Julianus 20: túra a márciusi Börzsönyben

A Ferencvárosi Természetbarát Egyesület túráját 2019-ben harmincadszor rendezték meg! Igazán patinás rendezésről van tehát szó, "gyermekbetegségekre" nem kell számítani. A Déli-Börzsöny egyébként is kedvenc tájaim egyike, ahol csukott szemmel is eltájékozódok, ennek ellenére örültem az igényesen nyomtatott, színes térkép-lapnak. Gyönyörű napot ígértek mára a meteorológusok... akkor hát Börzsönyre fel!

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

 Jónéhány ismerőssel találkozom már a zónázó vonaton is. Nincs ez másképp a nagymarosi vasútállomáson kijelölt rajtponton sem. Gyors nevezés, látszik a rutin a szervezőkön, és már indulok is neki a Templom-völgyi kaptatónak a kék sáv jelzésen. Az "emberevő" kutyákat, amik itt a település szélén párszor már rám hozták a frászt, most úgy látszik, be tudták zárni a lakók a kerítések mögé, mert most mind ott őrjöng, ártalmatlanul. Sziporkázik a reggeli, tavaszi napfény, visszanézek a Duna felé - homályos, párálló szalagját legközelebb fent, a Julianus-toronyból fogom viszontlátni. Túrabotok kopogása hallatszik a macskaköveken. A gótikus templom kőtornya elmarad mögöttem.

A Templom-völgy extrazonális bükköse még alig lombosodik

 Harsog a madárdal a Templom-völgyben. A bükkfák szürke törzse valóban templomi oszlopcsarnokot idéz, ágaik áhítatos gótikus ívben hajlanak egymás felé. Hagyom, hogy a sietősebb túrázók lehagyjanak, nem sietek, bár a távolban felderengő lehetőséget: a fél kettes buszt Márianosztrán azért jó lenne elérni...
A szürkésbarna tavalyi avar közt kék csillagok: meténgek virítanak, alighanem a kertekből szöktek ki és megtelepedtek itt a völgyben. De találkozom ritkább "őslakossal" is: turbánliliom levélcsokra emelkedik ki az avarkupacból. Itt-ott lilás-kék ibolyák foltjai pettyezik az erdő alját.
Nem hallom már a település szombat reggeli hangjait: a vonatot, a flexet, a fűnyírót. Az emberi hangok az erdő áhítatos csendjébe süppednek. Csak a madarak éneke szól, de az aztán teljes tavaszi allelujával.

 Feljebb felbukkannak az odvas keltikék. És az ujjas keltikék is. Egyik túratársam meg is kérdezi, mi a különbség, megmutatom a határozóbélyeget: a jellegzetes murvaleveleket, aztán együtt örülünk az első pirosló hunyoroknak. A frissen lengedező szellő elviszi a keltikék édes illatát. Színes szőnyeg terül a lábunk elé.
Az Ürmös-réten valósággal csokrokban nő a pirosló hunyor, Fentről rápillantva egy nem túl szép, szürkés-lilás valamit lát az ember, de ha a fény átesik rajta, a bíborpiros legszebb árnyalataiban ragyog fel. Előttem felmagaslik a Julianus barát-torony kőfala. Rápillantok a stopperemre: egy órácskámba telt felérni ide. Természetesen felmászok a toronyba egy panorámapillantás erejéig, miután megkapom a bélyegzést. Sőt, szelfizek is, bár minden szelfin pocokfejem van. Apró madarak szökdécselnek az ágak között. Odalent a folyó szalagja csillog homályosan és a visegrádi várhegy ívelt tömbje sötétlik. Hollópár suhan át a folyó felett, egy hajó V alakú fodrokat húz, miközben állni látszik a Duna közepén.

Télizöld meténg - Vinca minor

 Kimelegedtem, kendőmet a derekamra kötöm és egy egész palack teát elnyelek pár nagy korttyal. De szép is ez a nap!
Ismerős az út továbbra is. Tudom, hogy "pihenős" rész jön, szelíd lejtő a Kövesmezőig, ahol majd megállok a héricsek miatt... sajnos, lendületből elszaladok a Büdös-tó mellett, pedig itt meg szoktam állni, hogy megnézzem, vannak-e benne varangyok. Tavalyi fenyőtoboz roppan a léptem nyomán, és még itt is akad egy-egy pirosló hunyor. Tudom, hogy innen északra már nemigen lesznek, ezért még meg-megállok egy kattintásnyi időre.

Kilátás a Dunakanyarra a Julianus barát-toronyból

 A Kövesmezőn tényleg ott sárgállanak a héricsek, nem is kevés... nehéz elszabadulni e csodás fotótémától, pedig csak azokat veszem "célba", amikhez nem kell letérnem az ösvényről... a bimbós héricsekre könnyű rálépni, mert ezek gyakorlatilag láthatatlanok! Bezzeg amikor kinyílik... mintha egy tenyérnyi, földre hullott napocska lenne mindahány!

