Ezt a túraútvonalat egy internetes oldalon találta az egyik barátnőm. Futós-túrázós csapatunkból végül heten jöttek el. A kellemesnek ígérkező téli séta körülbelül 15 kilométere, úgy ítéltük meg, pont jó lesz erre a márciusi vasárnapra!
 |
| A hármashatárhegyi Guckler Károly-kilátó |
Reggel van, vasárnap reggel. Érzem az izmaimban a tegnapi húsz kilométert, a bakancsom persze nem száradt meg, és a tegnapi szikrázóan fehér hó, kék ég és napsütés helyett most vigasztalan szürke recergés uralja a tájat. A Kolosy téren találkozunk - megbámulom a CsoPa harsány, lila-fekete űrhajós "freskóját", mellette a szép, barokkos épület festett díszei sajnos hámlanak, málladoznak, pedig talán még menthető lenne.
 |
| Ő Tomi, a szerelmes lovag |
Pár megálló a 65-ös busszal, és máris a Hármashatárhegy lábánál állunk. Két kutya is tartozik a csapathoz, szerencsére jól kijönnek egymással... sőt. Hajszál híján bekövetkezik a családalapítás. Csak úgy porzik lábuk nyomán a hó, ahogy kergetőznek.
Az utunk felfelé vezet a letaposott, csúszós havon, meglepően hamar fent is vagyunk az új, gömbforma Guckler Károly-kilátónál. Jó sokan szánkóznak, síelnek, a csúszó alkalmatosságok minden válfaja jelen van. A város párába burkolózik alattunk, belekapaszkodok a korlátba, ahogy felóvatoskodok a kilátó jeges lépcsőin. Előkerül a forró gyömbértea, aztán amikor kezdünk fázni, tovább indulunk... de pár méter után ismét megálló: a Hangár bisztró, ahol forralt bort lehet kapni.
 |
| A Hölgy, amint látványosan nem vesz tudomást rajongójáról... |
No de innen már igazán induljunk! Az ösvény már nem is annyira kitaposott, fel-le liftezünk a kék sáv jelzés mentén, a hógomolyokat egyensúlyozó fák között egészen a Virágos-nyereg rétjéig, aztán innen arccal Gercse felé megyünk tovább a hosszan elnyúló Csúcshegy oldalában. Fejünk felett hollók keringenek, körbejár a tökmagos pogácsát rejtő papírzacskó. A Kötők Padját nem találjuk meg - valószínűleg itt van az pedig, csak behavazva, aztán egy meredek mászás a gerincre, innen pár lépés a Kálvária-hegy. Szép lenne innen a kilátás - ha lenne, de így, ködpárásan is nagyszerű.
 |
| Hármashatárhegy. Nagyüzem a szánkópályán |
Visszafelé a hegyek másik oldalán jövünk. A lombtalan fák között felsejlenek a fővárosi házak, utcasorok. Egy-egy terepfutó szökell el a hóban. Az olvadás különös formákat varázsol. Fenyvescinege ugrál előttem, fekete bodza hajtása böki át a havat, a tavalyi tölgylomb bronzossága is megfakult már.
Jön a tavasz, akár hisszük, akár nem.
 |
| Kukucs! |
 |
| Ez a nyúl nyoma, bizony |
 |
| Hűséges szemekben tükröződve... |
 |
| Mosolyog az erdő |
 |
| Olvadásformák: akár egy modern szobor |
 |
| Hómajom |
 |
| Integet a fekete bodza hajtásrügye |
 |
| Íme, egy igazi hópárduc |
 |
| Kilátás a Kálváriahegyről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.