Na, persze, nem "úgy". Bár van jogsim, autóm nincs, de ez nem akadályoz meg abban, hogy megtegyek egy kört Alonso és Schumacher nyomában! Mármint, gyalog. Pontosabban, futva...
Minden lehetséges emberi mozgásforma közül világéletemben a futást rühelltem a legjobban. Úgy voltam vele, inkább szembeszállok az ellenséggel, mint hogy futva kelljen menekülni előle. Nem is vagyok egy futótermet, rövid lábak stb. és Spanyolországban rám is ragadt a "la caracola" (csiga) művésznév.
Odafelé a megállóban majd' megfagytam. Arra gondoltam, hogy ennél még futni is jobb lesz, legalább kimelegszek.
Ehhez képest igazán büszke vagyok arra, hogy életemben először végigfutottam egy öt kilométeres kört, és nem volt haláltusa, hanem remek móka, köszönhetően a szervezőknek (Nike), Istvánnak, aki meghívott, és a sportos résztvevőknek. Ez a "futótársadalom" tényleg egy külön világ. Rokonszenves "futóbolondok" társasága... Ismerik egymást, beszélgetnek, figyelnek egymásra, ötleteket osztanak meg... mindenhol így kéne.
Volt bemelegítés, aztán start. Azt nem mondhatnám, hogy én úgy futok, mint egy gazella, pláne nem ónos esőben. Fotóztam is közbe', persze - futófotóóó! Fagy, összekeményedett hó, fehér és szürkés színek, az üres lelátókat a fantáziám töltötte meg őrjöngő nézőkkel, tévékamerákkal, pályabírókkal, vakuvillogással. Az is meglepett, hogy ez a pálya igazából 3D-s... fel, le... Mindenesetre, a célegyenesben még be is gyorsítottam... Lengjetek kockás zászlók, jövök!!!
Aztán jött a pogácsa és a forró tea a célban... minden jó, ha a vége jó :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.