Képekbe öntött pillanatok - 2017. legszebb képei

December van, ilyenkor érdemes áttekinteni az elmúlt évet. Mi történt, merre jártam, milyen élményekkel lettem gazdagabb. Több, mint ezer kilométert tettem meg a szabadban, és bizony gyakran volt nálam fényképezőgép is.
Ez egy kis válogatás a kiemelkedő élményekből, mármint azokból, amikről kép is készült...

Káli-medence, április vége. Ragyogó tavaszi napfény, színek és illatok... szerelemre kész az állatvilág is. A hím zöld gyík egy templomrom kövén pózolt, természetesen nem nekem, hanem a közelben lévő, teljesen terepszínű nőstény gyíkoknak.

A Fel a Csóványosra! túrán felnéztem a zúzmarás ágakra... Pesten szmogriadó, napok óta tartó ködös-büdös januári szürkeség. Jól tettem, hogy elindultam mégis, mert kigyalogolva Diósjenőről kikékült az ég! A fák között még egy-két pára-pászma lebeg... de a levegő olyan tiszta volt, hogy a Csóványosról láttam a Tátrát. Szinte még meleg is volt odafent. Sajnos, le is kellett jönni, vissza a szürke, recergős homályba. De ez a pár óra a napfényben igazán feltöltött jó hangulattal!

Február eleje. Felbuszoztam a Normafához. Az olvadó hóból kibukkantak a tavalyi, aranyló bükklevelek, a fák között már tavaszt ígérően énekeltek a madarak.

Február közepe, túra a Dera-szurdokba. A Pilisben még állt a ropogós hó, ami lejjebb már elolvadt. A Dera-patakon vaskos jégréteg, akkorát estem rajta, hogy szanaszét repült a fényképezőgépem akkumulátora, memóriakártyája stb. De összeszedegettem mindent, működött tovább. A pár zúzódás meg elmúlik...

Február közepe, Pilis. Olvadt a hó a magasabb részeken, ki-kibukkant a tavalyi, csörgősre száradt lomb...

Csodálatos ékszer... vagyis csillaggomba a fenyőavarban, Szentendre felett.

Az egyik kedvenc tavaszköszöntő túrám a dunaújvárosi Dunán innen-Dunán túl 30 kilométere, február végén. Idén is napsütéses volt, sőt már némi ereje is volt a napnak. A zsidócseresznye (Physalis alkekengi) valóságos csipke-lámpásként szegélyezi az út szélét.

Március 15. nemzeti ünnep. Ebből az alkalomból hosszú, hóvirág-kereső túrát tettem a budai hegyekben. Célom az volt, hogy rendellenes kifejlődésű, fura példányokat találjak, és ez sikerült is! Itt viszont egy teljesen hagyományos tőcsoport látszik. Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Március közepén bújik már a prémbundába burkolózó leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). Kedvenc töveimet évről évre felkeresem a Budai-hegységben. Védett növény

Március vége: beindult a barna varangyok (Bufo bufo) násza a Jági-tóban, Pilisszentiván közelében. Ezek a békák nem a tóban laknak, csak petét rakni járnak a vizekhez. Ilyenkor tavasszal tömegével mászkálnak a vízpartokon az "emeletes varangyok", illetve a hoppon maradt hímek - mint ez is - vadul keresik a nőstényeket.

Március vége, Dunakanyar Félmaraton! Mintha nem lett volna elég a 21 kilométer futás, még felmentünk Királyrétre egy kicsit körbesétálni a Bajdázói-tavat. Szinte kéklett az aljnövényzet az ibolyáktól.

Törpe íriszek (Iris pumila), az egyik legszebb tavaszi vadvirágfaj a Budai-hegységben. Védett növények! Valami oknál fogva eltévedtem, és a csobánkai cserkészközpontnál kötöttem ki, de nem baj: rengeteg szépséget láttam útközben...

Igazi természetfotónak tűnik, pedig "csak" a budai Feneketlen-tónál készült. A szürkegém (Ardea cinerea) teljesen szelíd, két méterre meg lehet közelíteni. Meglepő, de halat is talál magának ebben a házakkal körbeépített hajdani bányatóban.

Április vége, egy csodálatos börzsönyi túra a Vasutas természetjárók szervezésében. Furcsa mód alig több, mint négy óra alatt tettem meg a 20 kilométert, pedig jócskán megálltam közben fotózgatni is...

A Káli-medencébe szervezett teljesítménytúrára minden évben elmegyek, bár sokat kell vonatozni... de a látvány megéri. A tehénkék a Theodora-forrással szembeni parlagon legelésztek.

Börzsönyi tavasz... még egy fűcsomónak is megvan a maga költészete.

