Az év vadvirága: a nyári tőzike nyomában az érdi Beliczay-ligetben

Ezt a kirándulást a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezte, amiben egyrészt az a jó, hogy így olyan különleges területekre jutok el, ahová egyébként talán oda se találnék, másrészt olyasmikre hívják fel a figyelmemet, amikről nem tudtam. Ilyen volt a Beliczay-liget is, aminek ötven-hatvan hektáros területe Natura 2000-es, védett terület, változatos élőhelyekkel.
Kincskeresés ez, bizony, ahol a kincs él, és védelemre szorul.

Ilyen védendő kincs a kirándulás nevét adó nyári tőzike is (leucojum aestivum), ami 2013-ban az Év Vadvirága címet kapta, mégpedig internetes szavazással. Én ugyan a szibériai nősziromra adtam le a voksomat annak idején, de ez nem ok arra, hogy bojkottáljam a tőzikét. Tőzike jó, tőzike szép, tőzikét szeretjük. Noha természetőrünk nem győzött szabadkozni, hogy bár minden tavasszal bőségesen nyílik, most nem fogjuk látni - hiszen az idén nem is volt még tavasz. De ez senkinek se vette el a kedvét - és végül egy-két virágzó tövet mégiscsak láttunk, hála a termálfürdő vízlevezető csatornájának, ami mellett azért mindig melegebb van kicsit. Fura egy virág ez. Az angol neve magyarra fordítva: nyári hópehely, mi is nyári tőzikének hívjuk - pedig tavasszal nyílik. Szép magyar neve még a tőzegviola. Kicsit olyasféle, mint egy nagyra nőtt hóvirág, zöldpettyes fehér szirmokkal, levele akár a nárciszé. Mérgező, és veszélyeztetett, védett, ritka növény egész Európában, így nálunk is.

Nyári tőzike

Mondanom sem kell, hogy én azonnal az ösvény mellett mászó békát vettem észre. Nagy, dekoratív zöld varangy volt, természetesen megfogtam. Néhány méltatlankodó prüllögés után - furcsa ez a lágy, magas hang egy ilyen állattól - szépen megmaradt a kezemben, csak laposan pislogott, mint egy terepszín uniformisba bújt, kövér García őrmester. Megcsodáltuk a kommandós gúnyába bújt békát, aztán mehetett útjára a salátaboglárkák levelei alatt.
Másféle békákkal is találkoztunk: a keréknyomokban kialakult sáros kis pocsolyák szinte mozogtak a vöröshasú unkák seregétől, a csatorna menti növényzetben csinos, sportos erdei béka ült, a vízparton palazöld levelibékát láttunk, és közeledtünkre nehéz testű kecskebékák csobbantak hangosan a vízbe, felkavarva az iszapot. A vízben már ott vannak a kis üveggolyók: petecsomók, afféle béka-inkubátorok, melyekben ott lüktet már a milliónyi új élet.

Zöld varangy

Erdei béka

Megnéztük az unalmas, katonásan ültetett nemesnyárasokat - ennél szomorúbb látványt már csak a "kitermelt" nemesnyáras nyújt. De az ártéren azért háborítatlanabb, gubancos törzsű fafajok is vannak: fehér fűz, törékeny fűz, bokorfűz, fehér nyár, fekete nyár... a fák alatt odvas keltikék milliói, kecses bogláros szellőrózsa, kék csillagvirág, fényes-sárga salátaboglárka nyílik. A Duna fölé hajló fűzfán parányi, szürkés tollgombóc: az őszapó tornázott, felettünk egerészölyvek kiáltottak - itt lehet valahol a fészkük - és szajkók is kiabáltak, ölyv-hangot utánozva, mintha gúnyolódnának a kecses ragadozómadarakon. Vezetőnk megrágott ágdarabot mutatott: ezek bizony az európai hód fogának nyomai, mert van ám itt az is, de attól azért nem kell tartani, hogy gátat épít a Dunán, mint ahogy egyesek Nagymarosnál akartak...

Odvas keltike

Bogláros szellőrózsa

Tavaszi csillagvirág

A teleobjektívvel felszerelt lepkészek örömmel vetették magukat a réten átpilinckéző, élénk zöldessárga citromlepkék nyomába, de volt itt pihenőpad azoknak is, akik a természetismereti kirándulás után inkább uzsonnázni szerettek volna...

