Terep-járó: Cserháti csavargás pünkösd hétfőn

Szombaton a vértesi ködökben túráztam, vasárnap a Szentendrei-sziget kosboros rétjein kószáltam - belefért még egy kis napfolt-megfigyelés is Esztergomban - a hosszú hétvége hétfői napján kinézve az ablakon ismét csüggesztő látvány tárult elém: zuhog az eső! Igencsak hezitáltam, hogy elinduljak-e, hiszen jóformán még meg sem száradtak a túra-holmijaim. Végül úgy éreztem, bárhogy is lesz, megbánnám, ha nem mennék - indulás!

Hollókő, Ófalu

Váratlan élményként ér, hogy a Stadion buszállomáson közlik velem: nem innen mennek a buszok Szécsénybe, hanem Újpestről... Eltévesztettem a buszpályaudvart! Áááárgh... Újratervezés! Akkor hát menjünk Hollókőre, és induljon onnan a séta... szégyenszemre csak nem megyek haza... juszt is túra! A hollókői buszig van még másfél órám, amit egy óriás pizzaszelet múlandó társaságában, majd szundikálással töltök a csúf, beton váróteremben. Odakint makacsul zuhog az eső.

Pünkösdi várjátékok Hollókőn

Pünkösd van! Hollókőn mégse nyüzsögnek a turisták, ezzel a busszal is csak néhányan jöttek. Átsétálok a régről ismerős Ófalun (valaha én készítettem a az itteni kis Postamúzeum kiállítását), most mindenfelé helyi ételeket, fagyit, kürtőskalácsot kínálnak. A vár felé meredek ösvény visz fel, csúszik is, de hamar fent vagyok. Korhű ruhákba öltözött emberek készülődnek a lovagi bemutatóra... hangulatos. Kürtőskalács itt is van. De engem a természet szépségei jobban vonzanak: némi bámészkodás után rákanyarodok a meredeken lejtő várkúti ösvényre, mert tudom, hogy bele fog torkollni egy jelzetlen szekérútba, ami rávezet a bicikliútra... a szekérút mellett újonnan kihelyezett tanösvény-táblákat találok, és a régi, romos épületet is rendbehozták. Ez lehetett itt a parasztfürdő? Nézegetem a kihelyezett régi, fekete-fehér fotót... de máshogy nézett ki ez a völgy a háború előtt! A hajdani medencének, öltözőknek nyoma sincs, a természet visszahódította a vár alját. Találok beléndeket, karcsú fehér madársisakokat, sallangos gólyaorrot, erdei tisztesfüvet... az eső pedig eláll, csodálatosan csillog a napsugár a vízcseppek millióin! A madarak ujjongva dalolnak, dalos kedvem támad nekem is, ahogy a hangulatos Gyurik-völgyben szedem a lábam.

Bolondító beléndek - Hyosciamus niger

A kerékpárút ideális ilyen időben. Töredezett aszfaltcsíkján remekül haladok a párás melegben, sáros dűlőutakon nem menne így. Biciklis kiránduló családok kerekeznek szembe, köszönünk egymásnak, mosoly. Ünnep van. Szép lila zsályatenger hullámzik kétoldalt, köztük egy-egy rózsaszín példánnyal. Gyönyörűek.
Az út a Szúnyogosnak nevezett szántóföld mellett halad, ami rászolgál a nevére. Sok a mindenféle rovar, de fotóznom nemigen sikerül, mert a meleg miatt igen fürgék. A kerékpárút egyszercsak keresztezi a zöld sáv jelzést, itt jobbra fordulok, át a szántóföldön - érdekes gyomnövények vannak az út szélén, madár keserűfű szép szál példányai, mezei veronika apró kék csillagocskái - aztán át kell kelnem a Hollókői-patakon. Valaki gondosan köveket és törött betondarabokat helyezett a mederbe, hogy át lehessen lábolni, sajnos az egyik billeg, így térdig megismerkedem a patak belvilágával. De kellemes a hőmérséklet, diszkrét cuppogással ugrálom át a pocsolyákat a földúton. Felettem ragadozómadár kering éles jajongással, jön a kedves nevű Ballagó-völgy.

