Pilisi tekergés: Kevélyek, Ősbudavár

Rusnya egy idő! Olvadozó hó, masszív latyak, sár. Alaposan a lábam elé kellett néznem, de ha feltekintettem, akkor se lett jobb a helyzet: szemerkélő köd, az a fajta, ami áteszi magát a "vízhatlan" rétegeken.

Légvonalban a Nagykevély felé

Budakalász, forralt bor, majd nekiszaladtunk a hegynek. Az Ősbudavár - akár tényleg az, akár természetes geológiai képződmény - elvarázsolt hely. Van egy különös misztikuma, ami még ebben az időben is érződik. Volt, akit persze a geoládák érdekeltek igazán...

Ki hinné, hogy ez Budapest közelében van?

Aztán a sárdagasztás és csúszkálás után egyszercsak fent találtam magam, a ködpászmák meg lent maradtak. Mesés látvány! Megünnepeltük az "expedíciót": előkerült a további forralt bor, a mézes házipálinka és a különféle sütemények.

Lefelé nehezebb volt. A latyak/sár/tavalyi avar kombó pokolian csúszik. A Mackó-barlang kis pihenőt nyújtott, ahol megszemlélhettem egy "talajfogás" miatt sáros és elszakadt kabátomat. Igazi meditációs kirándulás volt, teljesen kikapcsolt, mert semmi másra nem lehetett figyelnem, mint a következő lépésre. És ehhez nem kellett Nepálba menni...
:-)

A világ tetején? Nem, csak a Kevélyeken