Áprilisi zivatar a Szentendrei-szigeten

Az egész dráma tizenöt perc alatt játszódott le. Amikor sétára indultam a töltésen, még sütött a nap, és a salátaboglárka-virágok millió fényes sárga tányérkája mind az ég felé tárult. Aztán a bálnahátú pilisi hegyek mögött a gomolyok között feltűnt egy kicsi, maszatos szélű felhő. Amolyan kamaszos, kapkodó, rohanó, kakaskodó fajta. A lagúnához érve már fekete kalóz-zászlót lobogtatott: vigyázz, vándor, jövök!

A salátaboglárkák - varázsütésre - becsukták virágaikat, pedig még sütött a nap és szélcsend volt. Vajon miféle égi adást foghatnak ezek a bio-parabola antennák? Mindenesetre én hittem a virágoknak. Megszaporáztam a lépteimet, bár a felhőcske még mindig nem látszott veszélyesnek.

Az eget elborította pillanatok alatt. Feltámadt a szél, örvényleni kezdett a gát felett. Olyan zúgás támadt a parti fűzfák még lombtalan tavaszi ágai között, mintha vonat közeledne. Ennek fele se tréfa! Már futottam, hazafelé. Hideg esőcseppeket fújt a szél az arcomba, a Duna hátán háborgó borzongások futottak végig, mint az öreg macskáén, ha nem tetszik neki a simogatás. Egészen csúf, zöldesszürke színt öltött a folyó.

Hazaértem... öt perc heves zápor, aztán az alkonyati nap aranyfényei színezték az akácok törzseit. Kimentem a gátra, utána nézni a távozó "nagylegénynek"... friss zölden nevettek a füzek friss levélkéi és énekelni kezdtek a kecskebékák. Egy öreg tőkésréce háborgott csak, rekedtes hápogással: "fiatalság, bolondság!"

Kincsek az ártéren I. - a Szentendrei-sziget áprilisban

A Szentendrei-sziget a maga 56 négyzetkilométerével igazán elvarázsolt táj. Nekünk, mint sok más pestinek, Horányban van kis telkünk - a hetvenes-nyolcvanas években a víkendtelek volt a zsúfolt SZOT üdülők egyetlen alternatívája, akkoriban épült ki maga Horány, ami közigazgatásilag ma is Szigetmonostorhoz tartozik.
Van ám itt mindenféle építmény, attól függően, hogy a hajdani építők milyen építőanyaghoz jutottak hozzá, és milyen minőségben sikerült - házilagosan - kivitelezni. Az épületek nagy része ún. erdért faház, mára többé-kevésbé téliesítve, utólagosan leszigetelve, bővítésekkel. De van Makovecz-stílben rittyentett házilagos jurtaforma kulipintyótól az "Év Lakóházáig" minden. Az egészet átlengi egyfajta békebeli retró hangulat, ami a Soós-féle kis fagyizóban tetőzik. Nyaranta rengeteg kempingező, kerékpáros kiránduló és kenutúrázó bukkan fel a parton. A víkendes, eredeti generáció mára már nagyrészt kihalt, sok az eladó ház, a gazzal felvert elhagyott telek. Viszont egyre több az állandóra kitelepülő kisgyerekes család is.

Mivel a sziget fontos vízbázis - Budapest ivóvizének 70 %-át adja a mintegy 700 parti szűrésű kút - itt sosem épült ki sem környezetszennyező ipar, sem nagyobb állattartó gazdaság. Meg régen az orosz laktanya miatt se lehetett nagyon elmászkálni, az útról letérő természetbúvárt azonnal letartóztatta egy usánkás szergej. A vízmű-védterület ma egyben a Duna-Ipoly Nemzeti Park területe is, így a Szentendrei-sziget szerencsés módon sok ritka állat- és növényfaj biztonságos otthona. A sziget egy része emiatt csak szakvezetéssel, engedéllyel látogatható.

a sarkantyúgát mögött kialakuló lagúna

A Szentendrei-sziget természetes élővilága részint homokpusztai, részint ártéri viszonyokat kedvelő fajokból áll. Ezt a pár áprilisi virágot, köztük a csillagvirág-féléknek mindjárt három különböző faját egy alig pár négyzetméteres területen fényképeztem, közvetlenül a személyhajó-kikötő mellett. Mennyi kincset rejt az ártér!

