Terep-járó: Őszi séta Dobogókőtől Prédikálószéken át Dömösig

Dobogókő kedvelt "rajthelyem". Rendszerint a lehető legkorábban szoktam innen indulni, hogy még elkerüljem a kirándulók áradatát. Ilyenkor még "enyém a hegy", egy vadonatúj, frissen készült nap vár rám... Útba ejtem Prédikálószéket... A cél pedig Dömös, útközben megpróbálom megkeresni azt a múltkori, hibrid-gyanús kenderkefüvet, amiről nem készítettem elég részletes fotókat (jajj, ez az útszéli botanizálás!) Így össze is állt az útvonalterv egy szerdai szabadnapra.

A Dunakanyar páratlan panorámája Prédikálószékről

Elkél a kabát. A buszon csak a munkába igyekvők utaztak, nem túl sokan: csak én szállok le Dobogókő-hegytető megállóban. Számban még érzem a Pomázon megivott papírpoharas kávé ízét. Becipzárazom a kabátot, zsebembe mélyesztem a kezem. Az ébredező nap fénye megcsillan a Sri Chinmoy szobor sima felületén. A tiszta levegőben végtelen távlat nyílik előttem a kilátópontról, az épületek felől pedig olyan kolbászos tojásrántotta illat csapja meg az orromat, hogy lázadással fenyegetnek a gyomornedveim. Fafüst kanyarog a sárguló lombok felett, már fűtenek.

Kilátás Dobogókőről

Nekivágok a piros háromszöggel jelzett útnak, eleinte szintben kanyarog a fák alatt. Kutyasétáltató hölgy érkezik két bulldoggal. A kutyák szuszakolva ismerkednek, megvakargatom a ráncot vető, masszív tarkókat.

Az ősz színei: páracseppek gyöngysorai pókhálón

Teszek egy kis kitérőt az Öreg-Vágás-hegyre, itt mindig szép fotótémákat kínálnak a göcsörtös ágú tölgyek, a színes levelű szederbokrok, a pókhálók. Csodálatos őzlábgombákra leszek figyelmes - ez is a korai indulás ajándéka, a később érkezőknek már "nem jut"... körbefotózom, nem szedem le, van épp elég gomba-fasírozott a mélyhűtőmben.

Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus

Leereszkedek a műútig. Nem folytatom utamat a kék sáv jelzésen, hanem a műúton csattogok végig vígan, bal kéz felé. Kátrányillat csapja meg az orromat, egy kanyar után munkagép végzi a kátyúzás és árok-karbantartás feladatát, intek a munkásoknak, azok is nekem... igazi szerda reggeli pillanat. Aztán elmaradnak mögöttem, elcsendesedik a táj, csak egy vörösbegy méltatlankodó csipogása hallatszik a még sűrű, de már színesedő lombok közül.

2022-ben az októberi erdő zöldebb, mint az augusztusi...

Az Ispán-rétre besétálok. Ezer és ezer fénylő szikrát terít lábam elé a harmatcseppeken megtörő reggeli napfény. Élvezettel fotózgatom törékeny, lila őszi kikericseket, sárga zörgőfüveket. Simogatja arcomat a napfény. Milyen szép minden!

Pelyhes kenderkefű - Galeopsis pubescens

Amikor a piros háromszög jelzés ismét "megérkezik", ezen folytatom az utamat Király-kút felé. Ismét összeborul a fejem felett a lomb, nyirkos hűvösség száll a patakmeder felett. A mederben nincs víz: hiába esett az eső, a szomjas föld felitta... Viszont gomba rengeteg van. Bujkálok a fák között, és lencsevégre kapom a különféle színű és formájú termőtesteket.

Nagy őzlábgomba - Macrolepiota procera

A patak után jön a kapaszkodás felfelé. Rá is unok, egy erdészeti úton elindulok bal kéz felé, és hamarosan egy lovaglóútként jelzett úton találom magamat. Szép harangvirágfélék vannak az út szélén, szép hely. Eléggé kanyargós is, úgyhogy elő kell vennem az iránytűt, hogy betájoljam magam... Kis navigálás után könnyen megtalálom a megyehatárt is jelző, széles utat, ami a prédikálószéki kilátóhoz vezet.

