Virágpompa november derekán a Vértesben - Csákberény, Csókakő, csodavilág 2013.

Ezt a kirándulást a Baraka iroda szervezte, én pedig szívesen részt vettem rajta - habár gyakran egyedül túrázom, igazán nincs kifogásom a szervezett túrák ellen sem. Mindig kíváncsi várakozással állok elébe, hogy kikkel fogok találkozni, vajon mit fogok tőlük hallani: sors-morzsák, életek, vélemények, viccelődés és komolyság... kincskeresés ez is, a maga módján.

Mezei juhar - Acer campestre

Úgyhogy így volt ez most is. Szokatlanul gördülékenyen eljutottam a Népligetig, buszjegy, kávé az újságosnál, aztán már jött is a busz... néztem, hány bakancsos-hátizsákos egyén száll fel, és vajon ők lesznek-e a kirándulótársaim (többnyire, igen). Miután kikeveredtünk Budapestről, megváltozott a táj: csillámló, ezüstös ködlepel terült a gőzölgő mezőkre, amit át-áttörtek a napsugarak... bizseregni kezdett az ujjam az exponálógombon. Az ég is egyre kékült a párafelhők felett... de szépnek is ígérkezik ez a séta! 18 kilométer a Vértesben, igazán kellemes, főleg ilyen nagyszerű kirándulóidőben!

A csapat nagy része - akik autóval érkeztek - már ott csoportosultak a csákberényi találkozóponton, el se lehetett téveszteni. Rövid eligazítás - egy túravezető a csoport elején megy, egy a végén - népszámlálás, kiderült, hogy 96-an vagyunk, plusz két kutya. Egyiküket, egy óriás szőrmókot meg is dögönyöztem egy kicsit.
A tömeg kicsit megrémisztett, de gondoltam, úgyis szét fog húzódni a mezőny. Ez így is lett. Az élre ugrottam, aztán ott is maradtam, és sokakat nem is láttam többet. Örömmel tapasztaltam, hogy a kondícióm megengedi, hogy kiugráljak a csapatból egy-egy fotótéma miatt, aztán futva behozzam a lemaradást...

Kiderült, hogy mi ez! Borzas vértő (Onosma visianii), köszönet a meghatározásért a Növényhatározósoknak!

Mert bizony bőven voltak fotótémák. Egy rejtélyes szőrös, polipszerű, indázó valami... egy tavaszi hérics (!), egy virágzó szamócatő... aztán a csapat eleje megállt, bevárni a végét, gyönyörű volt a panoráma. Ragyogott a Nap. Polárpulcsim bekerült a hátizsákba, és elő sem került onnan hazáig.

Csodálatos őszi erdőben, avarszőnyegen haladtunk, mint hajók a tengeren, pilinckéztek a hulló levelek, beszélgettünk, csodálatosan jó volt. Mindehhez a simogató meleg idő, a napsütés... amikor meg-megálltunk bevárni a végét, mindig körülnéztem egy kis fotóznivaló után.
A Vár-völgy valami egészen mesés hely. Ide vissza szeretnék jönni. Most a fehér mészkősziklák, a késő őszi színes lomb, a finom melegbarna avar és a kék ég színpompája miatt egészen elvarázsolt helynek látszott számomra, és minden egyfajta finom ködpárában fürdött.

A csókakői vár, tűztövistől (Pyracantha sp.) védetten

A csókakői várnál megálltunk egy hosszabb pihenőre, úgy fél órára. A vár felújításán, újjáépítésén most is dolgoztak, messzire fehérlenek rekonstruált falai. Ezen falak tövében, leterítve a kabátjainkat, még napozni is lehetett. November közepén... Megettem gyorsan az uzsonnámat, aztán szétnéztem, mert rengeteg virág nyílt itt ezen a délies kitettségű meredeken, a vár romjai között. Sárga orbáncfű és vérehulló fecskefű, lila és rózsaszín atracél, mosolygós kék veronika, rózsaszín foltos árvacsalán, fehér mécsvirág és cickafark, sárga ökörfarkkóró, és amire nem is számítottam, már az "indulás!" vezényszó elhangzása után észrevett, finom, miniatűr, meghatározhatatlanul rózsás színű füstike.

Jó sokan vagyunk...

A vártól egy rövid szakaszon arrafelé mentünk, amerről jöttünk, aztán egy merész jobbkanyarral a zöld L jelzésen tovább, a Kis-Bükk felé. A Nap már el-eltűnt az alacsony hegygerincek mögött, azért mégiscsak november derekán járunk. Találtam még egy tő virágzó gyíkfüvet. Mesés őszi lombok alatt sétáltunk, minden lépésnél más és más gyönyörűség tárult fel. A bakancs viszont gyilkos módon törte a sarkamat, ezért némileg vágytam már a megérkezésre. Végig a zöld + jelzésen, szép völgyben, fehér mészkősziklák alatt vezetett az út, majd egy mesés külsejű lovarda után máris ott találtuk magunkat a túra kiindulópontján, Csákberényben. Itt az a szerencse ért, hogy valaki felajánlotta, hogy elvisz Pestre kocsival... ez komoly jótétemény, mert igen gyorsak voltunk a tervezett időhöz képest, és bizony a buszig két órát kellett volna várni... így viszont hamar hazaértem. Ezúton is köszönöm az önzetlen fuvart a kedves autós túratársnak, valamint az ingyenes túra megszervezését a Barakásoknak!

Igazi ajándék volt ez a nap!

Napvirág - Helianthemum sp.

Végkiárusítás erdei szamócáéknál: neki már csak négy szirom jutott (Fragaria vesca)

Mezei juhar - Acer campestre

A varázslatos Vár-völgy

Tűztövis - Pyracantha sp.

Ugye, hogy mosolyog? Perzsa veronika - Veronica persica

Ez talán zörgőfű (Crepis sp.)

Orvosi atracél - Anchusa officinalis

Orbáncfű - Hypericum perforatum. Jól látszanak a levelén lévő olajtartók, amik miatt a latin nevét kapta

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) vendégével

Orvosi atracél (Anchusa officinalis) rózsaszín virágú példánya

Orvosi atracél (Anchusa officinalis) szokásos, kékeslila virágú példánya

Orvosi füstike - Fumaria officinalis

Valamelyik ökörfarkkóró (Verbascum sp,) faj

Fehér mécsvirág - Melandrium album

Közönséges cickafark - Achillea millefolium

Kicsit szőrösebb az átlagnál, de azért ez szerintem egy közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris

Délutáni fények között, avarszőnyegben gázolva...

Ez az igazi X-faktor! :-)