Terep-járó: Tavaszi séta a Szentendrei-sziget "homokdűnéin": homoki nőszirom, homoki pimpó, homoki ternye, homoki ibolya

2014. április 7., hétfő

Tavaszi séta a Szentendrei-sziget "homokdűnéin": homoki nőszirom, homoki pimpó, homoki ternye, homoki ibolya

A Szentendrei-sziget Budapesttől északra található - ahogy a Duna áttöri a Dunakanyar hegyeit, és a szűkületből kijutva heves sodrása meglassúdik, lerakja hordalékát, így a sziget ma is folyamatosan épül. Eredetileg öt kisebb szigetből állt, ezek idővel összeforrtak, vonaluk térképen ma is kirajzolódik. Ugyanezért a hajózómedret időnként kotorni kell, illetve sarkantyúgátak is gyorsítják a folyót. A sziget anyaga - nem meglepő módon - leginkább sóderkavics, agyag és homok váltakozó rétegeiből áll. 56 négyzetkilométerén jellegzetes homoki növényzet és rovarvilág alakult ki, ennek egy részét szerencsés módon a vízbázis védelme is óvja a nemzeti parki védettség mellett.
Az őshonos fajok a víkendházak között, a faluszélen, a homokbányák peremén, a telepített fenyvesekben és a mindenfelé megtalálható akácosok alatt is meghúzódnak. A szigeten 25 védett növényfaj él - ezek közül hármat megtaláltam április első hétvégéjén.

Homoki nőszirom - Iris arenaria

Nagyjából megnyitottuk a víkendes szezont - vízfőcsap kinyitva, fűnyírógép beindítva, házikó kiszellőztetve, bogrács leellenőrizve... igen, megjöttek a "hülye pestiek"! Mindenfelől fűnyírógép hangja és grillsütés illata száll, elkeveredve a harsány madárdallal, a dunai hajók dohogó motorzajával, a virágzó gyümölcsfák illataival és a Pali bácsiék tanyája felől hallatszó diadalmas kakaskukorékolással.
Én pedig - szokás szerint - ebéd után egy kis növényfelfedező sétára indultam a térképen "Füzesnek" nevezett akácosba. Nem nagyon reménykedtem benne, hogy bármi érdekeset találnék - iszonyú nagy a szárazság, a tavalyi repceföld helyén szántó traktor eltűnt a por- és homokfelhőben, minden barnás, kiaszott, a Duna medrében is alig van víz.

Piros árvacsalán - Lamium purpureum

Pedig bizony találtam érdekes dolgokat, csak jól ki kellett nyitnom a szememet. Rögtön a kikötőben, néhány tő albínó "piros" árvacsalán! Alighogy elindultam, sárga homoki pimpók közé bújva a Sziget ritka növénye, a homoki nőszirom emelgeti aprócska kénsárga virágát - azt hittem, sokkal messzebb, Pócsmegyerig kell majd expedícióznom a homokdűnéken, ha látni szeretném! Erre szinte "házhoz jött", akárcsak a szintén védett agárkosbor. Tavaly ilyenkor vagy száz tövet láttam a régi homokbánya körül - most csak egyetlen szál szerénykedett itt... eső kéne, de nagyon!
A süppedő homokos dűlőutak szövevényében kissé elkeveredtem - egészen új részeket fedezve fel így. Kisebb-nagyobb homokbányákat, dombocskákat, fenyvest, rókavárat. Némi meglepetésemre néhány fa oldalán korrekt piros turistajelzést pillantottam meg - pedig a szigeten nincsenek jelzett túraútvonalak... van ebben a szigetben valami misztikus. A barnás tavalyi avar hátterében élénk zöldjével és lilás-pink virágaival nagyon is szembetűnik a kerti holdviola - ez a nevével ellentétben vadvirág, és szintén védett. Homokdombokon sárgállik a homoki ternye, a fák alatt virít a fehér gyöngyköles, a kék-lila-rózsaszín pettyegetett tüdőfű... az utak szélén pedig a "szokásos gyomnövények", amik közelről nagyon szépek: bürökgémorr, nefelejcs, veronika, százszorszép, sárma, árvacsalán... nem is annyira "puszta" a puszta!