Terep-járó: Kő-hegy, Lajosforrás, Dömörkapu: a "jubileumi túra"

Nem csak egyedül szoktam kirándulni... olykor egy baráti társasággal kerekedek fel. Jónéhány éve vannak közös programjaink: kenutúrák, váltóversenyek, túrák... de farsangi jelmezes buli és közös pizzasütés is volt már. Ennek a társaságnak nem a sport a lényege, hanem a barátság, és azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy ismerhetem őket.

Ez a mostani kirándulás azért volt "jubileumi", mert az első közös túránk útvonalát ismételtük meg, sok év és vagy 100 egyéb közös kimozdulásunk elmúltával.

Huzatos, szürke reggel, Hideg esőcseppeket vág az arcomba. A találkozóhely Pomáz, a HÉV állomás, nem is olyan egyszerű eljutni ide, ha az ember a Szentendrei-szigetről indul... A szinte hangtalan, elektromos kishajó egyedüli utasként visz át a szentendrei partra. Itt másfél óra szabadprogram vár rám: bóklászok a csepergő esőben a Duna partján, nézegetem a Bükkös-patak betorkollását - szép kis "deltatorkolat", ennek az ásványi összetételéből írtam a szakdolgozatomat. De rég is volt!

A Gomba-szikla, más néven Napóleon kalapja

Néha egy-egy felháborodott hápogás hallatszik a víz felől, nézem, megvannak-e a házi kacsával összehozott "hibrid" szerelemgyerekek... és igen, sikerül a tőkés réce csapatban megpillantanom egyet-egyet. Alacsonyan, szürkén húznak el a felhők a Naszály felett. Fecske vágódik keresztül a levegőn. Bóklászok, talpam alatt moszattól és sártól csúszós kavicsok. Erős víz-illat száll. A távolban kék hasadék nyílik a felhők között.

Kilátás a Petőfi-pihenőről

A HÉV állomáson egy igen beszédes kedvű asszonyságba botlok, igazából menekülőre fogom és az eggyel korábbi járattal megyek Pomázra. Nemsokára érkeznek a többiek is, mármint azok, akik nem szeretnek az utolsó pillanatban érkezni. Még egy papírpoharas kávé is belefér a sötétbarnára festett fabódénál. Ki-kikacsint a Nap a felhők közül, szép nap lesz a mai!

Kilátás a Petőfi-pihenőről

Összegyűlünk, egész sokan lettünk, akad olyan is, akit tíz éve nem láttam. Nekivágunk a zöld sáv jelzésen - szép folyamatosan emelkedik az út, eleinte a városka utcáin, aztán kiérünk a szélére, kertes házak, aztán azok is megritkulnak és végre erdő! Mély szurdokvölgy, aztán fel a János-forrástól, ahol összevártuk egymást.
Ritkás, de szép erdő ez, néhány érdekes növényfaj is nyílik a fák alatt, az út szélén... felbukkannak a nagy ezerjófüvek "illatgyertyái", a különféle veronikák, a sárga, napsugaras peremizs, a rózsaszín szegfűfélék. Többen tőlem kérdezik, melyiknek mi a neve, szerencsére csupa olyat, amit felismerek...

Veronikaféle rejtőzik a gallyszövedékben

A Petőfi-pihenőnél megállunk kis időre, megcsodáljuk a Gomba-sziklát, bámészkodunk a kilátóponton, méltóságteljesen hömpölyögnek a felhők, épp kivehető a párában néhány, alattunk elterülő településrész és nagyobb épület. A fiúk szokás szerint elmélyült vitába kezdenek, hogy melyik micsoda, de szóba kerül a miocén vulkanizmus is. A politika köztünk nem téma...
Én inkább elkódorgok vadrózsákat fotózni.

Vadrózsa - Rosa sp.

Közel van a Kő-hegyi menedékház és hívogató, napsütötte rétje a padokkal. A karanténhelyzet miatt a ház maga még zárva van, de a konyharészleg kitelepült, és lehet kapni a zacskós ropitól a palacsintáig bármit.
Letelepszünk, előkerül a házilag, frissen sült kovászos kenyér (miket megtanul az ember a karantén alatt), tény, hogy ezerszer finomabb, mint a "bolti kenyér"! Az a ropogós héja! Jól esik rá a kulacsból a tea, a dobozos kávé is...

Nagy ezerjófű - Dictamnus albus. Védett növény

A pihenő után a Vasas-szakadékot célozzuk meg. Csodás bíboros kosbor "kacsint rám" a ritkás bokrok alól. Kisebb felbolydulás hallatszik a menet eleje felől: mi ez, kígyó? Sikló? Az állatka fürgén elcsúszik - épp a végét sikerül csak lefényképezni, később a pikkelymintázat alapján így is meg tudja mondani egy hozzáértő, hogy fiatal erdei siklóval találkoztunk.

Gamandor veronika - Veronica teucrium

A szurdoknak, mint mindig, most is megvan a maga fura, ősvilági hangulata. Tektonikus törésvonal, hasadék, párhuzamos falai intenzív vulkánosságról mesélnek. Hol nagyobb, akár asztallapnyi tömbök, hol finom, porszerű törmelék hullott, rétegződött egymásra... A hasadék vége összeszűkül, a sziklák mintha egymásra borulnának, a magasból lenyúló, kapaszkodó, görcsös gyökerek, mintha felém nyúlnának... nyomasztóan hat rám a szűkület - ki is sietek ebből a "kelepcéből"... Odakint ismét minden zöld és madárdalos.

