Terep-járó: Börzsönyi tájakon: Nógrád-Kóspallag-Nagymaros

Bizony hiányzott az elmúlt két hónapban szeretett Börzsönyöm! Most végre, a "maradj otthon" enyhítésével útra kelhetek... Örömmel tervezgettem a térkép fölé hajolva, hogy hová is menjek? Lehetőleg, ahová vonat hoz-visz... Választásom Nógrádra esett, innen egy szűk harminc kilométeres sétát terveztem kedvenc ösvényeimen. A Börzsöny, mint mindig, most is adott pár váratlan ajándékot!

Lankák színei Nógrád határában

Másodszori nekifutásra sikerül megvennem a jegyet az automatából. A Nyugatit átépítik, de egy munkás segít, hogy hogyan tudok bejutni hátulról a peronokhoz. Reggeli napfény simogatja a csillogó vágányokat, a kávés nyitva van, a zónázó pontosan indul. Alig vannak a vonaton, dúskálok a helyben. Vácig elvagyok egy Agatha Christie-krimivel. Vácott átszállás a kis piros szerelvényre a szomszéd vágányon, még egy kis zötyögés... ismerős állomásokon zakatolunk át, a vonaton rajtam kívül néhány régimódi, szakállas, bakancsos kiránduló.

Lila ökörfarkkóró - Verbascum phoeniceum

Nógrádon csak én szállok le. Összemosolygunk a sorompót kurblizó asszonnyal, jó kirándulást kíván. Szikrázik a reggeli nap, örömet ígér. Virág- és szabadságillat száll a levegőben. Vidám kedéllyel vágok neki a faluból kivezető, lassan emelkedő útnak. Elhaladok a hangulatos Kálvária és a régi zsidó temető dombja mellett, az út szélén pompás lila ökörfarkkórók állnak díszsorfalat. Visszanézve lassan eltörpül mögöttem a nógrádi vár felemelt hüvelykujjra hasonlító megmaradt faltöredéke és a kálváriadomb, aminek mélyén régészeti emlékeket, történelmi múltat sejtek... A magas, hajladozó fűben nyúl lapul, a mező felett cserregő-csivitelő mezei pacsirta szitál. Mikor, illetve hol vesz levegőt? Tűnődök, mert a kis madár "műsorszórása" teljesen folyamatosnak hangzik...

Régi, útszéli korpusz Nógrád határában

Belépek az erdőbe, lábam alatt a "régi kövesút", de sok szekér csörömpölhetett el rajta az évszázadok során... megnézek egy kis, vaddisznók által feltúrt tavacskát, korhadéktól fekete a vize, titokzatos élet mozog a mélyén. A ritkás erdőben bőven akadnak virágok. Örömmel látom a réti kakukkszegfű fodros, rózsaszín virágait... a sárga boglárkákat, és megpillantok egy kétlevelű sarkvirágot is, ami szerényen meghúzódik az árnyékban. Hamarosan egy másik védett orchideafélét is megpillantok: kardos madársisak! Körülöttem harsog, harsog a madárdal, részegítő tavaszi illatok szállnak... elég volt pár csepp eső, hogy valósággal életre keljen és ujjongani kezdjen a májusi erdő.

Réti kakukkszegfű - Lychnis flos-cuculi

Sehol senki, ember nem mozog a tájban... de mégis mozog minden, láthatatlan madarak szárnya pirreg, levelek surrognak, titokzatos lények mocorognak zörgősen a tavalyi avarban. Él, él minden körülöttem!
A Béla-rét felé kanyarodok, nyúlfül forma leveleket hajt az őszi kikerics, sokvirágú boglárka emelgeti bársonyos bimbóit. Sok szegfű-faj virágzik: mély rózsaszín magyar szegfű, finom fehér rigószegfű, ragacsos szárú enyves szegfű mindenfelé. Kéken feszül fölém az ég, egyetlen repülő sem húz rajta csíkot. Karantén van még...

