Zúzmara-túra a Pilisben: Klastrom-szirtek, Pilis-nyereg, Vaskapu-völgy

Zúzmara-túra... ezzel a névvel írták ki az invitálót a barakás hírlevélben. Mivel igencsak megérkezett a beígért "markáns hidegfront", vagyis Xavér ciklon csücske, nem számítottam zúzmarára. Ha volt is, a 80 km/órás szél biztosan levitte az ágakról. De reménykedtem az éjjel lehullott finom hórétegben: és nem is hiába.
A Pomázról induló buszon egy pilisszenkereszti lakos részeltetett a bölcsességeiben - némileg bőbeszédű, fárasztó, de azért szórakoztató asszonyság... "faluban megtanulja az ember, hogy a kis dolgok számítanak, a kis dolgokkal kell törődni, a nagyok elintézik saját magukat".
Ez a szombat munkanap volt - ha nem az lett volna, lehetetlen lett volna reggel kilencre eljutnom Pilisszentkeresztre, a találkozóhelyre. Hétvégén egyszerűen nem járnak buszok errefelé. De így nem volt nehéz - bár először azt hittem, eltévesztettem valamit, mert sehol a megszokott Baraka-túrás tömeg. Hja, munkanap... úgy 25-en jöttünk össze, plusz két kutya. Az indulás előtti "lányok, ott a kocsmában van a vécé" programpont után pedig irány a Pilis.

Pillanatok alatt belemart a hideg a kezembe: a kesztyűt, bolond módon otthon hagytam, mondván nincs is olyan hideg. De, van. Örültem, amikor a faluból kivezető aszfaltútról letérve elkezdtük a húzós emelkedőt felfelé, mert a mozgás végre átmelegíthetett. A fejemre a polárpulcsi csuklyáját húztam, igazi harlemi stílusban. A "grófi úton" felcikcakkoltunk a zöld jelzésen - néhol a meredeken felmászva át is vágtuk a cikcakkokat.  Nagyon szép panoráma tárult fel Budapest felé...

A Budai-hegység felett bizarr, óriási tengeri állatként egy hatalmas felhő lógott az égből. Mint valami medúzának, lefelé nyúltak a karjai - hózápor, bizony. Felettünk itt-ott kikéklett az ég a rohanó felhők közül.

A bakancsom a -jobb híján - saját kezűleg belenemezelt talpbéléssel remekül tartotta a hőt. Csak a sarkamat ne törte volna föl... Furcsa, hártyaszerű havon tapostunk, a hungarocell-golyócskákhoz hasonló gömbölyű daraszemcsék lebegni látszottak a száraz, fagyott füvön. Annyira a színházi műhóhoz hasonlított, hogy nehezen vertem ki a fejemből: ez nem díszlet, ez valódi...
A Simon Halála nevű pontnál meredek, köves szurdok kezdődik (piros kereszt jelzés). Miközben sóskiflimet próbáltam begyűrni - nem álltunk meg enni, nagyon hideg volt - majd' elfagyott a kezem, de nem tehettem zsebre a csúszós, meredek ereszkedőn. Aztán megcsodálhattam a Klastrom-szirtek meredek, szürke, idő-marta falait.
A Pilis-nyeregnél ismét egy többes elágazás: bevártuk a csoport végét, nálam ez alatt sorra került a csokis nápolyi (fagyottan egészen más ízélményt ad, mint nyáron). Az égen rongyos, szürke felhők rohantak, néhol egy-egy foltban kivirított az ég kékje.
Szél, az volt. Néha közeledő vonatként zakatolt el a fák koronájában - hangosan zúgott az erdő - Szerencsére sokszor jártunk a szélvédett oldalon, vagy védett szurdokokban. A szél zaján és a nyikorgó ágak apokaliptikus zenéjén kívül más hangot nem is lehetett hallani. A madarak hallgatnak ilyenkor. Mi persze kevésbé: jó volt beszélgetni.
Aztán fokozatosan kitisztult az ég, bár ezt a Vaskapu-völgy mélyén még alig lehetett látni. A fák között átnyilazó napsugarak fényében csíkokban felragyogott a vékony hófátyol. Kiérve az erdőből kitárult a táj: finom barnák, a hófoltok közt kiragyogó fűzöld, drapp fűszálak, rubincseppek módjára csillogó hecsedlivel megrakott bokrok... csodálatos világ vett körül, míg visszasétáltunk Pilisszentkeresztre, a kiindulópontra. Beálltam a buszmegállóba - igen, a bőbeszédű helybéli hölgy is itt volt, valósággal ujjongott, amikor meglátott - de kiszabadultam a karmai közül, mert egy Pestre tartó autós túratárs lefékezett a megállóban, és felvett. Ezúton is köszönöm neki - ahogy a Barakának is a szervezést, túravezetést. :-)

Homoki lucerna és vendégei - színvarázs lucerna módra

A homoki vagy tarkavirágú lucerna (medicago x varia) egy állandósult keverék faj, vagyis hibrid. Bár idejét nem tudom, mikor vetettek utoljára takarmánylucernát Szigetmonostor falu határában, egyszer biztos, mert a honos sárkereplucernával alkotott hibridjeit mindenfelé megtaláljuk a homokos útszéleken, töltésoldalakban. A liláskék takarmánylucerna és az élénk sárga sárkereplucerna eredménye minden elképzelhető kevert szín, akár egy virágzaton belül is. Még a zöld, vagy narancs-barna sziromszín sem ritka. Az igénytelen homoki lucerna hibrid mivolta jól látszik a képeken: mennyiféle szín, mennyiféle árnyalat! Gyakorlatilag nincs két egyforma tő. Közelről kell őket megnézni - kevesen hajolnak le efféle "gyomhoz" - hogy megmutassák változatos szépségüket.
Megjegyzem, hogy tanult barátom szerint nem mind hibrid, ami a képeken látható, akad "fajtatiszta" lucerna is közöttük. :-)

Persze a pillangóknak aligha kell bemutatni őket...

