Hármashatár-hegy - ezerszínű íriszek világa

A Hármashatár-hegy a Sas-hegyhez hasonlóan amolyan Noé bárkájaként emelkedik ki a város háztetőinek áradó tengeréből. Duna felé eső oldala meredeken szakad le - igazi, tektonikusan kiemelkedett sasbérc, anyaga többnyire dolomit. 495 méter magasságig emelkedő kopár tetején hatalmas rádióantenna áll, ez mellett vezet az Országos Kék túraútvonal, tehát igazán nem ismeretlen vidék. Mégis van mit felfedezni itt!
Nevét onnan kapta, hogy 1873-ig három település határát jelezte - Buda, Óbuda és Pesthidegkút - ennek jeleként a sűrűben most is megbújnak a régi, szögletesen faragott városhatár-kövek.
A dolomitsziklagyep, mint amilyen a hegy tetején található, nagyon értékes élőhely.

Kilátás a Hármashatár-hegy nyugati oldaláról - siklóernyőssel

Ezt a kis kirándulást pillanatnyi felindulásból tettem - lett egy szabad délutánom, úgyhogy a Mechwart térnél felpattantam a 11-es buszra, és felmentem egészen a végállomásig. Innen a zöld jelzésen bevetettem magam az erdőbe - érződik ám a szárazság - és egészen Határnyeregig finom emelkedőn haladtam. Néhány kutyasétáltatóval találkoztam mindössze. Határnyeregnél - ez már hagyomány - elkeveredtem, vagyis a januári teljesítménytúra útvonalát követve rátértem egy kitaposott útra, ami akkor jelzett ösvény volt (ott láttam a tüskés hecsedlit termő széleslevelű rózsa bokrot), most viszont ugyanitt belefutottam egy "repülőtér - belépés csak engedéllyel" feliratú táblába (hja, januárban nem voltak itt sem vitorlázórepülők, sem siklóernyősök...). Visszafordultam a békesség kedvéért - a réten pár fiatal vágott át, hátukon az összehajtogatott ernyőkkel, mentek fel a starthelyre. Fejem felett is köröztek néhányan.
Nem bántam, hogy visszafelé is megnéztem ezt az ösvényt: az utat gyönyörű, aranysárga tavaszi héricsek és törpezanótok szegélyezték, elém szállt egy ritka, védett kis rókalepke, lábam nyomán gyíkok zizzentek el.

Tavaszi héricsekkel szegélyezett jelzetlen út

Ismét Határnyereg, innen a sárga jelzésen ballagtam, utamat kétfelől szép, virágzó árvacsalánok, ibolyák, elvirágzóban lévő illatos keltikék kísérték. Ez az út is ismerős volt már tavaly nyárról. Fülledt meleg rekedt meg most is a bokrok között, a madarak harsányan énekeltek. Felettem egy motoros kisrepülőgép brümmögött. Ezt szívesen kipróbálnám - a siklóernyőzést nem biztos...

Kis rókalepke - Nymphalis urticae. Valaha gyakori faj volt, mára igencsak megritkult, védett is. Ez egy áttelelő példány.