Bíboros kosbor - Orchis purpurea. Védett növény

A Cseresznyés-árkon ballagunk végig Lajosforrásig. Néhol kidőlt fákon is át kell mászni. Lent, az árok alján sáros víz és lengedező páfrányok, feljebb a fák között daliás kardos madársisakokat pillantok meg a szinte csupasz erdőalján. Már kezdenek elvirágozni. Valahonnan nagy fakopáncs fiókák harsány "szirénázása" hallatszik egy láthatatlan odúból.
Felkapaszkodunk a sajnos bedeszkázott ablakú, már kissé szétesőfélben lévő hajdani lajosforrási turistaház épületéig. Hej, de kár érte! A forrás vidáman csobog, kicsit megpihenünk itt is, megtöltjük a kulacsokat. A kék égen csodálatos, fehér felhőflotta úszik méltóságteljesen.

Fiatal erdei sikló (Zamenis longissimus) szép pikkelymintázata. Védett, mint minden hazai hüllő- és kétéltű-fajunk

A zöld háromszög jelzésen eleinte lefelé tart az út. Idén már jártam itt, akkor tél volt, csúszós jég... most zöld minden és madárdaltól hangos. A sűrűségben madárfészek kosborok barnás csoportját pillantom meg, ezt tényleg csak az veszi észre, aki ismeri. Klorofillja, zöld levele nincsen, elszáradt kóróhoz hasonlít - pedig védett orchideaféleség. Egy másik védett növényt is megpillantok, az erdei varjúköröm szép kis zöldesfehér csokrait. Nehéz elhinni, hogy a harangvirágfélékhez tartozik!

Vasas- szakadék

Megint csak eltekereg a lábunk előtt egy állatka. Ezúttal egy lábatlan gyík, egész vékonyka, hossza akár egy ceruzáé, színét és áramvonalas formáját tekintve akár egy elnyújtott higanycsepp.
A Kőrösi Csoma Sándor pihenőnél ismét bevárjuk egymást, viszonylag meredek kaptató vezet fel a szép kilátóponthoz, ahol emlékmű és pihenőpadok is vannak.

Margitvirág - Leucanthemum sp.

Innen már lefelé vezet az utunk, eleinte lankásabban, a meredély szélén - lent, a mélyben a Bükkös-patak vize csobog, ez az, aminek a "másik végét" Szentendrén láttam reggel. Ahogy ereszkedünk lefelé, pont a legkeskenyebb és legmeredekebb részen kirándulócsoport jön szembe, kerülgetjük egymást, egy vizslaféle lelkesedésében mindenkihez odadörgölőzik, az előttem ballagó kirándulótárs megsimogatja, erre én kapok néhány farokostor-csapást... aztán én is megvakargatom a vizsla füle tövét, a gazdi végül kijelenti, hogy kissé irigy, mert hogy annyi szeretet kapott a kutya...

Kardos madársisak - Cephalanthera longifolia. Védett növény

Lent vagyunk végre az aszfalton! Teszünk egy kis kitérőt a hajdani kőbánya felé, a dömörkapui hajdani bányaudvar katlanában áll a forró, szinte remegő levegő. Egy-egy esőcsepp vágódik az arcomba valami titokzatos felhőből. A meredély szélén szélcsavarta fák kapaszkodnak, lent a felforrósodott sziklák: valóságos gyíkparadicsom. Ahogy egy-egy kövér, magányos esőcsepp a forró sziklára hullik, azonnal elfakul és elpárolog.
Élénk sárga, védett magyar repcsények emelgetik a fejüket a sziklák védelmében, amott egy szép telepnyi bolyhos fejű nyúlszapuka. Amúgy leginkább a szeszélyesen tekergő indájú, tüskés vadrózsák élvezik ezt a vad sziklakatlant...

Lábatlan gyík vagy más néven kuszma - Anguis fragilis

Néhányan elmennek megnézni a vízesést, én a többiekkel elindulok lefelé az aszfalton, nincs is olyan sok időnk a buszig... Ami ide már nem jön fel, legalábbis ma, a megálló táblája még ugyan megvan, de valójában le kell ballagni az elágazásig, el a honvédségi terület mellett. A Pilisszentlászló felől jövő buszt kell elcsípni.
Az úton forgalom alig van, egy-két autó halad tán csak el mellettünk...kétfelől árok, vadrózsák, vadalmák, vadkörték mindenfelé.

Erdei varjúköröm - Phyteuma spicatum. Védett növény

Percre pontosan a megállóban vagyok, de hol a csapat vége? Óriási szerencsénk van, a busz öt percet késik, pont ennyi idő kell ahhoz, hogy a lemaradók is befussanak. Maszkot fel - ez még kötelező - és már robogunk is Szentendre felé, egészen a HÉV állomásig, ahonnan ki-ki már hazafelé veszi az irányt... szinte minden állomásnál búcsúzik valaki, a délutáni Nap besüt az ablakon, fénye bearanyozza a felhők szélét.

Kedves barátaim, jó volt együtt... legyen még sok ilyen közös kirándulásunk!