Noha általában egyedül kirándulok, tekintve, hogy a természetben járva magát a természetet szeretem élvezni, megvan a varázsa az ilyen, nagyobb létszámú túrázót mozgósító sportrendezvényeknek is. A Pilis nem nagy, viszont harcias kis szintkülönbségek vannak benne, a messzire fehérlő mészkő- és dolomitrögök szinte derékszögben merednek fel, érdekes helyi mikroklímákat alakítva ki. Számomra ez a mozaikosság nagyon vonzó: szinte száz méterenként markánsan másféle élőhelyekkel, élőlényekkel lehet találkozni. Kell-e több egy amatőr természetfotósnak?
 |
| Kilátás a Nagy-Kevélyről |
Jó időzítéssel értem oda
Csillaghegyre. Aquincumnál szép, csillogó ködpaplan terült a tájra, előre örültem a várható, szép, párás fényeknek. A csillaghegyi iskola udvarán már javában nyüzsögtek a futók, zajlott az átöltözés, rajtszámok felherkentése stb. A futók rajtoltak előbb (praktikus), köztük két Fittis barátom.
 |
| Rajtfotó |
 |
| A Fitti tagjai is ott nyüzsögnek a rajtnál |
Tavalyról némiképp gyötrelmes emlékeim voltak az út elejéről, a
kőbányáról - égő izmok, lihegés stb. - most úgy értem fel a kőbánya tetejére, hogy érdemben még csak fel sem ébredtem - hja, kimaradt a reggeli kávé... A szpíker hangját még mindig lehetett hallani a távoli hangszórókból, a színes mezes futókra fotós lesett a meredeken. A város felett csillogó, áttetsző köd. Visszaintegettem a szpíkernek a ködön át, mert megígértette az indulókkal, hogy fognak integetni neki... Kabátot le.
 |
| Galagonyás a kőbánya tetejénél |
 |
| A csillaghegyi kőbánya szirtje |
 |
| Vándorlás a ködben Csillaghegy felett |
A kőbánya után jött egy kis tekergés a galagonyásban, aztán kinyílt a panoráma, és jött az egyik kedvenc részem: a ködös rét a lovakkal. Akadt pár fotózásra érdemes növény is, ilyenkor persze elrohant mellettem a mezőny. "Mi az időre hajtunk!" - kiáltott oda egy fürge társaság, jó utat kívántam nekik. Én megfogadtam, hogy ezúttal nem rohanok. Nem szeretnék eszeveszett rohanás végén lepotyogott körmöket, mint a Pomázi Körülbelül végén. Meg hát tényleg sok a gyönyörű látnivaló, ami mellett nem szeretnék elrohanni, szerencsére nem is kell, elég liberális a szintidő...
 |
| Útszéli bogáncs termése (Carduus acanthoides) |
 |
| Spuri! Felfelé a Kő-hegyi ellenőrzőponthoz |
A
Kő-hegyi első ellenőrzőponthoz jóféle bokacsikordító, köves emelkedő vezet. Acélos izomzatú futók szaladtak el mellettem, hegynek fel. Én egy nagytestű, zöld rovarra lettem figyelmes az út szélén - mint egy drukker, aki a sportolókat nézi...
 |
| Zöldmezes drukker a pálya szélén - zöld repülőszöcske (Phalanoptera falcata) |
 |
| Születés... csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) termése |
Végre fent az
Ezüst-Kevélyen! Aztán a
Nagy-Kevélyen elkészült a szokásos "csúcsfotó" is, valakit megkértem, hogy kattintson - mire szétnéztem, minden kövön ült valaki és uzsonnázott. Remek pihenőhely, nagyszerű párás kilátással...
 |
| Kilátás az Ezüst-Kevélyről |
Hamarosan jött a második ellenőrzőpont, igazán nyeregben érezhettem magam - a
Kevély-nyeregben. Ezután már csak a hosszútáv túrázóival fogok találkozni - ha nem, akkor azok igencsak eltévedtek... de nem lehetett eltévedni, bőséges volt a szalagozás, csak a pecsételéshez vettem elő az itinert. Innen lefelé tartott az út, igazi "rozsdás" őszi erdőben. A köd már feloszlott, az ég kék és nevetős, a színek igazán elbűvölőek... ahogy két túratársam is, Emese és István, akikkel itt hosszabban együtt tudtam haladni. Beszélgettünk, jó volt, közben igencsak szedtük a lábunkat - egy fotós is elénk ugrott, "jók vagytok!" - kiáltással.
 |
| "Rozsdás erdő" - Csobánka felé |
 |
| Jó társaságban... |
A
csobánkai Szentkút kedves hely számomra, itt pihentem meg a Pálos70-en néhány hete, egy hasonló szép, napsütéses szombati napon... most is leültem, és kipakoltam az ennivalóimat egy ácsolt fa padra - ahol azonnal megrohant két remek vizsla, semmi leülés és könyörögve nézés, ezek annál rámenősebbek voltak. "Bélgépek" - kommentált a gazdi, miután leszedte őket a kajáimról. Ismerem a vizslákat, nekem is volt. Jobbnak láttam összepakolni és menet közben folytatni az uzsonnázást...
 |
| Hangulatos táj a csobánkai Szentkút közelében |
A természetfotós séta és a teljesítménytúra között számomra annyi a különbség, hogy a teljesítménytúrán kicsit kevesebb idő van a makro beállításokkal bíbelődni. Néha, alkalmasint véletlenszerűen, mégis egész tűrhető képek születnek, mint itt, Csobánka határában erről a bóbitás küllőrojtról.