tavaszi csillagvirág

Tavaszi csillagvirág (scilla bifolia): tényleg olyan, mintha kék csillagok hullottak volna egyenesen az égből. Hagymás, évelő, és meglepő módon a spárga atyafiságába tartozik.

puskin-virág

Puskin-virág (puschkinia scilloides): tudtommal nem honos a szigeten, szerintem ez egy hétvégi kiskertből kiszökött példány. Illetve, ebben az esetben, beszökött: mert hogy én nem ültettem, az biztos. Gyors egyedszámlálás a zsebkendőnyi füves részen: 14 példányt találtam. A puschkinia "szökésében" a hangyák a cinkostársak: a csillagvirágfélék magjához ízletes, fehérjedús hangyacsemege tartozik mint toldalék, és ezért vállalkoznak a rovarok a mag elszállítására.

kónya sárma

Csillagtej vagy kónya sárma (ornithogalum boucheanum): ez is egy csillagvirág-féleség. A jácinthoz hasonlít, és szokatlan, zöldesfehér virágai vannak.

tavaszi tőzike

Tavaszi tőzike (leucojum vernum).  Eléggé hasonlít a hóvirághoz, amelynek egyébként rokona. Hagymás, évelő. Az irodalom szerint "a homokos talaj kivételével mindenütt jól érzi magát", na hát itt abszolút homoktalaj van, ez mégse látszik olyannak, mint ami nem érzi jól magát! :-)

salátaboglárka

Salátaboglárka (ranunculus ficaria): ez a növény tényleg minden kicsit nedvesebb vidéken megtalálható a maga élénksárga, fényes szirmú virágaival. Zsenge, lehetőleg még virágzás előtt lecsípett leveleiből lesz az, amit méregdrágán adnak "galambbegy-saláta" néven. Rengeteg vitamin van benne. A bimbója is csemege: ecetben eltéve a kápribogyóhoz hasonlít az íze, "német káprinak" is nevezik.

feketenadálytő

Feketenadálytő (symphytus officinalis): az egyik kedvencem. Nem a virága fekete, hanem az a bizonyos "nadálytő": piócaformán tekergő fényesfekete gyöktövében gyógyhatású anyagok rejlenek. Emiatt forrasztófűnek is nevezik (tinktúrája borogatás formájában csontot forraszt, sebet gyógyít).

Pásztortáska

A pásztortáska (capsella bursa-pastoris) az egyik legismertebb gyom - de mit is nevezünk gyomnak? Hiszen ez a növényke hasznos gyógynövény is, levele a régiek vitamindús zöldsége volt. Vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz.

Tyúktaréj és piros árvacsalán

A piros árvacsalán (lamium purpureum) azért árva, mert nincs hólyagot húzó, vakarózásra késztető méregtüskékkel felszerelve, mint a hozzá hasonló nem árva csalán - aminek bizony szoktuk emlegetni az anyukáját, ebből is látszik, hogy a csípőscsalán nem árva :-) Ennek a tavasszal tömeges virágnak igazán örülnek a méhek: egyik első csemegéjük.

Fürtös gyöngyike

Fürtös gyöngyike (muscari racemosum): Pici, illatos, hagymás virág. Minden porcikájában mérgező, mint általában a tavaszi hagymások - ezt a legelésző állatok tudják is, és nagy ívben elkerülik.

Bürökgémorr

A bürökgémorr (erodium cicutarium) mókás pici árokszéli növényke. Szinte aránytalanul nagy termése van, erről kapta nevét is: alakja olyan, mint a gém csőre (orra), levele pedig a bürökéhez hasonlatos. Gyógynövény ám ő is: vérzéscsillapító hatóanyagot tartalmaz.

Mezei gyöngyköles

Mezei gyöngyköles (lithospermum arvense) - gyógynövény ez is! (Néha elgondolkodom: van-e egyáltalán flóránknak olyan tagja, ami NEM jó valamilyen nyavalyára? Páratlan gazdagság ez!) A mezei gyöngyköles hatóanyagai az emberi hormonműködésre hatnak: fogamzásgátló hatású, de vesekövesség gyógyítására is használatos.

