Szentendrei-sziget - találkozópont alföld és hegyvidék, Dunáninnen és Dunántúl, világváros és puszta között... Vannak itt izgalmas vizes élőhelyek a Duna mentén, az ártérben és a sarkantyúgátak mögött kialakuló csendes lagúnákban (és akad néhány tó is), de vannak igazi félsivatag jellegű puszták is a sziget belsejében. A szántóföldek, dűlőutak, gátoldalak mentén, sőt a faluszélen, a víkendházak közötti senkiföldjén is érdemes körülnézni élő ritkaságokat keresve - nagyon sok ilyen van. Nem véletlen, hogy a sziget egy része a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, illetve védett vízbázis, emiatt egy része nem is látogatható (engedély kell hozzá). A húsvéti hétvégén nagyokat csavarogtam a sziget változatos tájain - és egyáltalán nem jártam sem a védett vízbázis-, sem a nemzeti parki területen, mégis sok érdekességet találtam.
|
Horányi part és kompkikötő, vihar előtt. Nyáron itt nyüzsögnek az evezősök, strandolók, napozók.. |
Mászkáltam a szántóföldek poros dűlőútjain, a lovardák mentén, elhagyott homokbányákban, a szigeten végigfutó egyetlen aszfaltút mellett, a szántásban és a partmenti füzesekben kanyargó utakon... mindenütt más és más élőhelyek mutatták meg magukat. Nem csak a lábam elé volt érdemes nézni, hanem fel, az égre is - bámulatos felhőjáték fent, színpompás pillangó- és virágvilág lent... és mindezt csillogó szalagként köti át az öreg Duna.
|
Agár sisakos kosbor (Anacamptis, vagy régi nevén Orchis morio) a homoki gyep védett lakója |
|
Lecsepült veronika (Veronica prostrata) dús töveket hajt a homokpusztán |
|
Parlagi nefelejcs (Myosotis arvensis), valószínűleg. De az is lehet, hogy valami kerti szökevény... |
|
Magas útifű - Plantago altissima. Métert meghaladó szárakon hintázó virágokkal, egyenesen a kopár, élettelennek tűnő sóderes ártérből. Idén nagyon alacsony a Duna, a kavicsok közül ezek az óriás útifüvek ütötték fel a fejüket, ahol más években a víz hömpölyög. |
|
Keserű pacsirtafű - Polygala amara, a gátoldal foltokban szinte kéklett tőle. Védett. Régen úgy hitték, a tehenek tejét szaporítja. Emberemlékezet óta nem láttam a szigeten tehenet... |
|
Borzas nefelejcs - Myosotis ramosissima. Parányi kék virágoktól derengett a gátoldal... |
|
Nyúlszapuka vagy réti nyúlhere - Anthyllis vulneraria. Ahol ezt látjuk, érdemes szétnézni kosborok után... |
|
Vetési bükköny - Vicia angustifolia. A szántóföld szélén tömeges. |
|
Egy "nyúlgát", érdekes növények és rovarok élőhelye |
|
Farkas kutyatej - Euphorbia cyparissias, nyárfaszösz-kabátban |
|
A dűlőút szinte télies a fehér nyárfa-szösztől |
|
Apácavirág - Nonea pulla a szántóföld széléről |
|
A határterületek mindig érdekesek. Itt a gát és a szántőföld közötti sávban még agárkosborok is voltak. A távolban a Naszály mészkőbányája látszik, előtte Pócsmegyer épületei. |
|
Gyapjas tintagomba - Coprinus comatus. Állítólag nagyon finom, én persze nem merem leszedni a "vadgombát", még ha nem is lehet mással összetéveszteni... |
|
Bókoló bogáncs - Carduus nutans Monostor falu széléről. Ez a gigantikus tő már gyerekkoromban is megvolt, emlékszem rá... Akkora, hogy mondhatni dísze a faluszélnek. |
|
Sarkantyúgát mögött kialakuló lagúna Pócsmegyernél. |
|
Nedves talajt kedvel a torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus) |
|
Egy másik boglárkafaj a sáros lagúnából: kúszó boglárka (Ranunculus repens) |
|
A kis Duna-ág Pócsmegyernél. Vonzó evezős terep, a hajóforgalom nagyja a másik ágban halad. |
|
Az egyik legfotogénebb növény a nedves ártéri talajt kedvelő fajok közül: feketenadálytő (Symphytum officinale) |
|
Az ártéri füzesben kanyargó út. Ez a vidék néha víz alá kerül. |
|
Hegyi len - Linum austriacum. Neve ellenére a homokpusztán is vígan él, ami nemhogy nem hegy, de olyan lapos, mint egy lavór alja. |
|
Pannon bükköny - Vicia pannonica. Hatalmas gubancokban nő a többi pillangósvirágú fajjal együtt az útszélen. |
|
Szennyes bükköny - Vicia grandiflora. Egészen mutatós a kapaszkodókáival... |
|
Frissen kelő vetés Pócsmegyer és Monostor között |
|
Homoki báránypirosító - Alkanna tinctoria. Védett faj a tavalyi árvíz miatt ismét megnyitott homokbányából (homokzsákok) - nem kellett sok idő, hogy újra elfoglalja régi élőhelyét a homokon. |
|
Ez a "sárkány" egy frissen kikelt, szárnyait felpumpáló és szárítgató farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). Védett, Vörös Könyvben is szereplő faj, itt a szigeten nem ritkán látni. |
|
Indás ínfű - Ajuga reptans. Egészen máshogy fest, mint erdőben élő társai: kicsi, zömök, először repkénynek néztem, de a levelek és a jellegzetes indák elárulták. Nem kerti szökevény, ellenkezőleg: kintről szökik be a kertekbe. |
|
A farkasalmalepke szárnyai immár repülésre készek! Próbálgatja őket... |
|
Közeledik a vihar - az agárkosbort persze ez nem zavarja, de én futhattam! |
|
Látványos viharfelhők Alsógöd felett, a szigeten még süt a Nap. Nem sokáig... |
|
Az Alsógöd-Horány személykomp óránként jár... |
Mindig kedvelem az írásaidat, és a fotóidat!
VálaszTörlésIsmét csodás fotókat láttam Tőled, részben olyan növényekről, amelyekkel eddig nem is találkoztam!
VálaszTörlésSokszor jártam, táboroztam a szigeten, bár azt, hogy sárkányok is élnek ott nem tudtam Nagy élmény lehetett találkozni vele :)
VálaszTörlés