Terep-járó: Túra a Gyaloglás Világnapján Gödöllő környékén

A Margita Egyesület túráját az utolsó pillanatban néztem ki... a fő szempont az volt, hogy melyik az a túra, ami aránylag közel van, nem hosszabb húsz kilométernél és kevés szint van benne? Röviden: melyik túra lehet jó átmozgatás a másnapi Budapest Maraton előtt? Így esett a választásom erre a túrára, ami mellett szólt az is, hogy nem volt kötelező előnevezés, és a teljesítés beleszámít az Olimpiai Ötpróba pontgyűjtésbe.

Egybibés galagonya - Crataegus monogyna

Hatkor indulok a rajthelyre, Gödöllőre... az utcáról fordulok vissza, mert nem emlékszem, lekapcsoltam e a sütőlapot a kávéfőzés után. A babona szerint ilyenkor le kell ülni, és úgy elindulni újra. Én nem vagyok babonás, pedig nem ártana, mert pici balszerencsék azért bekövetkeztek.

Sötét van még, alszik a város, na jó, a Nagykörút, az nem, vidám angolszász tinédzserek rajzanak fel-alá szokás szerint, szeszesüvegekkel a kezükben. A Parlament környéke viszont csendes... Még nem pirkad, amikor a metró már az Örs vezér tere felé száguld velem.

Hajnali pára-pászmák

Az Örsön van időm a HÉV indulásáig, megveszem a jegyet az automatából - értelemszerűen rosszul, olvasószemüveg nélkül - aztán a HÉV sem indul sehogy sem, én viszont egyre erősebb hascsikarással küzdök... A problémát sürgősségileg kell kezelni, korábban leszállva a vonatról. Igazi vészhelyzet! A kirobbanó siker után nincs más hátra, mint bekocogni a rajthelyre, ami az Erkel Ferenc iskola. Jókora a nyüzsgés, egész kiránduló osztályok is vannak, kajla vizsla füle tövét vakargatom meg, elemében érzi magát.

Sokan viselik az Ötpróbával kiérdemelhető melegítőket, hátizsákokat, miegyebeket.

Végül pontban nyolckor indulok, a vizsla most is ott áll a suli előtt, villámgyors és váratlan puszit is kapok tőle az orromra, aztán jöhet a túra első szakasza: az Erzsébet park. Csodás párapászmák húrjain játszik az ébredező Nap. A parkon belül is végig fel van festve a sárga sáv jelzés, ezt követem, beszélgetek a többiekkel, egy kocogó, idősebb hölggyel is - sétatempóm pont az ő kocogó tempója, de megvigasztalom, hogy holnap ez lesz még így se...

Még épphogy felveszem a tempót, már meg is érkezek az első ellenőrzőponthoz, a vadaskerthez. A kerítés mögül öblös, átható szarvasbőgések harsannak. Mennyire más így ez a hang, kerítés mögül, mint az erdőben...

"Ősz húrja zsong"... alighanem ezek azok a bizonyos húrok

Átballagok az autópálya-felüljárón. Fura egy építészeti képződmény, szépen leaszfaltozva, középen szaggatott záróvonal, de mindkét vége földútba torkollik... meglepetésemre egy autó is felbukkan rajta. Lent dübörög az autópálya forgalma, elvész a párában a távlat, belevesznek a csillogó hátú kis autók... Laposan süt a reggeli Nap, de érződik, hogy egész meleg lesz ma. A párás égen pár felhő bondorodik, látszik rajtuk, hogy nem nagy lelkesedéssel teszik a dolgukat, fel fognak oszlani...

Erzsébet park, Gödöllő

Az útvonal-leírás említi, hogy a felüljáró után a húsz kilométeres táv elkanyarodik bal felé, a sárga kereszt jelzésre - ehhez képest simán továbbmegyek, szerencsére gyanús lesz a dolog. Az út szélén elkésett dunai szegfűket pillantok fel... nem is gondoltam, hogy errefelé is előfordul ez a védett növényfaj. Pókhálók kilométerein csillognak a hajnali pára parányi kristálygömbjei, a napfény ferdén süt be a színesedő lombok közé. Békésen ballagok, a következő ellenőrzőpont egy nyiladékban van, a kaszált fűben csinos tintagombák dugják elő fejüket.

A zöld sáv jelzésen folytatom az utat - a túra végig jelzett turistautakon vezet, bőséges jelzésváltásokkal. Beszélgetek egy lelkesen gombászó házaspárral. Én az ilyen erdei gombákkal kapcsolatban óvatos duhaj vagyok, de nagyon tisztelem, ha valaki ért hozzájuk...

Nagy őzlábgomba - Macrolepiota procera

A harmadik ellenőrzőpont egy útelágazásban van. Ezerrel száguldó terepbringás forgalom keresztben... szerencsére időben hátraugrok, nincs baj. Itt egy feszes bőrű, igazi mesebeli piros almát is kapok ellátmányként, örülök neki. Felfelé tart a földút, fényképezgetek, előzgetjük egymást gombászékkal, felhívom a figyelmüket egy-egy termetesebb nagy őzlábgombára, szépen telnek a szatyrok... Kereklevelű harangvirág bókol felém az út szélén, millió késői vadvirág nyílik most is.

Álomcsapdák az erdőben...

