Természetes sziklakert: ébredező növényvilág a budai Sas-hegyen

A Sas-hegy: egy botanikai ékszerdoboz. Elképesztő, hogy létezik egy olyan szigete az élővilágnak, amit egy világváros lakóházainak tengere vesz körül. A Sas-hegy dolomitrögje messzire kifehérlik Budapest háztetői felett, és bár valaha kutyasétáltató parkot álmodtak rá, ebből szerencsére semmi sem lett. Ma már kerítés védi a beszökő kutyáktól, amelyek szinte teljesen kiirtották a hegy haragossikló- és pannon gyík állományát, és megszabadítva az elképesztően terjedő orgonabokroktól lassan a hegy visszanyeri eredeti képét. A viszonylag kis területen a dolomiton kialakuló jellegzetes mozaikosság jól megfigyelhető: a napsütötte, déli oldalon a szárazságot és a hőséget extrém módon tűrő mediterrán elterjedésű fajok, az északi és keleti lejtőkön a jégkorszakból itt maradt reliktum fajok láthatóak, szinte elvágólagosan, egymás mellett. A tanösvényről gyönyörű panoráma tárul fel a Várhegy, a Gellérthegy és Pest felé.

A meghirdetett szakvezetéses sétáról kissé elkéstem - túlbecsültem a vasárnap reggeli tömegközlekedési járművek gyakoriságát. Tíz perccel a kezdés előtt még a BAH csomóponton vánszorgott át asztmás hangokat hallatva a busz. A régi Arany János Ált. Isk.-nál leszállva rekordsebességgel vágtattam fel a suli melletti meredek lépcsőkön - utoljára jó harminc éve futkároztam itt, igaz akkor mérték az időt is. Lényeg: elcsíptem a csapatot a tanösvény első táblájánál, és meghallgathattam az igazán élvezetes beszámolót a hely múltjáról, jelenéről és lakóiról, köztük fő helyet foglal el Józsi, a legendás, két méter feletti testhosszúságú haragossikló. Most, március elején a hüllők még pihengetnek egy kicsit, viszont a növényvilág már meglepően mozgolódik. A Sas-hegy védett fajok Noé-bárkája, menedékhelye. Ebben a természeti sziklakertben igazi különlegességek élnek. Bújnak már a fokozottan védett fajok is: a magyar gurgolya, a csikófark, a Lumnitzer- (szép régi nevén István király-) szegfű.

Sárga kövirózsa - Jovibarba hirta

A sárga kövirózsa azért piros, mert még zöld. Na jó, igazából ez a téli színe. Hidegben és nagy szárazságban bepirosodik, a virága sárga. A "Jovibarba" azt jelenti: Jupiter szakálla. Szerteguruló sarjaival és magokkal is terjed a dolomitszirtek hézagaiban. Extrém szárazságtűrő, őshonos faj. Gyógyhatást is tulajdonítanak neki (erre utal népi neve, a fülfű). Védett!

Hegyi ternye - Alyssum montanum

A hegyi ternye keresztesvirágú növény, a repce és a káposzta rokona. Valósággal bearanyozza virágaival a sziklákat, száraz lejtőket. A Sas-hegy napsütötte oldalán él.

Kövér daravirág - Draba lasiocarpa

A kövér daravirág 2008-ban kis híján a kétszázas érmére került, de végül a Magyar Nemzeti Bank által kiírt szavazáson a Lánchíd képe győzött. Bennszülött növényfaj, tőlevélrózsája nagyon hasonlít a kövirózsákéhoz. Egyébként nem rokonok: a daravirág a keresztesvirágúak közé tartozik. A déli, mediterrán jellegű lejtőket kedveli, az élőhely adottságaihoz való alkalmazkodás miatt lett ilyen "pozsgás" külseje. Védett.

Apró szirtőr - Hornungia petraea

Az apró szirtőr neve nagyon találó. Az egész növény levelestül-szárastul-virágostul alig pár centiméter magas, milliméteres virágai csak nagyításban mutatják meg igazi szépségüket. A szinte láthatatlan, finom felépítésű növényke szintén keresztesvirágú, de egynyári. A mészkő- és dolomitsziklagyepek növénye.

Budai nyúlfarkfű - Sesleria sadleriana

A budai nyúlfarkfű a Sas-hegy egyik legfőbb kincse. A jégkorszakból maradt itt, tehát reliktum faj, egy pázsitfűféle. A Sas-hegy északi oldalán elszigetelten élő populációja kénytelen volt a melegedő éghajlathoz alkalmazkodni, így a szelekció folytán endemikus (bennszülött, csak kis területen élő) faj alakult ki. A budai nyúlfarkfű valamennyi populációja a Pilis, a Budai-hegység és a Naszály sziklagyepeiben él, a világállomány nagy része pedig éppen itt, a Sas-hegyen, egy nem is túl nagy kiterjedésű, kicsit lankásabb hegyoldalon látható. Tudományos nevét Sadler József botanikusról kapta. Természetesen védett.

Közönséges dercevirág - Cardaminopsis arenosa

A közönséges dercevirág impozáns rozettás tőlevélrózsáját pitypangnak nézhetnénk, ha nem volna a virág egészen más. Ez a növény is keresztesvirágú. Kétnyári, és elvben áprilistól kéne látni hol fehér, hol halványlilásba hajló virágait.

Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis

A leánykökörcsin a boglárkafélék családjába tartozik, évelő, valóságos lila ékszer a tavaszi gyepekben. Rovarok porozzák be. Levelei csak a virágzás után jelennek meg. Nagyon fotogén: a hideg ellen "szőrmebundával" védi szárát, bimbóját. A legelésző állatok ellen méreggel védi magát - nem is legelik le - de a virágszedő emberek ellen még nincs ellenszere... Védett!