A napelem-táblák állványzata alatt nyúl lapul

Királyrét felé hullámvasutazni kezd az erdészeti út, egy pillanatig sem unatkozom. Nini! Egy napfényes, kopár kis foltban levéltelen, lilás kóró mered elő... ez már a harmadik orchidea-faj, bimbós ibolyás gérbics!
Óvatosan leereszkedek a Szén-patak völgyébe, ahol nedvesebb időben szalamandrával és erdei békával is találkozni szoktam... most nem mozdulnak ezek a lények, viszont a műútra kiérve találkozom az első kirándulókkal. Biciklisekkel intünk egymásnak, jó utat kívánva. A terméskő falon tojásrakás előtt álló nőstény gyík sütkérezik. Várandós mivoltja miatt nem kapkod, hagyja magát lefotózni. A kövek közötti résből fiókák csipogása hallatszik... a gyík is besurran a résbe, társbérlők lehetnek.
Megállok pihenni a masszív fa padoknál, kortyolok a kulacsból, és elfogy az első banán is.

A mezei nyúl igazán elemében van egy ilyen dús mezőn

Új lendületre kapva vágok neki a zöld sáv jelzésnek. Egy helyen bemegyek a fák mögé, mondhatni magánügyben, majd a napsütötte ösvényre visszaérve látom, hogy mennyi kullancsot szedtem össze... Ezért túrázok világos nadrágban. A rovarriasztó spré ellenére hét portyázó kullancsot szedek le a nadrágszáramról.

Kétlevelű sarkvirág - Platanthera bifolia. Védett faj

Gyönyörű, óriási kardos madársisakokat fényképezek, az egyvirágú gyöngyperje csodás hátteret ad nekik. Mély kék erdei gyöngyköles virágok kísérnek, néha szembe jön egy-egy kiránduló család. A kisinóci turistaháznál bukkanok ki az erdőből, egyenlőre zárva.
Végigballagok az aszfalton - a kóspallagi kocsma se nyitott még ki, pedig egyre melegebb van, jól esne egy fröccs - követem a kék sáv jelzést, ami jobb kéz felé, a néptelen focipályánál bevezet az erdőbe. Itt is találok egy különlegességet: egy szokatlanul sárga madárfészek kosbort, ez már a negyedik orchideafaj!

Sokvirágú boglárka bársonyos bimbója - Ranunculus polyanthemos

Meredek a kapaszkodó a Korompai-erdőben, szomjas vagyok. Elhatározom, hogy ahogy találok egy alkalmatos kidőlt fatörzset, megpihenek és előveszem a kulacsot. Meglepően sokáig nem találok pihenőhelyet, így végül egy útelágazásban állok meg, csodás sötét rózsaszín fekete lednekek vesznek körül.
Felfrissülve megyek tovább, és kibukkanok az erdőből egy végtelennek tűnő repceföld szélén, ahol - értelemszerűen - eltűnik a jelzés. Előveszem a térképet, hogy akkor most merre... és ekkor felbukkan egy másik kiránduló is, egy hetven feletti, sportos úriember, informatika egyetemi kutató és abszolút hallással bíró komolyzenész... kifejezett élmény ilyen kulturált, régi vágású úriemberrel beszélgetni.

Vesszős kutyatej - Euphorbia virgata. Most találkoztam ezzel a fajjal másodszor

A Békás-rét már ismerős a DBK 30 túráról. Soha még egy békát nem láttam rajta, lovak annál inkább vannak a villanypásztor mögött, több más érdekes növényfajjal együtt. Nyári hérics, színhiányos pongyola harangvirág.
Jó meredek lefelé a talajba vágódó mélyút a Halastó felé... gyökerek markolják a falait. Emlékszem, egyszer hogy kiakadt a térdem és mennyire fájt pont ezen az ereszkedőn. Most, mióta nem fogyasztok tejterméket, nincs bajom az ízületeimmel.