Julianus barát-torony

 Csak forgatom a fejem, ahogy a családtagjaim által  "a Csapás"-nak nevezett réten szedem a lábam. Valaha marhákat hajtottak itt Bécsbe, lecsípve a Duna kijelölte kanyart, innen a név. Virág akad bőven az út szélén. A liláskék és fehér ibolyák, pettyegetett és bársonyos tüdőfüvek a leginkább feltűnőek. Gyíkocska zizzen: nehezen veszem észre, annyira beleolvad a tavalyi avar barnájába. De megvan: aprócska még, tavalyi, idén ő még kimarad a társkeresés "bekéküléséből", a nászi színpompából.
Bogláros szellőrózsa és salátaboglárka sárga pettyei kísérnek, ahogy ismét az erdőbe vezet az utam, Törökmező felé. Egy kis fel-le liftezés, egy meglepően harcias meredek - általában nem ebben az irányban haladok rajta - és máris kinyílik jobb kéz felé a mező, amin ezúttal nincsenek lovak, és messziről hallatszanak a kalandparkban kalandozó gyerekek sikongatásai. Nagy itt a nyüzsgés, almaszelettel és sósmogyoróval kínálnak, megkapom a bélyegzőt, de nem időzök soká: vár még jónéhány kilométer...

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens. A Dunakanyar védett növénye

 Békés, beszélgetős út jön Kóspallagig. A horgásztó vize épp hogy megcsillan lent, jobb kéz felé - a kék sáv elkerüli - aztán jön az az erdőrész, amiben még soha nem találtam semmi botanikailag említésre méltó dolgot. Szedem is a lábam, aztán hirtelen villanypásztor kerítés állja utamat, túlszaladtam egy elágazáson! Vissza, fordulás jobbra, a turistaút megkerüli a lovak legelőjét. A pacik messziről figyelnek.
A Békás-rétről csodás panoráma nyílik a kéklő lankák felé. Ámuldozva nézek körül. Az eget fátyolosan szövik át a jégtűfelhők, élénkzölden sarjad a gabonavetés. Kék és zöld színek valóságos áradata.
Itt, a rét sarkában könnyű lenne kiegyenesíteni a kanyart, de szerencsére észreveszem a kék jelzést egy fa törzsén, katonás derékszöget vesz az út, aztán pár száz méter után megint: jön a csendesen lejtő szakasz, ahol láthatóan igyekeztek az erdészeti útról leterelni a kirándulókat valamiféle párhuzamos ösvényekre.

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

 Nem hagyom magam megzavarni az áthúzott jelzésektől, messze jobb kéz felől autókat is hallok, nem lehet már messze Kóspallag... és tényleg nem, itt az aszfalt kanyarulatában van a következő ellenőrzőpont. Ismét szép, igényes bélyegzést kapok, becsülöm az ilyet (alapvetően nincs baj a macis-nyuszis gyermeknyomdával sem, de a stílus azért mégiscsak...). Egy tacskó ádázul próbál lyukakat ásni, itt is kapok jó szót a bélyegzés mellé.
Már kevesebb, mint öt kilométer van csak hátra.
Sajnálom.
Ha nem kéne vasárnap dolgoznom, bizony a harmincas távra neveztem volna... "Benne van a bugi a lábamban", és már azt is látom, hogy bőven elérem azt a bizonyos buszt. Beszédbe elegyedek egy rokonszenves váci gimnazista fiúval, aki máris százával teljesíti a kilométereket. Száraz vidék ez, amolyan "karsztbokorerdő" lenne, ha nem vulkáni talajon járnék. Szúrós csipkebokrok, virágzó tövises kökényesek mindenfelé. Látszik, hogy rég nem esett az éltető eső.

Odvas keltikék - Corydalis cava

 A fák között megvillan a márianosztrai bazilika kettős tornya, a Mária-út jelzés arrafelé is kanyarodik, de mi maradunk a piros sávon. A település határa felől hurutos sikolyok hallatszanak. Első döbbenetem után ráébredek, hogy egy diszlexiás kakas lehet - sose tanulta meg, hogyan kell kukorékolni, de becsületére legyen mondva, igyekszik...
Ragyog a Nap, van ereje, érzem az arcomon.
A buszfordulóval szembeni kocsmaféle teraszán rendezkedett be a cél, ami a hosszabb távon indulóknak "csak" ellenőrzőpont. Ők mennek is tovább, alakjuk szinte felolvad az aszfalt felett vibráló levegőben.
Nekem van még fél órám a busz indulásáig, megiszom hát egy pohárka sört - jól is esik - beszélgetek a szintén már megérkezett túratársakkal, harapok egy jót az igazi házi lekvárral megkent kenyérből...

Megérkezni jó!

Odvas keltike fehér színváltozata - Corydalis cava

Salátaboglárka - Ranunculus ficaria

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Védett növény

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Földre hullott napsugarak: tavaszi hérics - Adonis vernalis

Fiatal zöld gyík - Lacerta viridis

Ibolya - Viola sp.

Rókalepke - Nymphalis sp.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis

A "Csapás" rétjén sok volt a kiránduló

Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides

Hívogató út Törökmezőnél

Békás-rét

Ebből az irányból még sosem kerültem meg a Békás-rétet

Lágy lankának tűnnek - valójában elég meredek kaptatók ezek!

Salátaboglárka - Ranunculus acris

Erdei galambvirág - Isopyrum thalictroides

... és sikeeeer! Sikerült végre egy "csíkhúzós" mobilalkalmazást letöltenem, teljesen egyedül :-) :-) A 13 percet az időből nyugodtan le lehet vonni, egyszerűen elfelejtettem leállítani a célban...