Terep-járó: Ördögtől a boszorkáig: vízesés és botanikus kert Visegrádon

2014. április 24., csütörtök

Ördögtől a boszorkáig: vízesés és botanikus kert Visegrádon

Számtalanszor jártam már Visegrádon - hogy mást ne mondjak, a Palotajátékokon már az elsőn is ott voltam - de ennek a botanikus kertnek (füvészkertnek) a létezéséről nem tudtam egészen addig, míg egy másik blogban nem olvastam róla. Kapóra jött, hogy egy fotópályázaton nyertem egy íjászat kipróbálást és "látogatást a boszorkány kunyhójában", bármit jelentsen is ez - a helyszín pedig éppen a Bertényi Miklósról elnevezett füvészkert szomszédságában álló hotel. Ez a terület az Apátkúti-patak völgyében oly kicsi, hogy mutatóujjam első percével le tudom takarni a Cartographia turistatérképén, mégis egész napos érdekes elfoglaltságot adott.

Részlet a lucfenyvesből

Maga a füvészkert sem nagy, de zegzugos kialakítású, hurkokat vető sétaösvényén hosszan lehet bóklászni, különféle hangulatú erdőrészleteket megcsodálni. Az egész völgy zeng a madárdaltól - szép számmal vannak kihelyezett költőodúk is. A botanikus kertet a hatvanas évek második felében kezdték kialakítani Bertényi Miklós és dr. Varga Gábor erdőmérnökök irányításával. Meghagytak néhány gyönyörű fát - 150 éves bükkfát, 350 éves kocsánytalan tölgyet is lehet látni - és betelepítettek egy sor egzotikus fásszárút: oregoni hamisciprust, atlaszcédrust, mamutfenyőt stb. A tisztások igazán festői kialakításúak, néhol panoráma is nyílik a Várhegyre. A fák alatt megtelepedtek a környező természetes erdőkben is honos lágyszárúak: ibolyaféléket, árvacsalánokat, szagos mügét, ínfüveket, kankalinokat láttam.
Van itt egy hangulatos természetes szurdokvölgy is, jellegzetes nedves mikroklímával.
A belépőjegyet a park bejáratánál lévő Ördögmalom étteremben lehet megváltani, itt ebédeltünk is, mégpedig helyben fogott pisztrángot. Nem tudom, honnan szagolták ki a német turisták ezt az eléggé eldugott, egyszerű kis vendéglőt, de szép számmal voltak. A pisztráng kiváló volt.

Ebéd után megnéztük a pisztrángos tavakat - a patakot több helyen is felduzzasztották, a kis tavakat fekete, cápaszerű testek fodrozták. Az Apátkúti-patak másik látványossága az Ördögmalom-vízesés. Közvetlenül az aszfaltút mellett lévő, csodálatosan hangulatos hely. Több szakasza is van, jól látszik, hogyan használja a víz ereje a kőzet kivájására magát a kőzetet: a legömbölyített andezit-darabok, az "ördög malomkövei" megakadva, forgolódva valóságos üstöket faragtak az évezredek során. A patak mentén a nedves talajt kedvelő növényfajok sokasága virágzott: feketenadálytő, olocsán, mocsári nefelejcs, árvacsalán-fajok. Sikerült lefényképeznem egy nagyon türelmes erdei szemeslepkét is.

Az Ördögmalom-vízesés alsó szakasza

Elérkezett a megbeszélt idő az íjászathoz... erről annyit mondanék, hogy pocsék honfoglaló lennék, de azért a végén csak sikerült húsvéti nyulat lőnöm, igaz szivacsból volt. Ez egyáltalán nem könnyű mesterség - főleg mozgó célpontra, lóhátról... hm. A boszorkány kunyhója pedig igazán elbűvölő hely, nem kevésbé maga a "boszorkány" - itt gyógynövényteát ihattunk, valamint megcsodáltam a szárított békát (meszesgödörbe esett szegény a szálloda felújításakor), a fácánláb-tollat, a bagolyköpetet, a számtalan izgalmas és nagy becsben tartott varázsos relikviát. Remek móka volt, a végén kívánni is lehetett valamit, a boszi széken ülve, varázsbottal a kézben... hát, kíváncsi vagyok, teljesül-e... :-)

Meg kell mondjam, az utóbbi idők egyik legjobb napja volt ez, Visegrád egy teljesen új arcát mutatta meg!