Terep-járó: A Garancsi-tó békái

2014. március 30., vasárnap

A Garancsi-tó békái

Március utolsó vasárnapja, óraállítás - ennek ellenére hamar felébredtem, és hamarosan a metró felé igyekeztem. Árpád-híd, buszvégállomás: innen mennek a buszok Piliscsabára, a Garancsi-tó pedig Piliscsaba után van egy megállónyira.
Nevezetes hely: nem a békák miatt, hanem mert itt forgatták az Üvegtigris című filmet. A nevezetes, utánfutóból lett büfékocsi most is ott roskadozik a tó partján, és néhány ifjú titán nagy hanggal most is filmet próbált rögzíteni... Motorosok, kutyasétáltatók, kocogók, mondhatom, elég forgalmas a tó környéke.

Garancsi-tó

De mi a békák miatt jöttünk. A környéken ez a tavacska az, ami szaporodóhelyet kínál a környék erdeiben tanyázó kétéltűeknek: leginkább barna varangyoknak, de akad ásóbéka, unka is. A tavat az erdőtől - természetesen - itt is forgalmas műút választja el. A Varangy Akciócsoport önkéntesei tehát leásták a jól ismert békaterelő kerítést az útkanyarban, amit a békák sem átugrani, sem átmászni nem tudnak. Ahogy - érezve, hogy a túloldalon ott a várva várt tó - megpróbálják megkerülni, belepottyannak a leásott vödrök valamelyikébe.
Ez a kerítés nem hosszú, de hatékonyan működik. Nem találtunk az úton elütött békát, igaz a vödrökben sem... pedig két anyuka és két tündéri kis óvodás örült volna nekik. Elénekeltem nekik a Békamentő dalt (lásd lejjebb).

Körbesétáltuk a tavat - a nádas felett időnként átszállt egy érces "kamera indul!" kiáltás - lábunk nyomán nagyon is éber békák ugrottak be a tóba, mondjuk bosszantó, hogy nem látom őket, csak amikor már ugranak, akkor meg - fotózni, ugye - már késő. Minden békával így jártam, kivéve egy nyilvánvalóan kötélidegzetű egyedet, ez senkitől sem zavartatva napozott egy törött deszkadarabon, valamint egy döglöttet, amiről - a kis ovisok miatt - azt kellett mondani, hogy "alszik".
Egy dagadt tavibéka elvétette az ugrást, a víz helyett egy nádkötegnek ugrott neki. Lomha nagy teste visszapattant a nádról és hanyatt esett, onnan aztán villámgyorsan korrigált. Muszáj volt nevetni.

A varangyok a szakirodalom szerint éjszaka vándorolnak, viszont egy békapár valószínűleg nem olvasta a szakirodalmat, mert déltájban - amikor a többiek, akik a békamentésre jöttek, már hazamentek ebédelni - aranyszínű csíkszemükkel ott pislogtak a vödörben. Méltatlankodva "ciripelő" jókora nőstény barna varangy, természetesen a hátán kapaszkodó kisebb hímmel - megkönnyítettük a nászútjukat a tóhoz...
Amíg vártuk a buszt, szétnéztem a tó körül. Nyüzsög benne az élet! Monumentális kecske- és tavibékák (de tényleg hatalmasak) ugrottak loccsanós fejest, amikor meglátták, hogy közeledek - de ha csendben vártam pár percig, kidugták az orrukat a törött nádszálak között. Egy lavór méretű vörösfülű ékszerteknős úszott lomhán a vízben. A parton lassan elvirágzó martilapuk bókoltak, bóbitás termésük ezüstgombócait szórta szét az enyhe, nyárias szél. Vörös árvacsalán, liláskék repkény, aranysárga pitypang kínálta magát a pillangóknak, az erdő szegélyén pedig néhány bíboros kosbor-tőlevélrózsát láttam. A tó körül nyüzsgő mindenféle ember és kutya ellenére a tó fényszikrákat szóró felszíne időtlen békét sugárzott...

:-) Utóirat:

Békamentő dal

(Schubert Pisztrángjának dallamára)

A béka lassan kúszott,

Míg mind a kerítéshez ért.

A vödrökbe behullott,

S ott kuksolt mint a sír.

De jött a bátor békamentő,

Derékon ragadta őt,

Úgy vitte át az úton

A járművek előtt.