Kincsek az ártéren II. - a Szentendrei-sziget virágai májusban

A Szentendrei-sziget egy csoda. 56 négyzetkilométeres területe javarészt védett terület: részint a vízbázis, részint az élővilág védelme miatt (Duna-Ipoly Nemzeti Park). Néhány település azért akad rajta (Pócsmegyer, Tahitótfalu, Horány, Surány, Szigetmonostor, Kisoroszi), de ezek is olyanok, mintha messze lennének Budapesttől: ennek a sziget viszonylagos elzártsága az oka. Lovardák, remek kikötőhelyek, homokos-kavicsos partú dunai strandok is vannak a szigeten, ahová nyáron rengeteg kiránduló érkezik. Lehet horgászni, kirándulni, kenutúrázni vagy csak bámulni a lassan elhaladó nagy hajókat.

A sziget talaja nem valami humuszos: voltaképp öntéstalaj, a Duna által épített hatalmas zátony. Régen öt szigetből állt, ezek "összeforrtak", de a térképen most is kivehető a körvonaluk. Amikor a folyó áttör a Dunakanyar hegyein, jó sok hordalékot vesz fel. A hegyek közti szűkületből kikerülve folyása meglassúbbodik, és azonnal leteszi a hordalékot. Ebből épül ma is a sziget. Ez rétegekben váltakozó koptatott kavics, finomabb sóder, homok és agyag. A kavicsok nagy része kvarc és andezit (Börzsöny, Visegrádi-hegység vulkanikus anyaga), de találni itt messziről (Ausztriából) származó metamorf palás kőzetanyagú kavicsokat is. Ez így együtt tökéletes természetes vízszűrőt alkot, emiatt nagyon fontos ivóvíz-bázis a Sziget. Több száz kút-halom épült itt (úgynevezett parti szűrésű csápos kutak), innen látják el Budapest nagy részét tiszta ivóvízzel.

A vízügyi védelem áldás az itteni élővilág számára. A talajadottságok miatt elsősorban - a sokszor sivatag-szerűen száraz - homoktalajt eltűrő fajok élnek itt, de most, májusban is bukkantam itt rá néhány "furcsaságra".

Agárkosbor

Így például, életemben először, Horány határában felfedeztem egy nyolc tőből álló agárkosbor kolóniát. Az agárkosbor (Anacamptis/orchis morio) egy orchideafaj, a maga nemében viszonylag gyakori. Már amennyire az orchideafélék gyakoriak! Napos réteken él, kettős gumója van (szegény, a here forma miatt régen termékenységfokozónak hitték), évelő. Legtöbbször élénk lila, de vannak halványabb, sőt teljesen fehér példányai is (élőben még sosem láttam ilyet). Régi gyógynövény, amikor még gyakoribb volt, bélhurut ellen használták. Mostanra megritkult. Védett növény!

Nagy pacsirtafű

A nagy pacsirtafű (Polygala major) is egy "furcsaság". Elvben hegyvidéki (középhegységi) növény, én is a Visegrádi-hegységben szoktam látni. Évelő. Szubmediterrán eleme flóránknak, ami eleve jelzi, hogy a pacsirtafű szereti a napos, meleg helyeket. Eddig sose láttam a partoldal homokjában - most élénk rózsaszín virága messzire virít. Védett növény!

Üstökös pacsirtafű - kék színváltozat

Rokona, az üstökös pacsirtafű (Polygala comosa) sokkal kisebb, de eltéveszthetetlen jellegzetes virágformájával.

Réti iszalag

Hopp, még egy ritka, védett virág: a réti iszalag (Clematis integrifolia) kis csoportja a töltés oldalában! Ez a faj a többi klematisszal ellentétben nem kúszónövény. Szereti a nedves talajt, amit itt a Duna magas vízállása szolgáltat a számára. A töltés túloldalán, a homokpusztai részen már nyomát sem találni.

Csörgő kakascímer

Amikor lekuporodtam a pacsirtafüveket fényképezni, szemembe tűnt egy furcsa, sárga virág: a csörgő kakascímer (Rhinantus minor). "Tarajos" levelű, ajakos növény, de inkább orrosnak nevezhetnénk... Fél-élősködő (más növények gyökerét csáklyázza meg, de önmaga is képes fotoszintézisre), mérgező is, a lovak jobban teszik, ha nem legelik le (egyébként, nem legelik le. Van eszük. Én is láttam, ahogy a lovarda egyik pacija kényesen válogatott itt.)