Csak a nevük közönséges

Kíváncsiságból kigyűjtöttem a 2013-as fotóim közül azokat a virágokat, amelyek tudományos nevében a "közönséges" jelző szerepel. Kiderült, hogy kevés kivétellel valamennyien "bioaktív" növények: hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek lehetnek gyógyhatásúak vagy mérgezőek. Sokuk latin nevében ott az "officinalis", ami arra utal, hogy régóta ismert gyógynövények.
Persze a gyógynövényekkel nem árt az óvatosság. Nem feltétlenül ártalmatlanok. A beszedett gyógyszerrel, vagy másik gyógynövénnyel "összegerjedhet" a hatóanyag, másokról meg kiderült, hogy az adagolásuk igen kényes, vagy akár a gyógyhatású mellett veszélyes, mérgező anyagot is tartalmaznak.

Az egyszer biztos, hogy a "közönségesnek" titulált növények esetleg gyakoriak, de egyáltalán nem közönségesek: értékes gyógyhatásuk mellett még szépségük is különleges.

Közönséges aszat - Cirsium vulgare. Ehető: tüskétlenített, zsenge hajtása apróra vágva salátának vagy főzeléknek alkalmas. Megszárított fiatal gyökeréből régen lisztet őröltek.

Közönséges bakfű - Betonica officinalis. Reuma, asztma, köhögés ellen és sebgyógyításra használták.

Közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris. Népi neve "torok öröme". Összehúzó hatása miatt mézes kivonatát szájsebeknél öblögetőnek, torokbajok esetén gargalizálásra használták, valamint vérzéscsillapításra.

Közönséges gyújtoványfű - Linaria vulgaris. Aranyér, kelés és szemgyulladás esetén borogatáshoz használták, de hashajtóként is alkalmazták.

Közönséges bojtorján - Arctium lappa. Zsenge levélnyele nyersen salátának vagy főzeléknek, fiatal gyökere főzve zöldségként ehető. Gyógynövény is: vizelethajtó, vértisztító, gyógysampon-alapanyag.

Közönséges cickafark - Achillea millefolium. A legenda szerint a hős Achilles ezzel a növénnyel gyógyította harcban szerzett sebeit. Sokoldalú gyógynövény: ülőfürdőként és teaként is használatos felfázás és menstruációs görcsök esetére.

Közönséges méreggyilok - Vincetoxicum hirundinaria. Vincetoxin nevű mérge a központi idegrendszert bénítja. Régen pont mérgezések ellen használták...

Közönséges borostyán - Hedera helix. Gyógynövény ez is: levele köptető, hánytató, köhögéscsillapító anyagokat tartalmaz, bogyója az ember számára mérgező (a madarakra viszont nem veszélyes).

Közönséges ördögcérna - Lycium barbarum. Jobb vele az óvatosság: nem véletlen a neve. Nem azonos a "goji bogyóval", aminek csodás gyógyhatást tulajdonítanak.

Közönséges orbáncfű - Hypericum perforatum. Ismert gyógynövény: olaját sebkezelésre, teáját  búskomorság ellen használják - de napozni nem szabad egyidejűleg: persze depresszió ellen egy jó kis napsütéses nyaralás is jó...

Közönséges pásztortáska - Capsella bursa-pastoris. Népi neve Istentáskája. Gyógyteaként vérzéscsillapító.

Közönséges farkasalma - Aristolochia clematitis. Veszedelmes jószág: régen külsőleg, sebek borogatására használták, de mára kiderült, hogy rákkeltő.

Közönséges párlófű - Agrimonia eupatoria. Teája emésztésserkentő, vérzéscsillapító, toroköblögető.

Közönséges ínfű - Ajuga genevensis. Régen pajzsmirigy-betegségek gyógyítására használták, rokonát, az indás ínfüvet sebgyógyításra.

Közönséges szurokfű - Thymus vulgaris. Régóta ismert festőnövény (fekete festéket ad, innen a neve), emellett olaszos fűszer, gyógynövényként pedig étvágygerjesztő, teája görcsoldó.

Közönséges lizinka - Lysimachia vulgaris. Népi neve Szent Ilona füve: zöld levelének kipréselt nedve vérzéscsillapító.

Közönséges bábakalács - Carlina vulgaris. Népi neve böfögtető gyökér, ez elárulja, mire használták. Másik érdekesség, hogy "időjós": higroszkopikus "szirmai" ki-be tekerednek a levegő páratartalmának megfelelően.

Közönséges ebnyelvűfű - Cynoglossum officinale. Óvatosan kell bánni vele: egyrészt köhögéscsillapító, de mérgező is. Régen külsőleg fekély ellen használták, zöld levelét a sebre téve. Valóban tartalmaz baktériumölő hatóanyagot.

Közönséges aranyvessző - Solidago virgaurea. Népi neve istápfű. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, vizelethajtó, fájdalomcsillapító hatása miatt teáját vesekő megelőzésére, vesehomok kihajtására használták.

Közönséges vasfű - Verbena officinalis. Régóta ismert gyógynövény, hurutok, máj- és epebántalmak esetén alkalmazták.

Közönséges borsfű - Clinopodium vulgare. Régi fűszernövény, régen vágyfokozó szernek, afrodiziákumnak gondolták. Valójában emésztéserkentő hatóanyagot tartalmaz. Persze az se rossz. :-)