ramaria stricta

Leballagok a hosszú, töredezett Erzsébet-lépcsőn, és máris itt vagyok a piactérnél, ahonnan pár lépés az iskola. Már messziről érezni a hagymaszagot. Aha, a zsíros kenyér lila hagymával! A tornateremben a beérkezett futók, túrázók öltözködnek, pakolásznak, kitelepült az Olimpiai Ötpróba és a Cartographia asztala, lehet térképet venni. Nekem gyakorlatilag mind megvan, belelapozok a kupafüzetbe, igen, van benne fotóm...

Erre a gombára tippem sincs :-) Na jó, tippem van, miszerint talán valamelyik tejelőgomba, de nem fejtem meg...

Kedves fogadtatás, jó hangulat, rengeteg zsíros kenyér, oklevél és kitűző... nem időzök sokat, mert megy a buszom Pestre, pont időben sétálok ki a Buszfordulóba, amikor érkezik is a járat. Igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne nagyon sáros a bakancsom és a nadrágszáram. Otthon csak melegíteni kell az estebédet, különösebb dolgom nincsen szombat estére...

Milyen remek nap volt!