Terep-járó: Zivatar, napfény és vadvirágok a Mátra bércein

Nagyon vártam már ezt a pénteket! Úgy osztottam be a munkát, hogy el tudjak szabadulni... szívesen kirándulok hétköznap, amikor kevesebb az ember, ráadásul ennek mindig van egy "tiltott gyümölcs" íze is... mintha lógnék az iskolából, vagy vakáción lennék, miközben mások nem. Ráadásul az előrejelzés körülbelül csak erre a napra nem jövendöl zápor-zivatart, felhőszakadást, ítéletidőt... Szóval, nagyon vártam már. Kiszemelt útvonalam nagyrészt a "Mátrabérc túra" nevű útvonalat fogja követni, ami a térképemen még kék kereszttel van jelölve, a valóságban viszont már kék sávval. Körülbelül húsz kilométer, és többségében azt is lefelé: lesz hát időm és energiám nézelődni, mi minden bukkan fel az út szélén...

Kilátás Parádsasvár felé

Gyönyörű, ígéretes reggel. Bámészkodok a troli ablakából kifelé. Felfigyelek egy feliratra egy régi ház falán: "vigyázat, omlásveszély", ebben semmi meglepő nincsen, de a tábla szürkén erezett márványlap, ízlésesen belevésett, aranyozott betűkkel. Bárki is írta ki, nem bízott a probléma gyors elhárításában!

Mintha kis zöld emberkék lennének a tojásdad békakonty virágai... Neottia ovata, védett növény

Aztán már kifelé robog velem a távolsági busz a Stadionoktól, ölembe vett kis hátizsákomból még meleget sugárzik a frissen vett fornettis sajtos rúd. Most is megcsodálom a Vakok Intézetének merész, szecessziós íveit és a libanoni nagykövetség homlokzatát díszítő meztelen nőszemélyekkel ékes domborművet. Aztán jön az M3-as, kicsit elszenderedek, száguld a busz... egy búzavirágtól kéklő búzatábla vágtat el, múló kék emléket hagyva a szemem felszínén. Elöl, bal kéz felé ott vár rám lilás tömbjével a Mátra.

Erdei ujjaskosbor - Dactylorhiza fuchsii subsp sooana (az erdei ujjaskosbor fehér alapszínű változata, más néven Soó-ujjaskosbor)

A kis mátrai faluban rajtam kívül csak két kéktúrázó tinilány száll le, folyamatos csicsergésük már a buszon is andalító volt, pillanatok alatt el is tűnnek. Én békésen ballagok, a reggeli hűvösségben szinte simogató a napfény. Hihetetlen, hogy az elmúlt napok esőitől hogy kizöldült minden! Ujjongó, ünnepi a táj. Már az aszfaltút szélén is felbukkan pár érdekes növényfaj - érzem, hogy látványban gazdag nap lesz ez a mai! Harsány madárdal zengi az életet, egy énekes rigó átszökdel előttem, nagy szemeivel rám néz, félrebillenti a fejét, aztán felröppen és eltűnik a lombok között. Az ég kék, makulátlanul kék felettem.

Erdei ujjaskosbor - Dactylorhiza fuchsii subsp sooana. Védett növény

2012-ben a Magyar Posta Soó Rezső professzor emlékére bélyeget adott ki, rajta a Soó-ujjaskosbor ábrázolásával. A professzor bélyeggyűjteményéből nyílt kiállításra különleges alkalmi bélyegző is készült, amelyet az első napi borítékra nyomtak. Ezt a bélyegzőt én terveztem és kiviteleztem, ahogy magát a kiállítást is, még a Bélyegmúzeum dolgozójaként.

Nedves a föld a lábam alatt, villanypásztorral körülvett legelő mellett haladok, visszanézve látom a két lányt a távolban, ahogy rájönnek, hogy lekeveredtek a kék jelzésről, mindjárt az elején... Hamar nyomomba szegődnek, majd lehagynak, még mindig folyamatos csicsergéssel. Én ezalatt az út szélén felbukkanó görvélyfüvet, érdekes apró gombákat, káprázatosan szép rezgőfüvet fényképezgetem. Időmilliomosnak érzem magam!