Egy jobbra letérő meredek, jelzetlen úton rövidítettem, és felcsörtettem a tavalyi avarban a kék jelzésig. Már bújnak az illatos gyöngyvirágok, a száraz szurdokban tüdőfüvek színes csokrai virágoztak. De milyen szépek! Felérve a nyeregbe egészen más kép fogadott: pár méter szintkülönbség is elég, hogy változzon az erdő képe, így az aljnövényzeté is. Itt még egészen sok keltike és bogláros szellőrózsa színezte a földet, mohos fehér sziklák ütik át a felszínt, egészen meseszerű ez az erdőrészlet.
Még pár meredek méter felfelé, és ott voltam a sziklagerincen. Megint egy másik világ: a fehér, szögletes dolomitsziklák között ott voltak a várva várt apró nőszirmok. De hogy milyen szép ez a növényke! Kerti változatát már régóta nagyon szeretem, vadon még nem láttam. Lehajoltam, hogy megérezhessem finom illatát. És a színek! Nagyon változatos. "Lila és sárga változatban létezik", írják róla, de ez leegyszerűsítés: a szirmok árnyalata a szinte feketétől a tintakéken át a halvány violaszínig terjed, láttam égszínkéket, halványsárgát, sárgát lilás árnyalatokkal, lilát fehéres "szakállal"... minden csoport más és más. Szívós rizómáival minimális vékonyságú, száraz talajon is megél, ahol semmi más. Valaha - így olvasom - a budai hegyekben mindenfelé tömeges volt. Ma védett, és védeni is kell!
Ahogy a jelzett út elhalad a rádióantenna mellett, leültem egy kényelmes dolomitsziklára, nézegettem a kilátást, a lebegő siklóernyősöket és napoztam... gyönyörű hely! Igazi tavaszi virágillatok szálltak.
Láttam, hogy a Nap már lefelé tart, így hát én is elkezdtem lefelé tartani a Kéken. Az erdő alján megint másféle növényeket láthattam: kányazsombort, meténget, gólyaorrot, nefelejcset. Egészen a Fenyőgyöngyéig mentem, pár kilométer, végig szelíden lefelé, a műúttal párhuzamosan, erre is elhaladt a januári túra. Érdekes volt látni, hogy most mennyire más látványt nyújt ez a környék, mint akkor, zúzmarásan!
A 65-ös busszal tértem vissza a városba, ennek a Fenyőgyöngyénél van a végállomása.
Gyönyörű séta volt!

Igazi tavaszi látkép a Hármashatár-hegy tetején

Kis meténg - Vinca minor. Gyakran kertekből vadul ki - ez itt sem zárható ki...

Hagymaszagú kányazsombor - Alliaria petiolata. Ehető, sőt finom, hagymaízű zsenge levelei vannak, saláta ízesíthető vele, a medvehagymához hasonlóan ehető

Tornyos ikravirág - Arabis turrita

Tavaszi hérics - Adonis vernalis. Idővel egyre hosszabb szárakon tűnik fel a virág - kora tavasszal még "guggoltak", most már magasba emelkednek a hérics virágai. Védett!

Zöld gyík - Lacerta viridis. Ez egy gyanakvóan figyelő nőstény, a következő pillanatban eltűnt az üregben. Közeledik a nászidőszak...

Gumós nadálytő - Symphytum tuberosum. Szokatlanul sötét színezetűek a bimbói.

Törpezanót - Chamaecystus sp. Valóságos alacsony bozótot képzett az ösvény szélén.

Bársonyos tüdőfű - Pulmonaria mollis. Egyetlen száron egy egész színes virágcsokor!

Csabaíre vérfű - Sanguisorba minor. Vérzéscsillapító hatású gyógynövény, leveleivel saláta fűszerezhető.

Ilyen az igazi tavaszi dolomitsziklagyep: pimpók, kutyatej, gyöngyike, nőszirom virágaival. Az ilyen sebezhető élőhelyeket védeni kell!

Apró nőszirom - Iris pumila. Védett!

Apró nőszirom - Iris pumila

Apró nőszirom és farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)

Apró nőszirom - Iris pumila. Egy egészen sötét lila példány.

Apró nőszirom - Iris pumila. Sárga színű változat.

Ez valószínűleg homoki pimpó - Potentilla arenaria

Apró nőszirom - Iris pumila. Szokatlan, kék színű virág.

Apró nőszirom - Iris pumila. A szirom lila, a "szakáll" szinte kékesfehér. Fantasztikusan változatos faj!

Kaukázusi (nagylevelű) nefelejcs - Brunnera macrophylla. Biztosan kertből vadult ki az erdőbe.

Nehézszagú gólyaorr - Geranium robertianum. Még sose vettem észre, hogy ez a bájos, szokatlan illatú virág ennyire szőrös...

Nappali pávaszem - Inachis io. Védett lepkefaj, szeret nyitott szárnnyal pihenni - a fotósok kedvence. Ez egy áttelelő példány, szép ép szárnyakkal.

Magas gubóvirág - Globularia punctata. Olyan, mintha nem is virág lenne...

Hegyi rét apró nőszirmokkal

Három szépség: apró nőszirmok