Terep-járó: Intersport túranap 2013. - 30 kilométer, ködök, fények, virágok

Noha általában egyedül kirándulok, tekintve, hogy a természetben járva magát a természetet szeretem élvezni, megvan a varázsa az ilyen, nagyobb létszámú túrázót mozgósító sportrendezvényeknek is. A Pilis nem nagy, viszont harcias kis szintkülönbségek vannak benne, a messzire fehérlő mészkő- és dolomitrögök szinte derékszögben merednek fel, érdekes helyi mikroklímákat alakítva ki. Számomra ez a mozaikosság nagyon vonzó: szinte száz méterenként markánsan másféle élőhelyekkel, élőlényekkel lehet találkozni. Kell-e több egy amatőr természetfotósnak?

Kilátás a Nagy-Kevélyről

Jó időzítéssel értem oda Csillaghegyre. Aquincumnál szép, csillogó ködpaplan terült a tájra, előre örültem a várható, szép, párás fényeknek. A csillaghegyi iskola udvarán már javában nyüzsögtek a futók, zajlott az átöltözés, rajtszámok felherkentése stb. A futók rajtoltak előbb (praktikus), köztük két Fittis barátom.

Rajtfotó

A Fitti tagjai is ott nyüzsögnek a rajtnál

Tavalyról némiképp gyötrelmes emlékeim voltak az út elejéről, a kőbányáról - égő izmok, lihegés stb. - most úgy értem fel a kőbánya tetejére, hogy érdemben még csak fel sem ébredtem - hja, kimaradt a reggeli kávé... A szpíker hangját még mindig lehetett hallani a távoli hangszórókból, a színes mezes futókra fotós lesett a meredeken. A város felett csillogó, áttetsző köd. Visszaintegettem a szpíkernek a ködön át, mert megígértette az indulókkal, hogy fognak integetni neki... Kabátot le.

Galagonyás a kőbánya tetejénél

A csillaghegyi kőbánya szirtje

Vándorlás a ködben Csillaghegy felett

A kőbánya után jött egy kis tekergés a galagonyásban, aztán kinyílt a panoráma, és jött az egyik kedvenc részem: a ködös rét a lovakkal. Akadt pár fotózásra érdemes növény is, ilyenkor persze elrohant mellettem a mezőny. "Mi az időre hajtunk!" - kiáltott oda egy fürge társaság, jó utat kívántam nekik. Én megfogadtam, hogy ezúttal nem rohanok. Nem szeretnék eszeveszett rohanás végén lepotyogott körmöket, mint a Pomázi Körülbelül végén. Meg hát tényleg sok a gyönyörű látnivaló, ami mellett nem szeretnék elrohanni, szerencsére nem is kell, elég liberális a szintidő...

Útszéli bogáncs termése (Carduus acanthoides)

Spuri! Felfelé a Kő-hegyi ellenőrzőponthoz

A Kő-hegyi első ellenőrzőponthoz jóféle bokacsikordító, köves emelkedő vezet. Acélos izomzatú futók szaladtak el mellettem, hegynek fel. Én egy nagytestű, zöld rovarra lettem figyelmes az út szélén - mint egy drukker, aki a sportolókat nézi...

Zöldmezes drukker a pálya szélén - zöld repülőszöcske (Phalanoptera falcata)

Születés... csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) termése

Végre fent az Ezüst-Kevélyen! Aztán a Nagy-Kevélyen elkészült a szokásos "csúcsfotó" is, valakit megkértem, hogy kattintson - mire szétnéztem, minden kövön ült valaki és uzsonnázott. Remek pihenőhely, nagyszerű párás kilátással...

Kilátás az Ezüst-Kevélyről

Hamarosan jött a második ellenőrzőpont, igazán nyeregben érezhettem magam - a Kevély-nyeregben. Ezután már csak a hosszútáv túrázóival fogok találkozni - ha nem, akkor azok igencsak eltévedtek... de nem lehetett eltévedni, bőséges volt a szalagozás, csak a pecsételéshez vettem elő az itinert. Innen lefelé tartott az út, igazi "rozsdás" őszi erdőben. A köd már feloszlott, az ég kék és nevetős, a színek igazán elbűvölőek... ahogy két túratársam is, Emese és István, akikkel itt hosszabban együtt tudtam haladni. Beszélgettünk, jó volt, közben igencsak szedtük a lábunkat - egy fotós is elénk ugrott, "jók vagytok!" - kiáltással.

"Rozsdás erdő" - Csobánka felé

Jó társaságban...

A csobánkai Szentkút kedves hely számomra, itt pihentem meg a Pálos70-en néhány hete, egy hasonló szép, napsütéses szombati napon... most is leültem, és kipakoltam az ennivalóimat egy ácsolt fa padra - ahol azonnal megrohant két remek vizsla, semmi leülés és könyörögve nézés, ezek annál rámenősebbek voltak. "Bélgépek" - kommentált a gazdi, miután leszedte őket a kajáimról. Ismerem a vizslákat, nekem is volt. Jobbnak láttam összepakolni és menet közben folytatni az uzsonnázást...

