Terep-járó: 16 kilométer a 16. kerületben: túra Sashalmon

16 kilométer a XVI. kerületben: ezt a túrát sem először rendezik meg! Persze, a túra szó tág értelmezéséről van szó, hiszen itt nem annyira a természet szépségeit mutatják meg a szervezők, hanem a kerület érdekes részeit. Amik vannak bőven: amerikai filmeket idéző villanegyed, retró sportolószobrok, tájház, modern kilátó, szép parkok... De akadnak természetközeli látnivalók is: a Szilas-patak mente, vagy a modellrepülőtér rétje. Irány tehát Sashalom, Cinkota - ami még mindig Budapest!

A mátyásföldi repülőtér szélén haladt az utunk

Hűvös a reggel. Metróval megyek az Örsig, ahol van pár percem a 277-es busz indulásáig. Ezt az időt azzal töltöm, hogy kenyérdarabra vadászó verebeket fotózgatok. Érdekes látni, hogy ezek a szemtelennek tartott kis madarak valójában milyen óvatosak. A busz pontosan indul, kellemes rajta a fűtés melege, pont tíz percem van rá, hogy magamba szívjak minden hőmolekulát (már ha létezne ilyesmi). Aztán már ott fékez a Sashalmi piac sarkánál, ahol a rajthely is van.

Tetszik a piaci nyüzsgés. Őstermelők, színes tökök, zizegő kukoricacsövek, viaszosan pirosló almák. Kézműves apróságokat, kerámiákat áruló kereskedők is akadnak. Tetszik, olyan életteli az egész. A vécé pénzbedobós, nincs apróm, de egy főzni való kukorica vásárlással egybekötve rá tudom venni a kereskedőt, hogy százasokban adjon vissza. Meg vagyok mentve!

Házi veréb (Passer domesticus) kenyeret csipeget az Örs vezér terén

Benevezek, megkapom az A3-as méretű, térképes útvonalleírást - végre, szemüveg nélkül is tudom olvasni! Nincs szalagozás, itt bizony a sok útkanyar miatt figyelni kell a térképet... szellemi kihívás, főleg amíg rá nem állok a cikcakkok "ritmusára". Kikecmergek a panelházak közül, itt nem lehet "automatán" ballagni. Az útvonal-leírás részletes és pontos, hamar elérek az első ellenőrzőpontig, ami egy régi pesti határkő, erről kell beírni egy adatot. Nem véletlen hívják ezt a hosszú, egyenes utat Pesti határútnak! Bal kéz felé kertes házak sorakoznak, jobb kéz felé szántóföld, a távolban párába vesző gyárkémények. Foltos leveleket hullatnak a diófák... és pár szem diót is, amiért lehajolok a járdán.

Régi határkő

Az út balra kanyarodik, a leírás szerint "az öreg temető földútjára", a temetőből semmit sem látni, de jó felé megyek, mert hamarosan a mátyásföldi repülőtér szélén találom magam. Minden harmatcseppes, minden fűszál ragyog a reggeli napfényben. Fényképezgetem a pirosan ragyogó, fényes csipkebogyókat, a lila zsályákat, a kék katángokat.

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa

Egy sor parkoló autó körül néhányan pakolásznak a nyitott csomagtartók körül: repülőgép-modellezők. Külön világ lehet ám ez is! Fejünk felett elzúg egy vaskos törzsű, vörös csillaggal ékes Tupoljev... talán egy méter sincs a hosszúsága.

Messziről észreveszem az ellenőrzőpontot jelző narancssárga "bóját", ami jó, mert az itiner csak annyit ír, hogy "valahol itt lesz a második ellenőrzőpont... keressük meg a pontőröket". Megvannak, megkapom a bélyegzést. Innen egy kedves házaspárral ballagok, helybeliek, de most járnak először ezen a túrán. Érdekes dolgokat mesélnek a kerületről, örülök az "önkéntes idegenvezetőknek", a történeteknek.

Csipkebogyó - Rosa sp.

Belépünk az Erzsébet liget hatalmas kapuján. Állam az államban: van itt uszoda, színház, vívócsarnok, rendezvény-étterem. Mint hallom, valaha szovjet parancsnokság székelt itt. A hatalmas platánok, szelídgesztenyefák levelei integetnek utánam, amikor kilépünk a túloldalon, aztán a Mátyás király tér közepén álló királyszobor tekint rám szigorú szemekkel. Néhol igazi ötvenes évekbeli, retró sportolószobrok is állnak, málladoznak, félig elfeledve. Sajátos hangulatot teremtenek, én bizony restauráltatnám őket - nem sok maradt mára belőlük.

Mezei katáng - Cichorium intybus

Régi, patinás kertvárosi negyedbe lépek, a következő ellenőrzőpont a Szamóca cukrászda, ahol kupont is kapok, ami beváltható... ez része a nevezési díjnak, köszönöm szépen. Egy masszív islerrel a kezemben kilépek a cukrászdából - valahogy pont annyiba került, mint a kupon értéke - a túrázók kisebb csapatai megszállták a terasz székeit, hátizsákok mindenfelé - mintha különösebb hátizsák kéne ide... Kedves túratársaim is maradnak még, én nekivágok hát egyedül a Szilas-patak felé vezető utaknak.

