Hótalpon Képeslap-országban. Hogyan lettem porhó-sztár?

Mi? Hogy én? Hidegben, hóban, hótalpakon, amikor még bakancsban is beleesek minden gödörbe, akkor húzzak fel egy ilyen firnyákos izét, és szaladgáljak benne a hó tetején, mint a cinegemadár? Már megint mit találtam ki? És mindezt a hidegrekordos időkben, amikor mínusz huszonöt foknál is hidegebb van?

Fény-fészek - napkelte a hegyeshalmi benzinkút parkolójából

Egész héten titkon vártam és reméltem, hogy az életveszélyes hidegre és lefagyott orrokra való tekintettel lemondják az utat a szervezők. De nem mondták le. Ezek a Barakások nem olyanok :-)

Tehát: kölcsön harisnya, azon polárnaci, azon a farmerem, végül megkoronázva a konfigurációt, a vízhatlanság érdekében, a kínai susogós. Kölcsönkesztyű, fejemen pedig egy decens usánka, egyenesen az egyik körúti turkálóból. Úgy éreztem, mindent megtettem a túlélésem érdekében... irány a Felvonulási tér. A Körúton részeg tinédzserek hordái tartottak hazafelé mindenféle buliból. Hajnali négy.

A Jakobskogel a Keleti-Alpok magashegyi fennsíkjából emelkedik ki, Hirschwangtól egy felvonó visz fel a fennsíkra. Ahogy kilibbentem a buszból, kettévált a kabátom cipzárja, és úgy is maradt. Igyekeztem a felvonó-állomáson minden lehetséges, utolsó meleget magamba szívni... már a hótalposztásnál szétfagytam. A rum-kókuszos csokigolyómba belefagyott a rum. Hanem! A Bergstationnál, vagyis a felső állomásnál, 1540 méter tengerszint feletti magasságon kiszállva nem értettem a dolgot. Ragyogó napsütés, enyhe idő (mínusz húsznál aligha lehetett kevesebb), szélcsend. Ideális körülmények! Tél Tábornok méltányolta bátorságomat!
Porhósztár lettem!

A Rax-fennsík

Innentől már csak az volt nehéz, hogy a fényképezést hogyan műveljem a vastag kesztyűben, síbotokkal felvértezve. A hótalp is rafinált egy eszköz, párszor belefejeltem a mintegy két méter vastag hóba, míg rájöttem, hogy ebben hogyan lehet kanyarodni üzembiztosan. A feltápászkodásoknál vállig szakadtam a hóba, de még a síbotok is eltűntek, nem érték el a talajt. Egy elegáns oldal-lépés, puff. Egy udvarias hátralépés, puff. Hótalpon csak előre van út. Párszor eszembe jutott az ultreia.

Meseszép téli világ! Igazi képeslap-ország! A fiatal fenyőknek csak a csúcsa állt ki a hóból, a fennsík szélén túl végtelen távlat, a Schneeberg kétezres csúcsa fehérlett a kék horizonton. Maga a Jakobskogel 1736 méter magas, innen tovább a Preine Wand csúcsa következett a szélviharok miatt drótkötéllel kipányvázott kereszttel. Szűz hó, gyönyörűség! Azért annyira ügyetlen se voltam, fázni meg nem volt időm. Láttunk zergéket is. Most jó volt a barakás stílusú rohanás, csak a fotózásban kicsit akadályoztak a folytonos hanyattesések, az elfagyott ujjak és a síbotok. Egy hóátfúvásos kis völgybe levetettük magunkat - mennyei volt hólavinaként érkezni! Gyerekkorom óta nem csúsztam fenéken a hóban - habár a kabátom alá bement a fél Alpok, nagyon élveztem a dolgot. Valahányszor nem az elemekkel vagy a saját végtagjaimmal küzdöttem és felnéztem, mindannyiszor elámultam: Képeslap-ország gyönyörű!