Egy helyen nagytestű őzeket ugrasztok meg, vékony lábukkal kecsesen szökellnek át a derékmagas dzsungelszövevényen. A zöld, lágyszárú bozótosból épp hogy kiáll egy fából ácsolt asztal teteje. Pad is van, ha leülnék rá, nem látszanék ki a növényzetből, így az asztal tetején rendezem be az "étkezőt". A közelben kis forrástavacska rejtőzik, belőle harsány kecskebéka-szó hallatszik. Visszabrekegek nekik, erre sértődötten elhallgatnak - fél percre. Ezalatt sejtésem támad, hogy hol tévedtem el tavaly, és a nagyfeszültségű vezetékhez viszonyítva megcélzom a dombtetőt. Valóban, itt folytatódik a zöld jelzés Nagylóc felé, aztán megint eltűnik, de nem is baj: a domb mögött kibukkan az irányt mutató templomtorony. Millió, millió színes virág, madárdal, csepergő eső, ködös-párás meleg... Kicsit rám ül a magány ebben a langyos borultságban.

Sallangos gólyaorr - Geranium dissectum

Nagylócon hamar átkelek, csak a kocsmában van némi élet, a májusfák megfakult szalagjai még ott lengenek sokfelé. A faluszéli focipálya is elhagyatott, egy fekete-fehér macska lépked, cserkészik benne, békésen megférve egy szintén fekete-fehér, hosszú lábú gólyával. Itt is tudom, hol "szoktam" eltévedni a Bogaras-hegy felé, most rögtön a helyes irányba fordulok egy merész kanyarnál, irány az Apáca-rét. A tanyán szép fekete-fehér bocik ácsorognak, néznek rezzenetlenül. A fekete felhők elhúznak valamerre, ismét kisüt a Nap, minden fűszál végén felragyognak a vízcseppek. Sikerül lefényképeznem egy réti gyapjaslepkét, ami olyan, mint egy mozgó lokátorállomás. Hatalmas fésűs csápjai, szinte áttetsző szárnyai vannak és nagyon fürge. A névtelen kis patak partján délceg, sárga mocsári íriszek emelik fel a fejüket büszkén. Fülelek, hogy hallom-e a birkanyáj kolompszavát, mert emlékeim szerint a juhásznak emberevő pulijai vannak.
A kolompszó távolabbról, a Kő-hegy felől hallatszik, ez megnyugtató. Millió birkaláb taposott ösvényeket a domboldal zöld füvébe, az állatok most is kint vannak. Van valami varázslatos ebben az eldugott helyben, most is megragad a szépsége. A zöld jelzés felvisz a Várad-dombra, itt találkoztam tavaly a vaddisznó-kondával, most szerencsére nem jönnek. Találok viszont orchideákat: hatalmas bíboros kosbort, van furcsán kifejlődött is köztük, és tojásdad békakontyot. Ennek olyanok a virágai, mintha kis zöld angyalok lennének.

Az út további izgalmait nem a vaddisznók, hanem az teremti meg, hogy ránézek az órára. Pont elérem a pesti buszt Szécsényben, ha harminckét perc alatt meg tudom tenni a hátralévő majdnem négy kilométert, különben várhatok a következőre két órát... szinte légvonalban vágtázok a tornyok felé, ennek ellenére még a városka szélén vagyok, amikor - papírforma szerint - elmegy a pesti busz. Becsületből mégis szedem a lábam tovább, és meglepetésemre - a pesti busz ott áll az állomáson, bevárja a csatlakozást, ami késik... micsoda mázli! Az eső ismét zuhogni kezd, nagy cseppekben esik, fejemre húzom a kapucnit, ahogy szaladok a buszhoz.

A buszablakon túl a távolban felragyog a szivárvány.