Kutyatej

Kutyatej (euphorbia sp.). Pontosabban egyenlőre nem sikerült őkelmét meghatározni. Sokféle kutyatej létezik, nem összetévesztendők a pitypanggal. Közös vonásuk, így tavasszal, a világító, divatos neonzöld árnyalat. A kutyatejfélék tejnedvet tartalmaznak, és mérgezőek: a nedv bőrirritációt okozhat, de pont emiatt használják szemölcsök ellen!

Fehér szirmok, zöld robbanás: Királyréttől a Csóványosig

Nagyon szeretem a kisvasutakat. Különleges varázsuk van. Kismarosig a normál MÁV szerelvénnyel, onnan viszont igazi nosztalgia kisvasúttal mentünk Királyrétig. Nosztalgia ez a bejegyzés is, mivel egy 2010-es kirándulásról szól... de a kökény, a keltike, a friss zöld lomb - és szerencsére a kisvasút - megvan most is.

Az erdő szinte rétegenként adott más és más élményt. Virágzó kökénybokrok! Fehér sziromfelhők, aztán a selyem-zöld, friss levelek a legdivatosabb tavaszi árnyalatokban. A bükkösben tündérkert nyílt, a hegytetőn hóvirágmező.

Láttunk erdei siklót. Én utána egy darabig mindenben kígyót láttam.

Húzós volt az emelkedő! A Fultán-keresztnél, ahol egy sor turistaösvény találkozik, megpihentünk. Én hanyatt feküdtem a fűbe, fejem alatt egy kővel, kitártam a karom és fotoszintetizáltam.

Cs. Gábor végig a hátán cipelte a kerékpárját. A pedalomán őrültje. Nem tudom, mire számított, de a teljesítmény mindenképpen elismerésre méltó.

Kisvasúttal jöttünk vissza is. Életemben először ittam citromos sört. Háááát...

Közműalagút-túra: séta a Duna alatt és az Apátkúti-völgyben

2012-ben a Víz Világnapja alkalmából látogatható volt a Nagymarost Visegráddal összekötő, Duna alatt futó közműalagút. Ez természetesen létszám-limitált, bejelentkezős program volt, valaki lemondása nyomán lett számomra hely a csapatban.
Egyébként is megfogadtam, hogy minél többféle látószögből szeretném megismerni kedvenc tájamat, a Dunakanyart. Alulról még úgysem láttam...

A nagymarosi oldalon a Vízművek sátránál vízzel kínáltak - na jó, volt forró tea is... Csepergős eső, vidám társaság fogadott. A közműalagút valóban alagút és közművek futnak benne: csatorna, kábelek, csövek, vagyis a nagyobb csőben kisebb csövek. Mégse unalmas. Főleg, ha elképzelem, hogy pár sziklás mederanyag és öt-nyolc méternyi Duna-vízoszlop tartózkodik felettem...
Az alagút egyébként pont úgy néz ki, ahogy a halálközeli élményt szokták elmesélni. Sötét, alagút, fények.

 A bácsikám szerint a középkorban már volt alagút a Duna alatt Visegrád és Nagymaros alatt, egy szekér is elfért benne - de valószínű, hogy ez legenda, hiszen még a metróépítők is megküzdöttek annak idején a vízbetörésekkel. Persze ki tudja? A bejárat állítólag a marosi templom alatt nyílik. Annyi mindenesetre tény, hogy rengeteg mesterséges barlang, alagút, pince, járat, kazamata van errefelé.

A túloldalon, Visegrádon hideg esőcseppek vágódtak az arcomba. De sebaj. A mederből kikotort sziklás talajon nemigen élnek meg a fák, pedig beültették a sarkantyúgátat még a vízlépcsőépítős időkben. Később viszont megszépült az erdő és az időjárás is.

Orvosi, más néven pettyegetett tüdőfű

Az Apátkúti-völgyben számtalanszor kellett a patakon átugrálni, kőről kőre, na meg átmászni a kidőlt fatörzsek dzsungelén. Kisütött a Nap. Nehéz volt elképzelni, amit a pilisszentlászlói Kisrigó étterem pincére mesélt, hogy itt valaha murvával leszórt ösvény és tucatnyi kis fahíd volt. Mert hogy a kirándulás a Kisrigóban ért véget. Nem sajnáltam magamtól a bablevest, mert bizony elfáradtam a rövid táv ellenére. Isteni volt otthon megfürödni és szégyentelenül korán ágyba bújni.