Terep-járó: Intersport Túranap: Kevélyek, köd, vadvirágok

Sokszor részt vettem már az Intersport Túranapon - most azért neveztem be, hogy jövőre is meglegyen a BSI rendezvényeire kedvezményt adó aranykártyám, no meg Ötpróba pontszerző sportesemény is ez... persze számít a szép és változatos útvonal is, ami, akárhányszor jártam is már itt, mindig tud újat mutatni.

Út a Kevélyekre

Borús a reggel, minden szürke... köd nincs, pedig az előrejelzés azt állította, lesz. Szalad velem a HÉV Csillaghegy felé, a Duna tompán csillan, napfény sehol. Ismerem a járást a csillaghegyi iskolához, ami hagyományosan a rajt- és célhely. Rajtam kívül is sietnek páran a rajtba, főleg terepfutók, sokan már a rajtszámot is feltűzték. Én még várok kicsit a rajtszám-átvételre az iskolaudvaron felállított kék sátornál, de nem unalmas, mert dögönyözhetek egy hat hónapos, de már gigantikus méretű bukovinai pásztorkutyát. Kölyök még, de a bokacsontjai épp olyan vastagok, mint az enyémek, kezem masszív bundájába mélyed, ahogy vakargatom a nyakát...

A Róka-hegyi kőbánya látványos kőszirtje

Nem vagyunk sokan. Emlékszem, régen szinte mozdulni sem lehetett az iskolaudvaron a rajt előtti percekben, most erről szó sincs. Először a terepfutókat indítják, szépen kettesével, a rajtvonalon elindítva a chipes időmérést - a leolvasó csippan, mint a teszkóban - aztán jöhet a következő két induló... Szóval, először kirajzanak a terepfutók, aztán jöhetnek a túrázók, mint én. Nem sietek, mert tudom, hogy így is torlódás lesz a Róka-hegyi emelkedőn, és nincs kedvem lendületvesztve, percekig lógni a lépcsőkön, mint egy félig leszakadt karácsonyfadísz.

Budai imola - Centaurea sadleriana. Védett faj

Indulás! Az iskola mögötti töltés után jönnek a kertvárosi utcák, felfelé, aztán már felmagasodik előttem a hajdani bánya függőleges kőfala, és jönnek azok a bizonyos lépcsők. A vádlimban izzani kezdenek az inak, ahogy lépdelek egyre feljebb, az egyenlőtlen magasságú, primitív lépcsőkön. Mögöttem tompán hallatszik még az iskolaudvarról a szpíker hangja... a távlat párába vész.

Talán a kvantumfizika rejtélyein töpreng...

Már itt is vannak érdekes növényfajok - gór habszegfű, gurgolya, árlevelű len... de nem állok meg fotózni, nem akarom feltartani az egynyomtávos ösvényen a sort. Tudom, úgyis el fog oszlani a nép később, fotótéma lesz még bőven...

Fehér szamárkenyér - Echninops sphaerocephalus

A bánya platójára érve tényleg megritkul a nép. Visszanézve, a város felé nem látni semmit, szürkésfehér pára hempereg, elmossa a kontúrokat. Közelebb élénkebbek a színek: vörös tölgy, kénsárga levelű mezei juhar, fekete fenyő... a fák alatt tölcsérgombákat látok, meg pár elöregedett, sötétvörös galambgombát.

Csomós harangvirág - Campanula glomerata

Kiérek a kis erdőrészből, most jön egy pihentető séta a platón. Fehér lovacska nézegeti a mezőnyt egy villanypásztor kerítés mögül, vele szemben bánatos, Einstein-pillantású kutya nézelődik... talán a kvantumfizika rejtélyein töpreng. Előttem a Kevélyek csúcsa ködfelhőbe vész. Nézek a lábam elé is: másodvirágzó fehér szamárkenyér, csomós harangvirág, imolafélék, sarlós buvákfű, vajszínű ördögszem... meglepően sok a vadvirág.

Gór habszegfű - Silene bupleuroides. Védett növény

Polgárőrök segítenek biztonságosan átjutni a forgalmas ürömi műúton, aztán jön a jól ismert, bokacsikordító vízmosásos út felfelé... a rövid táv futói már visszafelé szökellenek. Én csak ballagok felfelé, és nézegetem az út szélén felbukkanó gyomflórát. Egyre homályosabbak a színek, a kontúrok, ahogy felfelé behatolok a ködrétegbe. Az első ellenőrzőpont után jobbkanyar, végre igazi erdőben vezető ösvényen járhatok. A köd sűrűsödik, túrázók bukkannak fel mögöttem a semmiből, aztán leelőznek, és felszippantja őket a köd... sok horrorfilm kezdő jelenete a "vidám kiránduló fiatalok az erdőben, aztán jön a köd" képsor...

Világító tölcsérgomba - Omphalotus olearius. Mérgező gombaféle

Én szeretem a ködöt. Távlatokat ad, egyszersmind bele lehet burkolózni, mint egy kabátba. Kettesben a gondolataimmal ballagok az Ezüst-Kevély oldalában. Szinte észrevétlenül érek fel a gerincen kibújó fehér sziklák világába. Elvileg innen szép a panoráma... most tejfehéren ömlik el a köd a tájon, pár méterre látni csak. A pókhálók hatalmas páragyöngyöket dajkálnak, egy napvirág dacosan emeli élénksárga virágfejét a ködös világra.

A Kevélyekre felfelé egyre sűrűsödik a köd...

