Terep-járó: Virágos vándorlás a Gerecsében

Bár mindenféle időjárás közben, mind a négy évszakban szoktam látogatni kedves tájaimat, valahogy mégis bizonyos helyek bizonyos időpontokhoz, fényekhez, hangulatokhoz kötődnek... ilyen Tatabánya és Vértesszőlős környéke, ami számomra a kora tavaszt jelenti. Így hát évről évre visszatérek erre a vidékre egy kis vadvirág-nézegető sétára.

Ötkor ébresztő. Egy hosszú hétvége vasárnapján ez indokolatlan kegyetlenségnek hangozhat, de szeretnék korán kiérni a Gerecsébe, hogy még a várható kiránduló-áradat előtt, a reggel tiszta fényei által megvilágítva láthassam, amit látni lehet. Befújom magam kullancs-riasztóval is... pár napja elfogtam magamon az idény első kullancsát (váci horgásztó), ezt komolyan kell venni... átsuhan előttem egy régi barátom emléke, aki egy kullancs csípésébe halt bele... pontosabban az akkor elkapott enkefalitiszbe. A magyar erdőkben a legveszedelmesebb dolgok egészen aprócskák...

Törpe keltike - Corydalis pumila

A vonat pontosan indul a Déliből, hátizsákomban már ott lapul a még meleg bolonyais fornetti és egy tévedésből vett sajtos rúd. Egy röpke óra, és Vértesszőlősön fékez a vonat, én vagyok az egyetlen leszálló utas.

Kicsit nehezen találok ki a faluból... mint később kiderül, egy kanyarnál kulcsfontosságú piros jelzés elé benőtt egy tuja, emiatt nem vettem észre. Senki se mozdul, ez a vasárnap reggel az országos lustálkodásé.

Gyermekláncfű - Taraxacum officinale

Elballagok a nevezetes előember-lelőhely mellett, rám kacsint egymillió fehér szirom, zölden sziporkáznak a sarjadó vetés sorai. Csendesen ünnepel a természet... vagyis, nem is olyan csendesen. Belefülelek a csendbe: millió és millió hangból áll össze ez a "csend"! Komótos poszméh dörmögő zümmögése, felháborodottan cserregő széncinegék, és valahol a magasban egy repülőgép távolodó zúgása. Egy teherautó hangja a távolból, a falu felől, és egy mátyásmadár felharsanó kiáltása, erdei pinty trillái... nem, igazából egyáltalán nincs csend!

Kék ibolya - Viola suavis

Követem a piros sáv jelzést, kanyargós erdészeti út, kényelmesen járható. Sehol senki. A vadvirágok az út szélén, mintha régi barátaim lennének. Bókolva köszön a kisvirágú hunyor zöld virága, fehéren integet a törékeny, fehér galambvirág, liláspirosan böknek az ég felé az ujjas keltikék. Sárga kitüntetésként csillagozzák az erdő alját a bogláros szellőrózsák... mennyi szépség!

Holló repül el a fák között, csőrében kisebb szénakazal. Építkezik...

Ujjas keltike - Corydalis solida

Némelyik kanyarban kibukkanok a fák közül, melengető a napfény. Gondos kezek egy hintát erősítettek egy fára, pontosabban egy deszkát, gurtnival. Leülök, és hintázok egy kicsit, lábam alatt kéken nyújtózik a távlat. Foltos árvacsalán és liláskék borzas repkény burjánzik mindenfelé.

Bükkösbe érek, a tavalyi lomb bronzszíne villan fel a puha, élénk zöld aljnövényzettel vegyesen. A szálegyenes törzsek árnyéka csíkosra festi a domboldalakat. Mennyire szép rész! Aztán kéken csillan meg a fák mögött a háttér, vadles rejlik a sűrűben... és a Rotundához érek, a középkori kis kerek erődtemplom romjaihoz. Varázslatos hely, itt terveztem reggelizni. Lábam alatt, a föld mélyében egy hajdani falu rejlik - életek, álmok, sorsok, immár évszázados álmot alusznak, miközben a felszínen sarjad az élet.

Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis

Elballagok a használaton kívüli vadászházhoz, sajnos fakitermelés teszi barátságtalanná az amúgy nagyon kellemes helyet. El tudnék itt képzelni egy olcsó turistaszállást, az épületet még meg lehetne menteni. Itt még virágzik pár késői hóvirág is. Mivel a fákat rádöntötték a dózerútra, a domboldalon nyílegyenesen megyek lefelé a fák között. amíg vissza nem érek a sárga sáv jelzésű turistaútra.

Vadcseresznye - Cerasus sp.

Hosszú, nagyjából egyenes szakaszok, nyiladékok következnek. Gondtalanul, sőt gondolatok nélkül, amolyan éber álomban ballagok a simogató tavaszi melegben. Az ügyfelek problémái, a dubaji repülőtér pár nappal ezelőtti brutális nyüzsgése, a pesti politikai és gazdasági élet történései valahol messze elmaradnak mögöttem. Kinyújtózik és megkönnyebbül a lelkem. Az út kis pocsolyájában két erdei pinty iszik, csilcsapfüzike figyel a sűrűből kis, csillogó szemeivel, a magasban harkály dobol. Most ez a valóság.

Pézsmaboglár - Adoxa moschatellica

Az Arany-lyuki elágazásnál a piros sáv jelzésre térek át. Innentől megsokasodnak a kirándulók. Lépkedek lefelé a Vaskapu sziklái és kidőlt fái között... egész csapat jön szembe, pergő nyelvű indiaiak, néhány hallgatag ázsiai, egy művészien fonott hajú fekete lány... ismét eszembe jut a dubaji repülőtér.

Tavaszi kankalin - Primula veris

Édes keltike-illat lengi be az erdőt a Turul szobor környékén. Itt már kifejezetten sok a nép. Kutyasétáltatók, anyák babakocsival, szerelmespárok, sőt egy egész piknikező filippínó brigád. Száll a bogrács alatti tűz füstjének illata, valahogy olyan a hangulat, mint egy régi, békebeli, túlexponált fényképen. Az egész felett komoran gubbaszt Európa legnagyobb madárszobra.

Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides

Elsétálok a Szelim-barlanghoz, szemügyre veszem a fehér sziklák repedéseiben kapaszkodó növényvilágot. Még mindig egészen korán van, szikrázik a déli napfény.

Pézsmaboglár - Adoxa moschatellica

Lemegyek a meredek, kissé töredezett lépcsősoron, át a dübörgő autópálya alatt, a panelházak tövében a vasútállomáshoz.

Kissé meglep, amit az automatán látok: az IC-re már elfogyott az összes helyjegy. Egy következőt kell bevárnom, ez is színültig van, de majdnem a saját helyemre sikerül leülni, beindul az ember-tetrisz, vagyis hogy ki kinek a helyén ül? Viszonylag békés kardcsörtetés... és a vonat meglepően hamar a Keletibe ér. Itt is fogok "gyomflórázni" egy jót majd áprilisban, a bíboros gólyaorrot szeretném felkutatni... de most irány a jóleső ebéd és vasárnap délutáni pihenés!