Hegyi len

A hegyi len (Linum austriacum) kéksége messzire virított egy homokdomb körül. A neve hegyi élőhelyekre utal, de száraz pusztákon is él - ahogy itt. Rokonából lesz a lenvászon és a lenolaj. Nagyon szép kék virágai vannak: reggel nyílik, esőben becsukódik - délre, napsütésben le is hullatja lepkeszárny-szerű szirmait.

Fűfélék

A sok eső miatt a fűfélék szinte kirobbantak a talajból, de hasonló az a sebesség is, amivel a bükkönyök felkapaszkodnak rájuk. Most kétféle bükkönnyel találkoztam: az egyik az alig észrevehető pici bükköny (Vicia lathyroides), a másik a sok kellemetlenséget okozó, de látványosan virágzó kaszanyűg bükköny (Vicia cracca).

Pici bükköny

Kaszanyűg bükköny

A bükkönyök kicsit olyanok, mint a bab vagy a borsó, ami nem is véletlen: a hüvelyesek közé tartoznak. Leveleikhez megnyúlt kacs tartozik, ezekkel a kacsokkal bármire felkapaszkodnak és hatalmas, járhatatlan-kaszálhatatlan gubancot képeznek. A bükkönyöknek egyébként tizennégyezer faja van...

Fehér mécsvirág

Útszéli zsázsa

A térkép kerékpárútnak jelzi a töltés tetején Surány felé, északnak végigfutó homokutat, ahová autóval szigorúan tilos a behajtás. Eléggé jellegzetes útszéli növények találhatóak itt: a fehér mécsvirág (Melandrum album) és a már nevében is útszéli zsázsa (Lepidium draba). A fehér mécsvirág onnan kapta a nevét, hogy a szürkületben szinte világít fehér virága. Így csalogatja magához az éjszakai beporzó rovarokat. Amúgy kétlaki, vagyis van belőle fiú és lány egyed. Az útszéli zsázsát pedig a nép borsfűnek is nevezte jellegzetes íze miatt. Mindkét növény évelő, szárazságtűrő és kiirthatatlan.

Homoki habszegfű

Nyílik itt egy, a fehér mécsvirághoz hasonló alkatú, de finomabb, csupaszabb, halványpiros virág: ez a homoki habszegfű (Silene conica). Nevének megfelelően a homokpuszták lakója - vagyis itt igazán a "helyén van".

Orvosi atracél fura színű példánya

Orvosi atracél normál színű egyede

Némi vitát gerjesztett, hogy milyen növény ez itt. Kicsit furcsa a színe. De attól még ez egy tő orvosi atracél (Anchusa officinalis), bár hasonlít a gyöngyköleshez és a báránypirosítóhoz. Látványos, kifejezetten érdes levelű növény, durva tapintású levelekkel. Gyógynövény: gyökerének nyálkaoldó hatású főzetét hurut ellen használják.

Ligeti zsálya

A ligeti zsálya (Salvia nemorosa) látványa meghatározó a Szentendrei-sziget füves pusztáin. Bókoló, sötétlila virága hasonlít a mezei zsályáéhoz, de sokkal kisebb, finomabb. Jellegzetes zsályaillata van, egészen októberig nyílik.

Réti margitvirág

Egy másik jellegzetes faj a réti margitvirág, vagy más néven a margaréta (Chrysanthemum leucanthemum). Enélkül elképzelhetetlen a májusi rét. Az emberek szívesen csokorba szedik, pedig érintése allergiás reakciót okozhat. Emiatt furcsa, hogy a természetgyógyászatban meg épp sebkezelésre használatos...

Szeplőlapu

A szeplőlapu (Cerinthe minor) még sose tűnt fel nekem. Most is csak "sose ki nem nyíló", forrt szirmú sárga virágfürtjére figyeltem fel. Pedig a levelei is érdekesek: világos pöttyök ("szeplők") vannak rajtuk, emiatt a nép régen Boldogasszony csepegtette fűnek nevezte.

A piros pipacsot, a lila ökörfarkkórót, a finom rózsaszín csabaíre vérfüvet, a rózsapiros "lóherét", a lilás feketenadálytövet, a sárga nyúlszapuka, szarvaskerep és gyermekláncfű milliárdjait talán említenem sem kell... egy alig félórás, pár száz méteres séta alatt ennyi mindenre bukkantam. Igazi botanikai kincsestár a májusi Szentendrei-sziget!