Pilisi hóesésben, úttalan utakon

Épp törtem a fejem, hogy hová menjek a hétvégén kirándulni, amikor egy invitálást kaptam a közösségi oldalon egy barátnőmtől, aki egy túracsapat tagja. Miért ne ismerhetnék meg új embereket? Ráadásul vasárnap reggelre komoly hóesést is prognosztizáltak, ilyenkor kevésbé derűs dolog egyedül róni a hegyeket. Célpont: a Pilis, Csobánka környéke. Ennyit tudtam a dologról.

Ébresztő! Kinézek az ablakon - odakint még sötét van, csendben kopog az eső az ablakpárkányon, hónak se híre, se hamva. Impregnált kabátom, bakancsom, hátizsákom már odakészítve az ajtóba, gyorsan megfőzöm a forró teát, termoszba töltöm, aztán indulok is.
Odakint nehéz, nedves hópelyhekkel keveredik az eső, lassan szürkül. A villamos sehogy se akar megérkezni, ezért átballagok a Margit-hídon, érintetlen, vékony fehér hólepel takarja. A budai hegyeket nem is látni.
A HÉV-en már ott vannak a kirándulótársak, lelkes integetés, bemutatkozás - rokonszenves emberek, hatan vagyunk, jó lesz ez! Odakint egyre jobban rákezdi a hóesés. Pomázon buszra szállunk, a dobogókői busz tele van alaposan felöltözött kirándulókkal, akik többsége - a beszélgetésükből úgy tűnik - informatikus.

Pankostetőnél le. Hopp, csak nem a Salabasina-árokba készülünk? De bizony... pedig ez még jó időjárási körülmények között is csúszós terep! Kidőlt fák között kell átbújni, patak kövein átugrálni... hamar ki is derül, hogy most a szurdokvölgy járhatatlan. Jobb kéz felé kimászunk a szurdokból, szakad a hó, fekete törzsek-fehér hólepel, csúszik mint a fene. A meredeken teljes erőből kapaszkodok, igyekszem megvetni a lábam, de van, hogy hasmánt kell csúsznom, ráadásul felfelé... micsoda megkönnyebbülés végre kiérni az útra!
Az eredeti tervhez képest hatalmas kerülőt kell tenni, segít a GPS, hol erdészeti utakon megyünk, hol meg légvonalban, többnyire persze felfelé. A hó puha, szöszmötölő pelyhekben hullik, néma a táj - egyszercsak egy nagy, szürke bagoly vitorlázik keresztbe előttem, hangtalanul. Más állatot, de még nyomot is alig látunk.
Csodálatos a téli erdő! Ropog a hó bakancsom talpa alatt, érezhetően egyre mélyebb, reggel óta legalább tíz centi esett, kavarog-gomolyog a bokám körül minden lépésnél. Fekete-fehér a világ, mint egy fametszeten.
Végül Lajosforrásnál bukkanunk ki. Itt rajtunk kívül is vannak kirándulók. Még forrásvízért érkező elszánt autós is akad... A hóesés lassan elállt, egy óra múlva sötétedni fog...

Ez a túra bizonyítja, hogy egész nap lehet kalandozni egy akkorka területen is, mint egy bélyeg. Jó társaságban, izgalmas terepen egy percig sem volt unalmas!