Kedvenceim az orchideafélék. Egy Esztergom közelében lévő hajdani bányagödör vitézkosborokat rejt... ezt látnom kellett. Ezután átballagtam a Strázsa-hegyre, hogy ott egészen más fajokat fényképezzek

Az érdi fennsík júniusban. Egy barátnőmet kerestem fel, csak elmentünk sétálni. Olyan a vidék, mintha az Alföld lenne, pedig csak egy viszonylag kis kaszáló a pestkörnyéki házak között

Villámlátogatás a Bükkben júliusban. A téli jégtörés bizony megtépázta a fákat a Szalajka feletti mellékvölgyekben, de tőről jönnek a friss hajtások.

Csíkos medvelepke (Euplagia quadripuctaria), szintén a Bükkből. Amikor hirtelen felcsapja zebracsíkos felső szárnyait, és kivillan a piros "alsószoknya", az igazán meglepő látvány. Védett lepkefaj

A legnagyobb augusztusi hőségben, közel negyven fokban pár napot túráztam a Mecsekben. A Ferde-vízesés egy kicsit hűvösebb mikroklímájával igazán vendégmarasztaló volt. A gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) is csak bólogatott a csepegő vizek között. Védett faj

A forró augusztusban is fürgék maradtak a mókusok. Egész rajjal találkoztam a Keleti-Mecsekben augusztusban. Európai mókus - Sciurus vulgaris, védett faj

Augusztus vége, a hőség semmit sem csillapult. Ócsa környékére szervezett természetismereti túrát a Nemzeti Park. Árnyékfolttól árnyékfoltig ballagtunk az izzó pusztaságban, ami egyáltalán nem volt kietlen: mezei pacsirták szitáltak felettünk, időnként apró békák ugráltak keresztül az úton, de fogtunk gyíkot és sisakos sáskát is. Ez egy védett növény, a réti iszalag (Clematis integrifolia).

Erdei béka (Rana dalmatina), természetesen nem erdőben, hanem a pocsolyákkal tarkított turjánosban, az égerliget mellett. Időbe telt, mire rávettem, hogy maradjon nyugton egy fénykép idejére. Igencsak sportos jószág, két métereseket is tud ugrani.

Szeptember eleje. Kibuszoztam a Tétényi-fennsíkra fotózgatni a tanösvényen. A csipkebogyók mindig jó fotótémát kínálnak, és csak utólag tudtam meg, hogy egy viszonylag ritka kisfajt, a zágrábi rózsát (Rosa zagrabiensis) sikerült "elcsípnem".

Október a Duna árterén. A seprence és a különféle amerikai eredetű vad őszirózsák szinte elárasztják a gátoldalt.

A börzsönyi Kámor októberben. Különösen ragyogó, színpompás ősz volt 2017-ben, ezért egy hétköznap elvonatoztam Diósjenőre, hogy az "aranyerdőt" fényképezhessem. Csodálatos nap volt!

Az elpusztíthatatlan szederfélék mindenütt nőnek az utak mentén.

Október végén olyan sűrű köd ereszkedett a Duna mentére, hogy a vonatok se jártak rendesen. Kifejezetten ködöt fényképezni mentem Vácra. Ösvény a Duna árterén

A váci dunai park és sétány is mesés ködbe burkolózott...

Az utolsó nyíló vadvirágok közé tartoznak az adventív őszirózsafajok, mint például a lándzsás őszirózsa (Aster lanceolata), hátterében pirosra színeződő levelű, szintén nem őshonos vadszőlővel (Perthenocissus quinquefolia)

A pilisi Kevélyek is színpompába öltöztek...

November a Magas-Börzsönyben: már nincs lomb a bükkfákon, felhőkbe rejtőzik a Csóványos. Egy baráti társasághoz becsatlakozva másztunk fel a kilátóhoz, ahol ugyan kilátás egy méternyi sem volt, viszont bőven akadt házipálinka...

November vége. A Déli-Börzsönyben tettem egy rövidebb túrát, a Julianus barát-toronyhoz. A köd még annál is nagyobb volt, mint amire számítottam. Különleges hangulatú, "manólakta" erdő fogadott...

A zöldellő szederlevél a havas tájon is csemegét jelent az őzeknek, szarvasoknak

December eleje a Börzsönyben. Kilátás a Pap-hegyről

A Pap-hegy gerincén egy szarvasrudli keresztezte az utunkat. Valószínűleg észre sem vettek, vagy ha igen, nem vettek rólunk tudomást, ahogy szép sorban, méltóságteljesen átballagtak előttünk.

Alkonyi fények a Börzsönyben, decemberben...