Göcsös görvélyfű - Scrophularia nodosa

A Piszkés-tetői csillagvizsgáló közelében rövid időre megpihenek egy kis, fedett esőházikóban. Meg is reggelizem az egyik sajtos rudat, korán indultam, kimaradt az otthoni reggelizés... és sajnos a kávé is.
Aztán újra felkerekedek, az erdő immár lombkatedrális, királyi bükkök szürke oszlopai közt a szagos müge finom, fehér virágait mintha tündérkéz hintette volna el. Ahogy Galyatető felé közeledek, egyre több a magasabb hegyvidékre jellemző növényfaj: örömmel pillantom meg egyik kedvenc vadrózsa-félémet, a tüskétlen, sötét rózsaszínű havasalji rózsát és a pávafarkú salamonpecsétet, amiből még sose láttam itthon virágzó példányt, egészen mostanáig.

Közönséges rezgőfű - Briza media

A galyatetői kilátó tövében ismét leülök egy padra, megnézem a térképet, emlékezetembe vésem az útvonalat, hogy sokáig ne kelljen újra elővenni. Futó ötlet - betérek a Turistacentrumba, öröm látni, hogy nyitva van és nagy élet zajlik benne. Végül is, déltájt jár az idő... Iszom egy presszókávét, ami ugrásszerűen lendít az energiaszintemen, de még inkább az, hogy ismerősre bukkanok: mármint, a fészbúkról ismerős, persze ő szólít meg engem, bemutatkozunk - végre találkozunk élőben is!

Engem mindig nagyon feldob, ha örülnek nekem, beszélgetünk, aztán vidám léptekkel indulok neki a Galya-csurgó irányába a lefelé vezető ösvénynek. Az idő csodálatos. Erre mondják, hogy tökéletes kirándulóidő!

Sárgástönkű kígyógomba - Mycena renatii

Vidám kedvemet az se csökkenti, hogy pokolian sáros, csúszós az út. Konkrétan, a talajból bukkan fel vidáman áramolva a víz, szóval így néz ki egy nem foglalt, időszakos forrás... és máris vannak benne aprócska ászkarákok. A vízfolyást egyszer nem sikerül túl ügyesen átugranom, kimoshatatlan, sötét sár fröccsen a nadrágszáramra, de túracipőm kiváló, vízhatlan. Jó vétel volt.

Az Országos Kéktúra hívogató szakasza

Vannak azért ezen a Mátrabérc túraútvonalon emelkedők is, de azért összességében lejt az út, néhol egész meredeken. Egy ponton, alighanem a Nagy-Lipót oldalában kinyílik a panoráma Parádsasvár felé. A Károlyi-kastély épülete, akár egy vörös-arany ékszerdoboz zöld bársony terítőn...

Erdei pihenőhely a Piszkés-tetői obszervatórium közelében

A bükkfák némelyike megcsavarodva, derékban eltört, a napfényessé vált talajon embermagasra tört már fel az újulat, alighanem a jó pár évvel ezelőtti jégtörés tarolta le ezt a hegyoldalt... Kicsit odébb figyelmem a százféle fás szárú növény felé fordul. Akad itt minden: lucfenyves, sőt finom, világos zöld tűjű himalájai cédrus is, a gyepűrózsa bokrai néhol virággal borított alagutat képeznek az ösvény felett összeborulva, és zúgnak, zúgnak rajtuk a rózsabogarak... a húsos som pedig már hizlalja miniatűr szilvát formázó terméseit. Előttem megpillantom a Kékest, valóban kék ebben a párás időben, az égen sötét felhők úsznak nehézkesen.

