Összes oldalmegjelenítés

2013. június 12., szerda

Méreggyilok-túra a Budaörsi Kopárokon

Ezt a kirándulást a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezte, még 2012-ben a Budai Tájvédelmi Körzet e kiemelten védett dolomit-sziklagyepének bemutatására. Szeretem ezeket a szakvezetéses túrákat, mert olyan dolgokat mutatnak meg, amelyeket magamtól talán észre sem vennék, vagy ha igen, talán nem méltányolnám eléggé. A budaörsi Auchan meg az IKEA felől már régóta nézegetem ezeket a kopár dombtetőket - ahá, ez az. 

Magyar méreggyilok - vincetoxicum pannonicum
Olyan esőre hajló hideg reggel volt, hogy majdnem visszafordultam a villamosmegállóból. Végül is a találkozóhelyen, a 21-es busz végállomásánál mindössze négy ember cidrizett rajtam kívül: még két érdeklődő (Emese, a mikológus és Zsolt, a dendrológus) valamint Adrián, a túravezető a kislányával. Bemutatkozás - ennyi "-lógus" egy rakáson! Ennyi botanikus között még a pipacsot se mertem felismerni...

Tarka imola - centaurea triumfettii
Azért volt, amit felismertem. Éppenséggel a neten láttam egy igazán színpompás, rózsaszín-lila virágot, a tarka imolát, amiről India színei jutottak az eszembe. Ki mondja, hogy a kék, a lila, a rózsaszín és a zöld nem megy egymáshoz? Lám, ez a növény egyszerre hordja ezeket a színeket, és nagyon is ízléses a megjelenése!

Magas zsombor 
Nagyon élveztem, hogy bármiről szabadon megkérdezhetem, hogy micsoda, és azonnal tudják. Ez szinte zavarba ejtő volt. A három szakember nagyon szívesen magyarázott a maga szakterületéről (gombák, fák, növények, madarak). Én egy kis geológiával járultam hozzá a természettani szimpóziumhoz. Kicsit irigyeltem a gombász hölgy nagyszerű terep-bőrnadrágját. Ezzel aztán nyugodtan bele lehet menni a susnyásba, és még jól is néz ki!

Fehérpettyes álcsüngőlepke - amata phegea
Jó volt tanulni, kérdezni. Rengeteg fura növénynek, rovarnak, gombának bemutattak! Ilyen volt a kirándulás fő attrakciója, a kiemelten védett magyar méreggyilok. Ezzel a névvel egy tehetségkutató show zsűrijében lenne a helye, de nem: ez egy kissé jelentéktelen külsejű endemikus növényfaj, a selyemkórófélék közé tartozik, termése olyan, mint a paprika. Megtudtam, hogy a jégkorszak egy melegebb periódusából maradt itt, vagyis reliktum. Mérgező, és régen (kígyó-) mérget próbáltak hatástalanítani vele, legalábbis közönségesebb társával: vagyis gyilkolja a mérget, ezért méreggyilok. Hát, nem próbálnám ki. És nem csak azért, mert százezer forint egyetlen tő eszmei értéke!

Magyar repcsény -  erysimum odoratum
Egy sor növénynek van sajátos neve: csabaíremagyar repcsény, budai imola, magyar szegfű, István király-szegfű. Hazai növények ezek, nemigen honosak másutt.

Csabaíre vérfű - sanguisorba minor
A vacak idő és a semmilyen fények ellenére egészen tűrhető képeket sikerült készítenem. Hihetetlen a fajgazdagság! A viszonylag kis területen (úgy hét kilométer lehetett a táv mindössze) van hajdanán telepített feketefenyves, vegyes lombos erdő, sziklagyep, telis-teli ritka, érdekes élőlényekkel. Elképesztő volt az a színpompa, ami a lábunk előtt feltárult. Hegyi len, homokliliom, árlevelű len. "A föld csillagai" - gondoltam. Ha pedig távolabbra néztem, nagyszerű panoráma tárult fel. Messzire el lehet látni innen, egészen a párába vesző Pesti-síkság széléig, de látszott még halványan a Velencei-tó tükre is.

Szemölcsevő szöcske - decticus verrucivorus
Fogtam egy megtermett szöcskét. Utólag tudtam meg, hogy a neve szemölcsevő szöcske! Harap, és össze is nyálazza a bőrt (biztos van erre is valami szakszerűbb rovarászati kifejezés) - a nép régen úgy gondolta, ez hatékony ellenszere a szemölcsöknek. Mondjuk legközelebb előbb megkérdezem, mi az, és aztán fogom meg, noha nem harapott meg. Igaz, szemölcs sincs a kezemen...

A Sorrento-sziklák
Megcsodáltuk a Sorrento-szikláknál élő István király-szegfűket (újabban a neve Lumnitzer-szegfű). Megnéztük a piktortégla-üregeket is, mármint, kívülről. Ezt a piktortéglát a falfestők használták az építőiparban. Nem lennék bányász! Micsoda szűk, omlatag lyukak!

Huhh, ennyi újdonság, érdekesség - nem bántam meg, hogy nem fordultam vissza a villamosmegállóból!
Épp rákezdte az eső, amikor hazaértem...

Budai imola - centaurea sadleriana

Magyar szegfű - dianthus pontederae

István király- (Lumnitzer)-szegfű - dianthus lumnitzeri

Hegyi len - linum austriacum

Árlevelű len - linum tenuifolium

Ágas homokliliom - anthericum ramosum

2 megjegyzés:

  1. Ismét nagyon szép beszámolót készítettél, príma fotókkal! A szegfűt nem Sorrento közelében fotóztad? Én ott találtam ilyeneket, és kései szegfűnek gondoltam, mivel a virágkocsány nem szögletes! Bernáth Miklós mondja mindig, hogy ha nem szögletes, hanem hengeres, akkor kései szegfű! A szakvezető mit mondott róluk?! Várom válaszodat!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Igen, a Sorrento szikláknál láttam a szegfűket, ahogy írtam is :-) Én úgy tudom, hogy a korai szegfű, az István király szegfű és a Lumnitzer szegfű azonos fajnak bizonyult genetikailag, a kései maradt külön faj. Lehet, hogy te késeit találtál, nincs kizárva. A szakvezetőt pedig nem kérdeztem a kocsányról, ő István király szegfűnek mondta őket. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.