Valamelyik zörgőfű lehet...

A kilátó most sem néptelen. Biciklisek pihennek a padoknál. Szokás szerint elborzadok a magyar történelem pillanatait megelevenítő, képregény-stílusú képek láttán, amik a kilátó falait díszítik. Ha a főiskolán én ilyet merészeltem volna rajzolni, Pusztai tanár úr letöri a derekamat, az biztos.

A kilátás pazar. Jégtűfelhők fátyolozzák el az eget, mialatt bámészkodom, meghomályosodik a napkorong, és mintha a történelem baljós árnyai kúsznának végig a fák között... a hűvösség a kabátom alá kúszik, megborzongat.

Leülök ebédelni az egyik, fából ácsolt padhoz, még őrzi a napfény melegét. Elő a teával és a kétszersülttel! Pazar lakomának érzem... ki tudja, talán maga Mátyás király is ebédelt ezen a ponton néhányszor! Mondjuk biztos nem kétszersültet...

Nagy varjúbab - Hylotelephium maximum

Itt merül fel bennem, hogy megkockáztatom a leereszkedést a Vadálló-köveknél. A talaj pont jó. Nem vizes, hogy csússzon, és nem porszáraz, hogy... csússzon. Estem én itt már akkorát!

El is indulok, most sem kevésbé meredek, de túracipőm recés talpa jól "fogja" az andezitsziklák érdes felületét... a kövek között göcsörtös törzsű kis fák kapaszkodnak. Pár millió éve egy hatalmas vulkánkitörés robbantotta fel az ős-hegyet, és a megmaradt peremen kapaszkodok én végig most... szó szerint kapaszkodok néha, jobb a békesség.

Minden kidőlt, korhadó fatörzs gomba-birodalommá változik...

Parányi szürke sárkányok öltögetik rám nyelvüket a sziklahasadékokból. A fali gyíkok minden napsütést kihasználnak! Némelyik napozó gyíkocska valósággal kilapul, hogy minél nagyobb felületen gyűjthesse teste a napsugarak melegét.

Baracklevelű harangvirág - Campanula persicifolia

Végre leérek a meredek részről. Itt a csodás forrás, a "Táltos András" féle fafaragványokkal... évek óta nem hallottam róla. Kellemes a séta Dömösre a műúton. Még itt is akad pár érdekes növény, elcsípek egy kattintásra egy tatáriszalagot: ez a faj új a "digitális herbáriumomban".

Átballagok a település házai között, beszédbe elegyedek egy asszonnyal, aki a háza előtt dolgozik, nyírja a sövényt, a kerítés mögött egy felháborodott magyar vizslával. A kutya azért háborog, mert neki bent kellett maradnia... odatartom a kezem, a bársonyos barna orr beleszuszmákol a tenyerembe, szent a béke.

Elkésett szedervirág - Rubus sp.

A pesti busz óránként jár, és még van időm... lesétálok hát a Duna-partra, és nem is hiába... egy nyárfán hatalmas, csodálatos gévagomba-csoport sárgállik! Ez a faj annyira jellegzetes... Végül csak előveszem a gombagyűjtő kellékeket... csak a három felső lebenyt választom le, bőven elég nekem ennyi, miért vinnék el többet? Megvan a vacsora... tejfölös gombapaprikás lesz belőle, saját készítésű galuskával. A buszon, aztán a HÉV-en is kollektív irigység tárgya a gomba, begyűjtök pár tájjellegű nevet és receptet hozzá. Persze a gombákkal nagyon óvatosnak kell lenni... rafinált jószágok!

A korai indulásnak köszönhetően még a se vége-se hossza buszozással is otthon vagyok kora délutánra... Csodálatos nap volt!