Kivadult házi alma - Malus domestica

Régi, gazdagságot sugalló villák rejtőznek az idős fák árnyékában, de akad a környezetből kilógó, hivalkodó, ultramodern épület is - állítólag hárommilliárd forintért volt eladó - semmivel sem hívogatóbb, mint a váci fegyház! Kő és fekete antracit színek, rácsok, átláthatatlan kerítés... nem laknék itt.

Ligeti zsálya - Salvia nemorosa

A régi villák közül egy másik ultramodern épületnél érek ki a város szélére. Szépen ápolt a gyep - és ez szerény megfogalmazás, szerintem körömollóval nyírják, még kint, a ház előtt is. A fák körül négyszögletes virágágyások. Az esővíz árka precízen kibetonozva tátong a gyepben - valahogy az egész egy ápolt katonai temetőt idéz, sírgödörrel. A morbid gondolatot lerázom magamról, gondolatban benépesítem némi vadvirággal, ami persze itt tűrhetetlen káoszt jelentene...

Ökörfarkkóró - Verbascum sp.

A Szilas-patak mentén húzódó kerékpárúton folytatom az utamat. Szép rész. Fátyolos a napsütés, szürke cirmos macska les rám az árok füvei közül, fotózgatok. Ez a szakasz nem hosszú, hamarosan át kell kelnem egy hidacskán, hogy aztán a pihenőparkban kanyarogjak. A nádas tövében még békákat is felfedezek, a békalencsés vízben tőkés récék szürcsölgetnek.

A reptéri ellenőrzőpont legénysége és leánysága várja a túrázókat

A következő ellenőrzőpont a cinkotai Tájháznál van. Innen kicsit visszafelé kell menni, aztán el a monumentális, szépen díszes téglaépület, a gimnázium mellett. Teknőctarka nőstény macska ugrik át a kerítésen, és üvöltő nyávogással "letámad". Hasas, biztos nagyon éhes, de nincs mit adnom neki, csak simogatást.

A szocreál atléta ideál megtestesítője, műkőből

Az ég bepókhálósodik, homályos a napsütés. Ballagok a HÉV sínei mentén - emlékszem, amikor legutóbb itt jártam, nosztalgia-szerelvény érkezését várta egy sereg vasútfanatikus, némelyik még az oszlopokra is felmászott... Most csend van, igazi szombat déli csend. Egy elképesztően színesedő juharfát idén is lefényképezek.

Munkásököl, vasököl. Retró műkő izomkolosszus málladozik egy szecessziós kerítés mögött

Hosszú, egyenes szakasz jön a patak mentén ismét. Úgy két kilométer. Hol a patak egyik, hol a másik oldalán ballagok. Nézegetem a növényzetet. Olyan színpompás és hatalmas lapulevelű keserűfüvet fényképezek, hogy fel se ismerem a fajt. Van itt hólyagos habszegfű, mécsvirág, bábakalács, cickafark... a homályos napsütés még néhány lepkét is előcsalt.

Szép régi villaépületek rejtőznek a fasorokban

A kerékpáros parknál egy anyuka rendkívül csúnya stílusban szidja le a gyerekét, többen beleszólnak, hamarosan igen trágár gyermeknevelési fórum alakul ki. Sajnálom szegény kölyköt...

Ballagok tovább a soha véget nem érő Hermina utcán, miután megkaptam a következő bélyegzést a papíromra. Szép, andalító őszi idő van, de örülök, amikor végre megérkezem a Reformátorok terére. Égig nyújtózik a kecses, fehér kilátó, felszikrázik a napfény, kicsit leülök egy padra, meginni az üdítőmet. Egy másik padon fejkendős muszlim asszony ül a gyerekeivel. Fura kicsit a kontraszt a nagy keresztény reformátorok, Luther és Kálvin János szobraival... De elfér mindenki.

Ez a rózsabokor szokatlan helyen hoz levelet

Innen már közel a cél, végigcikcakkozok a vízmű és a futópálya mellett, megállok megcsodálni a kékszakáll-bokrokon hemzsegő poszméheket, aztán lefotózok még egy aránylag ritka vadnövényt, a máriatövist is. Fehérmintás levelei eltéveszthetetlenek. Megállok a Szemaforpark kerítésénél is: ez egy vasúti magángyűjtemény egy aránylag kicsi kertben.

... az a szép, zöld gyep...

És újra itt a piac, a cél. Valami "falunap" lehet, kis színpadon zenekar muzsikál, van felfújt ugrálóvár - egy gigantikus krokodilt formáz, ennek száján csúsznak ki a gyerekek. Árusok nyüzsögnek, bográcsokban fő a lecsó - főzőverseny van.

Megkapom az oklevelet, a buszról kiderül, hogy nem jár, vagyis visszafelé nem erre jön, de egy érkező túratárs megmutatja, merre érdemes mennem. Percek alatt érek újra az Örs vezér terére, ahol még átböngészem az antikvárius kínálatát és az Árkádot... A vacsorám megvan: párját ritkítóan édes csöves kukorica, amit még reggel vettem itt!

Köszönöm a szervezést!