Hangulatos táj a csobánkai Szentkút közelében

A természetfotós séta és a teljesítménytúra között számomra annyi a különbség, hogy a teljesítménytúrán kicsit kevesebb idő van a makro beállításokkal bíbelődni. Néha, alkalmasint véletlenszerűen, mégis egész tűrhető képek születnek, mint itt, Csobánka határában erről a bóbitás küllőrojtról.

Bóbitás küllőrojt - Erigeron acer

Majdnem elcsábultam egy kávéra Csobánka hangulatos főterén. Jónéhány, rajtszámmal ellátott hátizsák pihent az ajtó mellett, úgy véltem, itt sorbanállás van, mentem hát inkább tovább... Jött egy harcos kis emelkedő, fel a Mackó-barlanghoz. A szürkés törzsű bükkfákról aranyszín levelek peregtek - szép látvány volt - mögöttem két középiskolás srác haldokolt látványosan. Mondjuk, a hegyoldal tényleg meredek. Én is megizzadtam, mire felértem, és ekkor - természetesen - elém ugrott a fa mögül a kamerás ember, hogy most interjú. Pont így történt nyáron a Hortobágyon is, volt egy enyhe dezsavüm.

Meredeken a Mackó-barlang felé

Ismét fent a Kevély-nyeregben, ugyanaz az ellenőrzőpont, csak most visszafelé. A Kőfülkénél furcsa rózsaszín virágot vettem észre, elképzelésem sem volt, hogy mi lehet. A Növényhatározó csoport és a Botanikai Fórum képanyaga segítségével derült ki, hogy ez egy mutáns borzas szulák, a normálisan forrt szirmú (tölcsérforma) virág helyett ezt lehetett látni. Ezúton is köszönöm a meghatározáshoz nyújtott segítséget! Amúgy sem gyakori, ráadásul védett növénye a dolomitszikláknak. De azt lefogadom, hogy a kb. kétezer versenyző közül nem sokan vették észre.

Mutáns (!) borzas szulák - Convulvulus cantabrica

Gyors tempóban iparkodtam lefelé, az "Egri vár" irányába, ahol valóságos piknikhangulat fogadott. Lovagok, pontőrök, futók és túrázók békés nyüzsgése.

Piknikhangulat és frissítőpont az "Egri várnál"

A Teve-szikla messzire kifehérlik a galagonyák közül. Itt sikerült egy hangulatos, "hulló virágok" képet készítenem a vajszínű ördögszemről. Meglehetősen meleg volt már, igazán nyárias. A kocogók és túrázók valóságos hullámzó, piros labdatengerben mozogtak a galagonyabogyók között, vagy, ha tetszik, nézhettem kék labdákkal is: párás kék felhőként derengtek a bogyóval megrakott kökénybokrok.
Pilisborosjenőn aztán igenis ittam egy kávét egy bódénál, hiszen igazán nem akartam rohanni, noha nagyon "húztak" magukkal a többiek.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

A Teve-szikla

Vándorlás tűzpiros labdatengerben - vagyis, galagonyabokrok között

Még egy kis erdei emelkedő, aztán megvolt az utolsó ellenőrzőpont is a Kő-hegynél. Ismét le a bokaficamító ürömi tanösvényen, ahol is beértem a reggeli, "mi az időre hajtunk" társaságot. "Hogy értél utol?!" - szegezték nekem, nos, én sem értem ezt a dolgot igazán, hiszen volt a részemről pihenés, kávézás, tévéinterjú, növényfotózás, no és alapból is csiga vagyok - de legalább kitartó és szívós csiga, és ez hosszú távon kiegyenlíti a kezdeti sebesség deficiteket.

Orvosi somkóró - Melilotus officinalis

Itt, az utolsó szakaszon is akadt még pár szép növényfaj, amit érdemes volt lencsevégre kapni: a gyógynövény somkóró, vagy a méregzsák csucsor, és ha már méregzsák: egy monumentális keresztespókkal is sikerült találkozni.

Aztán a város felett kinyílt a távlat: igazi panelpanoráma, ahol kissé elgondolkodtam: akarok én ide visszatérni? Az úgynevezett civilizációba? De persze igen, hiszen ott a cél, le az aszfalton, fel az aszfalton (feledhetetlen élmény ez a Rézüst utca), végül a villanytelep brutális betonkerítése meg a sportpályáé között végig, itt már ismét hallani lehetett a szpíkert és a zenét a hangszórókból. Egyre hangosabban... és, igen, itt a célkapu! Pontosan 15 órakor haladtam át alatta. Vonalkód-leolvasás, pont mint a közértben, aztán már mehettem is a kitűzőért és az oklevélért az iskola egyik tantermébe. A sebesség-átlagom 4.2 kilométer/óra, nem is rossz.

Kicsit pihentem az iskolaudvar napsütötte padján, megettem a maradék ennivalóimat (igen, a banánt is a hátizsák aljáról), hagymás zsíroskenyeret nem, tekintettel az esti színházjegyemre.
Úgy igazán még csak el sem fáradtam.
De jó is volt!