Gumós kőtörőfű - Saxifraga bulbifera

Az idős, világlátott úrral végül bemutatkozunk egymásnak és jó utat kívánunk, én a kék sávon megyek tovább, átkelek a korhadt fahídon a patak felett, miután kicsit tanulmányoztam a patakpart flóráját - hopp, bíboros kosborok egy tisztáson! - amott szamócák emelgetik fehér virágfejeiket.

Kis kapaszkodó, és fent vagyok a törökmezői turistaháznál. Természetesen még ez is zárva, a kis állatkert körül dolgozik valaki, a kalandpark Csipkerózsika-álmát alussza. A padra leülve elfogyasztom a kettes számú banánt. Amott, a mező szélén egy színhiányos közönséges ínfű emelgeti fehér virágcsokrát, szép szál ebnyelvűfüvek társaságában.

Boglárkalepke csárda... ne is firtassuk, min csemegéznek

Innentől több kirándulóval találkozom. Rendes, köszönős népek. Leereszkedek a kék sávon a Csapásrét felé... mély árnyak, vastag törzsű fák, nedves illatok. Harsány, leginkább riasztóberendezésre hasonlító hangokra leszek figyelmes, fülelek... hamar kifigyelem a nagy fakopáncs fészekodúját, amiben a láthatatlan fiókák mindent elkövetnek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Kivárom, míg a madár-szülő megérkezik etetni, a hangzavar igazi zsivalygássá válik, az üreges fatörzs természetes rezonátorként jól fel is erősíti.
Később, nem is messze, még két hasonló odút fülelek ki, az egyik meglepően alacsonyan, úgy három méteren nyílik az ösvény mellett. De itt megállva jelenlétem láthatóan feszélyezi a férgekkel megrakott csőrű madár-szülőt, mert látványos kopogtató pótcselekvésbe kezd, tele csőrrel ütögeti a semmit. Mosolygok, továbbmegyek...

Erdei gyöngyköles - Buglossoides purpureo-coerulea

Újra emelkedő, ide tartogattam az utolsó pár korty innivalómat. Rémlett, hogy itt mintha tavaly ősszel fehér madársisak kórókat láttam volna... és tényleg, megvannak! A túra ötödik orchidea-faja fehér virágaival szinte világít a mély árnyékban. Mármint, annak számára világít, aki kifejezetten tudja, hogy mit kell látnia, amúgy rejtőzködő kis növényke ez... Párat kattintok a félhomályban, amúgy az út szélén, aztán még egy nekirugaszkodás, és fent vagyok a Csapáson.

Fali gyík - Podacris muralis. Védett faj

A hajdani hagyásfák között halad a turistaösvény, kétfelől szép látnivalókkal. Egy elég lomha fürge gyík tekereg nagy zörgéssel, majd felmászik egy korhadt tönkre és ott valósággal pózolni kezd. Miután kb 1.000 fotót készítek róla különböző szögekből, megkérdezem, megsimogathatom-e köszönetképp... Lassan a minihüllő gyöngyszövött háta felé, finoman megérintem, végigsimítom... hagyja, csak a fejét emeli feljebb, okos fekete gyöngy szemével figyel, villás nyelvét öltögeti. De láthatóan nem fél. Nincs is neki mitől.

Madárfészek kosbor - Neottia nidus-avis. Védett faj

Meglepően gyorsan a fennsík-féle pereméhez, a parkolóhoz érek, innen már lefelé halad az utam Nagymaros felé. Óriási nagy pacsirtafüvek rózsaszín fürtjei pompáznak, lila virágú kaszanyűgbükköny indái tekeregnek, veresgyűrű som fehér csokrai emelkednek az ég felé... Gyönyörű nap!
Jó időzítéssel, tíz perccel a vonat érkezése előtt érek a peronhoz, pedig a lépcső és az állomás átépítése miatt nagyot kell kerülnöm. Békés a hazautam, szinte simogat a vonatablakon besütő délutáni napfény. Ismét elmerülök a vékony papírkötésű krimiben, robog a vonat, Váctól meg se áll... Itthon pedig már vár az előre elkészített vacsora és a forró fürdő, hogy betetőzze a pompás napot!