Szemembe csap a napfény, kilépek az erdőből, többé-kevésbé elhagyott szőlők közé ér az út. A gondozatlan, gizgazba süllyedt, pirosodó levelű, öreg tőkék is roskadoznak az aprószemű, feketéslila bogyók fürtjei alatt. Szemezgetek, mézédes... némi direkttermű ízt érzek a fürtön, tud a szőlő gyökérsarjról hajtani, termést hozni?

Meleg a napsütés. Dzsekim már rég a hátizsákban lapul, az út aszfaltra ér, innen a zöld háromszög jelzést kell követni egészen a Szent László kilátóig. Nem meredek az út. A fehérre meszelt, ácsolt szárnyakkal ékes építmény jól felismerhetően Makovecz Imre stílusa, a tetején kereszt is van, lehetne akár kápolna is.

Fehér mécsvirág - Silene alba

Még kézmasszázst is kapok az egyik pontőr nagymamától, elképzelt illatos olajokkal - jó játék és nagyon kedves gesztus. Az angyalarcú, de sejthetően zsivány kisunoka közben élvezettel bélyegzi a beérkező túrázók "menetlevelét". Lábamhoz bongyori szőrű fekete kutya támaszkodik, megvakargatom, ahogy abbahagyom: böködni kezd az orrával, hogy kéretik folytatni! Nem én vagyok az egyetlen, aki szereti itt a masszázst...

Közönséges bakszakáll - Tragopogon orientalis

Le a dombról! Szép a táj, néhány ritka növényt is megpillantok. Nini, pusztai meténg! Ez se mostanában szokott virágot bontani, védett faj. Régi ismerősöm, ahogy a cickafarkok, ökörfarkkórók, és lejjebb a disznóparéj-félék is.

Mogyoród utcáin lépdelek a szikrázó napfényben, a változatosság kedvéért a zöld kereszt jelzésen. Újabb autópálya-felüljáró következik, ez már forgalmas, járda nincs, némileg adrenalinos élmény...

Októberi tölgyfalomb

Ismét erdő jön, vagyis inkább akácos, szépen kizöldült aljnövényzettel. Gigantikus őzláb-"dobverők" meredeznek mindenfelé, gombász barátaim valószínűleg lemaradtak valahol... Itt még én is kísértésbe esek egy kis gombászásra, de végül hagyom. Van elég a mélyhűtőben, gomba-fasírtnak feldolgozva.

Lépdelek a süppedős homokban, immár puszta terül el előttem, a neve is ez: Pusztaszentjakab. Az efféle "puszták" hajdanvolt falvakat szoktak rejteni... és igen, itt is település állt valaha. Az 1500-as években néptelenedett el, ma már nyoma sincs. Szent Jakab neve persze felidéz mindenféle Camino vonatkozású emléket...

Ballagok a homokban, kétfelől adventív növények áradata - van itt szíriai selyemkóró, kanadai aranyvessző, észak-amerikai őszirózsafélék, betyárkóró, épp csak kaktusz nincs - még. Az ötödik ellenőrzőpont egy útkanyarban, galagonyák tövében található, innen már visszafordul az út.

Egy elkésett dunai szegfű - Dianthus collinus. Védett növény

Magasabb, szárazabb homokpadkán talpalok az ösvényen, ez túl száraz vidék az adventív növényeknek, érdekes homoki fajokat láthatok: van homoki útifű, homoki porcsinkeserűfű... akár manók menyasszonyi csokra is lehetne, olyan pazar fehér-rózsaszín virágfüzérei vannak, csak hát pár centis "kivitelben".

Fekete bodza - Sambucus nigra

A sárga sáv jelzés már ismerős a túra elejéről. Ballagok a szadai műút szélén, aztán a már ismerős dózerúton, el a székelykapus vadászház homlokzata előtt. Reggel mennyire nem is néztem meg az út szélén sorakozó flórát-faunát! Most egyáltalán nem kell sietnem... odahajolok hát a vajszínű ördögszemekhez, megcsodálom a dörmögő poszméhet, aminek súlya alatt mélyre hajlik a virág, elámulok a c-betűs lepke pazar lángszínein - szárnya fonákán tényleg van egy fehér c betű.

Macskafarkú fürtösveronika - Pseudolysimachion spicatum

A hosszú egyenes után jön a már ismerős furcsa felüljáró, aminek a másik végén "túlszaladok", és némi meglepetésemre vadaskert helyett egy gyógyszergyári telepre érkezem. Elő a mobiltelefont, hol is lehetek! A Google most nem a barátom, szerinte Szerbiában vagyok - hát ennyire azért nem tévedhettem el! - a Maps.me pedig az ellenkező irányba küldene. Újratervezés! Látom, semmi gond, a parkkal szinte párhuzamos Táncsics utca gyakorlatilag bevezet a célba. Távolról meghallom a vadaskert szarvasait... csodálatos, levesestányér méretű jura kori ammonitesz kövület mosolyog rám egy kerítés kövezéséből.

Fehér here - Trifolium repens, szokatlan levélmintázattal

Két másik lánnyal együtt ballagunk be a rajt-cél helyére, az Erkel suliba. Megkapom a célidő bejegyzést, az oklevelet és a kitűzőt. Ígéretes hagymaszag lengedezik az iskola folyosóin... invitálnak, egyek zsíros kenyeret hagymával, van igazi napközis tea is!

Aztán csak ülök a délutáni napfényben a HÉV megálló egyik padján, sütkérezek... Kerek a világ. Holnap futunk, de az csak holnap lesz..