Évszakok randevúja - Bükk-fennsík

Ez még egy 2009-es kirándulás volt, az aktualitását az adja, hogy a 2013. februári  Magyar Turista magazinban egy itt készült kép lett a Hónap Fotója. Ez a blogindító képem is, és ez az a fotó, amit beválogattak a National Geographic kiállításába, egyébként kicsit megleptem a szerkesztőséget azzal, hogy mivel is készült a fénykép... (Akkoriban még csak egy kis "szappandoboz" automatám volt.)

Fergeteges látványvilág, mesebeli erdő... ez volt az ajándék azért, mert átléptem a határaimat: didergősen topogni az átázós hótaposóban nagyon nem szeretek (na az hordjon ilyet, aki gyárt/forgalmaz nem vízálló gumicsizmát, meg nem hóálló hótaposót!). Pénteken váratlanul leesett az első hó, alig tudtuk megközelíteni a MÁFI turistaházát, viszont legalább mozgalmi dalokkal bátorítottuk magunkat a világvégi sötétségben és hóviharban. A veszély és a szépség együtt extatikus élmény volt. A turistaházba már befűtöttek - Isten éltesse a gondnok nénit! Ez a ház még akkortájt épült, amikor nem kellett takarékoskodni sem a hellyel, sem az építőanyaggal. A masszív retró épületben nem kevesebb, mint 11 cserépkályhát számoltam meg.

Másnapra finom, csipkés hólepel borította be a tájat - a még nyáriasan zöld, a búcsúzó őszi rozsdavörös és sárga lombok zúzmarás pehelyköntösbe öltöztek a mi kedvünkért. Ehhez jött az ágfekete és a hófehér szín, a misztikus köd, így az ónos esőre és a gagyi bakancsra fittyet hányva (a beázott bakancsot a cserépkályha tetejére raktam száradni, ahol megolvadt a talpa, tillárom haj!) alig bírtam magammal és az exponálógombra szoruló ujjammal.

Sokszor valósággal japán festmény hangulata volt az erdőnek, és meglepően sok kirándulót láttam: nem riasztotta el őket a korai hóesés és a köd sem. Sőt, még valami fanatikus éjszakai teljesítménytúrázókkal is találkoztunk, akik sátraztak a hóban (!).

Jártunk Cserepeskőn, Tarkőn, Hármaskőn. Megcsodáltuk az elvileg jelenlévő mesés panorámát. A Bükki Nemzeti Park elég jól el van látva turistajelzésekkel, tanösvényekkel, magyarázó táblákkal. Az egyik táblán olvastam egy állatról: ő az egyfogú szőröscsiga - ez ám a halmozottan hátrányos helyzet! (Utánaolvastam, hogy nem a bolondját járatják-e velem, de nem: ilyen csiga valóban létezik.) A kökény és a boróka gasztronómiai élményt nyújtott, nem kevésbé az egyik kirándulótárs által hozott lókolbász.

Este forralt bor készítés és társasjátékozás zajlott, visszafogott kicsapongás mindenfelé kirakott száradó ruhákkal. Másnap reggelre a hó varázsütésre eltűnt, az erdő "visszaszínesedett". Szilvásvárad környéke megint egészen más világot tárt elénk: ősember-barlang, Millenniumi kilátó, Szalajka-völgy és füstölt pisztráng...