 |
| Bóbitás küllőrojt - Erigeron acer |
Majdnem elcsábultam egy kávéra
Csobánka hangulatos főterén. Jónéhány, rajtszámmal ellátott hátizsák pihent az ajtó mellett, úgy véltem, itt sorbanállás van, mentem hát inkább tovább... Jött egy harcos kis emelkedő, fel a
Mackó-barlanghoz. A szürkés törzsű bükkfákról aranyszín levelek peregtek - szép látvány volt - mögöttem két középiskolás srác haldokolt látványosan. Mondjuk, a hegyoldal tényleg meredek. Én is megizzadtam, mire felértem, és ekkor - természetesen - elém ugrott a fa mögül a kamerás ember, hogy most interjú. Pont így történt nyáron a Hortobágyon is, volt egy enyhe dezsavüm.
 |
| Meredeken a Mackó-barlang felé |
Ismét fent a
Kevély-nyeregben, ugyanaz az ellenőrzőpont, csak most visszafelé. A
Kőfülkénél furcsa rózsaszín virágot vettem észre, elképzelésem sem volt, hogy mi lehet. A Növényhatározó csoport és a Botanikai Fórum képanyaga segítségével derült ki, hogy ez egy mutáns borzas szulák, a normálisan forrt szirmú (tölcsérforma) virág helyett ezt lehetett látni. Ezúton is köszönöm a meghatározáshoz nyújtott segítséget! Amúgy sem gyakori, ráadásul védett növénye a dolomitszikláknak. De azt lefogadom, hogy a kb. kétezer versenyző közül nem sokan vették észre.
 |
| Mutáns (!) borzas szulák - Convulvulus cantabrica |
Gyors tempóban iparkodtam lefelé, az "
Egri vár" irányába, ahol valóságos piknikhangulat fogadott. Lovagok, pontőrök, futók és túrázók békés nyüzsgése.
 |
| Piknikhangulat és frissítőpont az "Egri várnál" |
A
Teve-szikla messzire kifehérlik a galagonyák közül. Itt sikerült egy hangulatos, "hulló virágok" képet készítenem a vajszínű ördögszemről. Meglehetősen meleg volt már, igazán nyárias. A kocogók és túrázók valóságos hullámzó, piros labdatengerben mozogtak a galagonyabogyók között, vagy, ha tetszik, nézhettem kék labdákkal is: párás kék felhőként derengtek a bogyóval megrakott kökénybokrok.
Pilisborosjenőn aztán igenis ittam egy kávét egy bódénál, hiszen igazán nem akartam rohanni, noha nagyon "húztak" magukkal a többiek.
 |
| Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca |
 |
| A Teve-szikla |
 |
| Vándorlás tűzpiros labdatengerben - vagyis, galagonyabokrok között |
Még egy kis erdei emelkedő, aztán megvolt az utolsó ellenőrzőpont is a
Kő-hegynél. Ismét le a bokaficamító
ürömi tanösvényen, ahol is beértem a reggeli, "mi az időre hajtunk" társaságot. "Hogy értél utol?!" - szegezték nekem, nos, én sem értem ezt a dolgot igazán, hiszen volt a részemről pihenés, kávézás, tévéinterjú, növényfotózás, no és alapból is csiga vagyok - de legalább kitartó és szívós csiga, és ez hosszú távon kiegyenlíti a kezdeti sebesség deficiteket.
 |
| Orvosi somkóró - Melilotus officinalis |
Itt, az utolsó szakaszon is akadt még pár szép növényfaj, amit érdemes volt lencsevégre kapni: a gyógynövény somkóró, vagy a méregzsák csucsor, és ha már méregzsák: egy monumentális keresztespókkal is sikerült találkozni.
Aztán a város felett kinyílt a távlat: igazi panelpanoráma, ahol kissé elgondolkodtam: akarok én ide visszatérni? Az úgynevezett civilizációba? De persze igen, hiszen ott a cél, le az aszfalton, fel az aszfalton (feledhetetlen élmény ez a Rézüst utca), végül a villanytelep brutális betonkerítése meg a sportpályáé között végig, itt már ismét hallani lehetett a szpíkert és a zenét a hangszórókból. Egyre hangosabban... és, igen, itt a célkapu! Pontosan 15 órakor haladtam át alatta. Vonalkód-leolvasás, pont mint a közértben, aztán már mehettem is a kitűzőért és az oklevélért az iskola egyik tantermébe. A sebesség-átlagom 4.2 kilométer/óra, nem is rossz.
Kicsit pihentem az iskolaudvar napsütötte padján, megettem a maradék ennivalóimat (igen, a banánt is a hátizsák aljáról), hagymás zsíroskenyeret nem, tekintettel az esti színházjegyemre.
Úgy igazán még csak el sem fáradtam.
De jó is volt!
 |
| Egynyári tisztesfű vagy más néven tarlóvirág - Stachys annua |
 |
| Apró gyimgyom az út szélén, erős nagyításban: madárkeserűfű - Polygonum aviculare |
 |
| Egy igazi méregzsák: fekete csucsor - Solanum nigrum |
 |
| A 2013-as Intersport Túranap kitűzője |
 |
| "Csúcsfotó" a Kevélyeken |