A Nagy-Kevély után lejteni kezd a sziklás gerinc, és a Kevély-nyeregben megérkezek a második ellenőrzőponthoz. Most engedik tovább az utolsó hosszútávosokat, akik tesznek még egy tíz kilométeres kört Csobánka felé. Én éles jobbkanyarral lefelé indulok, elmajszolva reggel sütött rántottás szendvicsemet. Nézem, vannak-e dolomitlakó növények - találtam már errefelé pár érdekességet - de most nem kényeztet el a sziklás hegyoldal. A ködből viszont kiérek lefelé, ismét élesek a kontúrok, de általános a szürkeség, ami a lombok élénk színeit is megfakítja. Nem éppen ideális fotóidő.

Barkócaberkenye színesedő lombja - Sorbus torminalis

A hegylábi részen viszont meglepően sok a virágzó növény. Élvezetes kicsit megállni és keresgélni. Találok szurokfüvet, dunai szegfűt, csomós harangvirágot, árlevelű lent, aranyfürt őszirózsát... mesés fotótémák, egy részük ritka, védett faj.

Akár egy horrorfilm forgatásán is készülhetett volna a kép... pedig csak sűrű ködbe értünk a Kevélyeken

Jön a kóválygás a szurdokszerű völgy alján, a fenyők között. Talpam alatt puhán süllyed a fenyőtű és a porló dolomit. Szinte sötét van itt lent, nem nagyon szeretem ezt a részt. A kacskaringók után még egy meredek kapaszkodó felfelé, és végre ismét kint vagyok a "szabadban", látom a Kevélyek színes kabátba bújt oldalát, az előttem haladó túrázókat. Valaki bosszankodik a sport-órájára nézve, hogy már az "Egri Várnál" kéne tartania. Magamban arra gondolok, hogy milyen jó, hogy nekem sehol se "kell" tartanom, nem tűztem ki magam elé teljesítendő célidőt...

Juhászkutya a ködben

Felbukkan előttem az "Egri vár", ami filmdíszlet azokból az időkből, amikor még nem pixelekkel oldották meg az ilyesmit. Anakronisztikus módon lovagi bemutató is volt itt, pont lemaradok róla, de az ellenőrzőpont itt van: külön sáv a futóknak és a túrázóknak. A frissítés minimalista: víz.

Közönséges napvirág - Helianthemum ovatum

Nem is időzök itt sokat, megsimogatok egy agarat - a karcsú, bársonyos test a lábamhoz simul - aztán kortyolok a teámból és indulok tovább, a Teveszikla felé. Örömömre szép gyapjas aszatot fényképezek, nem épp gyakori látvány ilyenkor... Mintha vékonyodna a felhőréteg, néhol halvány kék árnyalatok színezik az eget.

Ez amúgy egy gyönyörű panorámás ösvény a Kevélyek gerincén

Pilisborosjenő határában olyan zöld a mező, hogy a kövér ködfelhőkkel együtt akár írországi táj is lehetne. Kicsit fáj a bokám, örülök, hogy pihenni fogok a kávés bódénál. És, igen, működik, lehet venni zsíros kenyeret, sült krumplit is... én csak egy presszókávét iszom, felélénkít. Gyors léptekkel haladok keresztül a településen, aztán a temetőnél balra, el a megsárgult levelű szőlők mellett a poros úton fel...

A szintben kanyargó ösvény kifejezetten kellemes. Hamarosan ismét a Kő-hegyen találom magam, a már ismert ellenőrzőpontnál, ahol meg kapom a soron következő bélyegzést az itinerbe. A "bokacsikordítón" most lefelé lépdelek, ismét át az ürömi műúton, innen viszont a visszaút már más, megkerüli a Róka-hegyi kőfejtőt.

Impozáns bakkecske néz utánam, érdekes a gyomflóra itt, a város szélén, találok kenderzilizt - talán életemben másodszor találkozom ezzel a növényfajjal - aztán beérek a városi aszfaltos utak világába. Igazi hullámvasút, felfelé-lefelé... az itteni panorámás telkek elég értékesek lehetnek, van pár igazán pompás modernkori kastély, más telkek ósdi nyaralómaradványokat és öreg szőlőtőkéket rejtenek. A távolban sejteni lehet a megyeri híd kettős A betűjét.

Gőgös tekintetű macska tölti ki a járdát, olyan pillantásokkal méreget, hogy inkább átmegyek az út túloldalára. A temetőben már égnek a mécsesek, őszirózsák és égő viasz fanyar, novemberi illata száll. A temető után jobbkanyar, itt is van egy segítő, aki irányít: eltévedni lehetetlen.

Innen már közel a cél, most már végképp nem sietek. Elbíbelődök a kis parkban a kacsák és vízityúkok fényképezésével. Az út a villanytelep és a sportpálya között fut, aztán a kis patak töltésén, és máris felmagasodik előttem a világító digitális számokkal ékes célkapu. A vonalkód-leolvasó ismét csippan a rajtszámomon - nettó időmérés van túrázóknak is - szépen kihasználtam a szintidőt...

A célban megkapom a kitűzőt. Átveszem az "ellátmányt" is: örülök a dobozos üdítőitalnak. Oklevél már nincs, aki akarja, töltse le és nyomtassa ki magának otthon, és a zsíroskenyér-party is a kovid előtti idők nosztalgiája immár. Nem is időzök sokáig, irány a HÉV megálló. Tavaly ilyenkor átsiettem Kőbányára, a jelmezes Halloween futásra... idén ez is elmarad, gondolom, anyagi okokból. Nem sietek most haza, a mai este a pihenésé.