Kristályvilág! Csodaerdő! Beázik az új hótaposóm! (Már a leányfalui buszmegállóban. Egyébként, csodás jégvirágok borították a megálló átlátszó plexi falait.)
Gyilkos egy dolog volt a mély hóban felküzdeni magunkat a
Vöröskőig, sőt tovább. A szokásos mesés panoráma most ködbe burkolózott. Ezután természetesen eltévedtünk, és a ropogós szűz hóban tappogunk ösvényt magunknak - csodálatos volt! Folyton lemaradtam a fotózás miatt, mert akárhová pillantottam, új és új csodákat pillantottam meg. A hólepelbe burkolt erdő csendes extázisban állt... hol az ágak végére fagyott hógolyók, hol egy valóságos hóangyal, hol óriás jégcsapok látványa fogadott. Kitisztult az ég, nemhogy kék, de valósággal ultraibolya színe lett...
 |
| Szárnyas hóangyal |
 |
| Hóbalett |
Jó ötlet volt, hogy bundás almát sütöttem. Úgy megették, hogy csak na.
Alig 12 kilométeres volt a táv, ami semmi, de a mély hóban, minden lépésért megküzdve, átfázva mégiscsak elegendő volt. Főleg a vége volt cudar, míg a buszra vártam, az átázott lábbeliben. Vajon gyártanak ezen a bolygón valóban vízálló bakancsot, hótaposót?
 |
| Íme a vöröskői jeti, amint a kisujjával tart egy fát :-) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.