Illatos gólyaorr - Geranium macrorrhizum. Nem őshonos: kertből szökhetett meg

Csór-hegyen ismét pihenek egy rövidet, jól esik kortyolni a kulacsból és eltüntetni két zacskó sósropit. A fák alatti sűrűben kétlevelű sarkvirágok emelik a magasba finom, szúnyogforma fehér virágaikat, de kardos madársisakot is látok. Amikor arra gondolok, hogy itt madárfészek kosbornak is lennie kell, hirtelen megpillantom azt is. Ahol egy orchideafaj megtalálja gombapartnereit, ideális talaját, ott akár több is lehet...

Havasalji rózsa - Rosa pendulina. Védett növény

A hidasi erdészháznál egy gombásszal találkozom - ő volt aznap az egyetlen ember, akivel a húsz kilométer során találkoztam - kosara üres, megbeszéljük, hogy kell még pár nap a gombáknak. Amiket én láttam, azok is "bébik" voltak még.
Mátraházára érve a sárga négyzet jelzésre váltok, órámra pillantva - jujujj, de elment az idő a bámészkodással, fotózással! Szednem kell a lábam, ha az utolsó pesti közvetlen járatot el szeretném csípni!
Azért persze az unkák miatt megállok. A mélyebb keréknyomokban megült a víz, és a vízben megültek az unkák. Sárgahasúak lehetnek, de nem győződök meg róla. Az aprócska békák rezzenetlen tekintettel merednek rám fura vágású pupillájukkal. Aztán az egyik megunja és felleget kavarva az iszapból eltűnik valahol a pocsolya titokzatos mélységeiben.

Napok óta sok az eső - harsogóan zöld minden

Mátraháza! A Decathlon túráról ismerős pont... Átvágok a parkolón, a legtöbb bódé már kinyitott, szomorúan látom a "Kiadó!" táblát azon a bódén, ahol párszor életem egyik legfinomabb, noha címke nélküli házi vörösborát ittam...
Magam mögött hagyom az aszfaltot ismét, bár az út továbbra is többé-kevésbé ennek vonalát követi. Kellemes, szelíden lejtő, jól kijárt turistaút ez. A máshol már rég elvirágzott nagyvirágú méhfüvek itt még csak most nyílnak. Minden nedves és hűvös, szinte barlangszerű - különösen, hogy a napfény is eltűnt a vaskos felhők mögött. Piruló galóca emeli fejét az út szélén, amott pedig hihetetlenül sárga vajvirágot pillantok meg...

Pávafarkú salamonpecsét - Polygonatum verticillatum. védett növény

Farkas-kútnál megmosom a kezem, arcom a jó hideg, csobogó forrásvízben, tenyeremből iszom is, aztán felfrissülve nekivágok az utolsó rövid szakasznak Sástóig. Mivel azt a bizonyos buszt már csak nagy rohanással érném el Mátrafüreden, rövidítek: végtére - remélem - Sástón is van megállója.

Sástónál kiérek az erdőből, felszikrázik a nap a réten, a péntek délutáni kiránduló családok is megjelennek. Valami fotós társaság gigantikus teleobjektívekkel felszerelve a tavon pózoló vadkacsákat fotózza. Megkeresem a buszmegállót - kis segítséggel sikerül - van még időm egy pohárka sörre is... beszélgetek a bódés emberrel, nini, megint valaki, aki örül nekem és szívesen szóba is áll, összevetjük tapasztalatainkat kézműves sörök témájában, aztán már mehetek is a megállóba.
A busz pontosan érkezik, alig ülnek rajta - azért ez még a karantén hatása - zavartalanul szendereghetek egészen a Stadionokig.
De jó volt ez a nap!

A galyatetői kilátó

Az eső a gombákat is előcsalogatta

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett növény

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia. Védett növény

Közönséges lucfenyő - Picea abies

Kilátás a Kékes felé

Sorakoznak a Mátra bércei

Néhol megritkította az erdőt az évekkel ezelőtti jégtörés...

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Orvosi veronika - Veronica officinalis

Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium. Védett növény

Unka a keréknyomban megülő pocsolyában. Nem győződtem meg róla, hogy vörös- vagy sárgahasú unka-e (az élőhelyből inkább sárgahasúra tippelnék.) Bombina sp.