Föld alatti virágoskert: a budapesti Pál-völgyi és Szemlő-hegyi cseppkőbarlang

Budapest nem "csak" a fürdők, a vadon élő orchideák, hanem a barlangok fővárosa is. Van "föld alatti virágoskertünk", nem is egy, és ezek páratlanok a maguk nemében.

Már reggel ólmosan, tompán fénylett az ég, mint a másnapos ember tekintete: lehetett sejteni, hogy ismét pokoli lesz a hőség. Lett is, ezért úgy döntöttem, jöhet a barlangtúra. Végül is, hol máshol van most Pesten 12 celsius fok?

Cseppkőképződmények a Pál-völgyi barlangban

Először a Pál-völgyi barlanghoz mentem fel Óbudáról a 65-ös busszal - a sofőr felszálláskor ellenőrizte a jegyeket-bérleteket, ez itt kérem a Rózsadomb, itt nem lébecolhat bliccelő, nem tanyázhat életvitelszerűen a buszon hajléktalan.

A barlangot viszont ellepte egy dán turistacsoport, ezért átküldtek a közeli Szemlő-hegyi barlanghoz: először nézzem meg azt, aztán jöjjek vissza. Nem én lennék, ha nem tévedtem volna el ezen az alig egy kilométeren, ráadásul kísértetiesen úgy, mint San Vicente de la Barquera előtt: pokoli hőség, szinte tapintható sűrűségű hársfaillat, egy megmagyarázhatatlan jobbkanyar, fel a lehető legmeredekebb utcán, teljesen feleslegesen.
Az induló barlangtúrát természetesen lekéstem, így ötven percet akklimatizálódtam a büfében (nagyon jó volt), és alaposan megnéztem a barlangi mentés kiállítást. Ki hinné, hogy egy mentőzsákban minden van, ami egy mentőautóban is?

A Szemlő-hegyi barlang egy igazi kis ékszerdoboz. A kőzetrepedések mentén feltörő hajdani hévizek üregeket oldottak a kőzetbe, az üregek falai pedig "kivirágoztak": mindent ellepnek a kőcsipkék, kis gömböcskék, borsókövek. A bő félórás sétaidő szinte elröppent... a Tű Foka nevű képződményről mindenféle illetlen asszociációim támadtak, a barlang felfedezői eredetileg ezen bújtak át. Ez igazi születésélmény lehetett. Volt egy rész, ahol a túravezető srác bekapcsolt egy szférikus new age-zenét: varázslat! Egészen misztikusan hangzott...

A Tű Foka nevű nyílás a Szemlő-hegyi barlangban (a túravezető feje felett)

Szűk kanyon, egészen varázslatos akusztikával

Boszorkányprofil: kampós orr, szemölcsös áll

 Visszafelé a Pál-völgyihez már tudtam az utat. Jó volt követni a barlangot jelző, omegaforma turistajelzést - ezt még úgyse csináltam. Azt hittem volna, hogy a hársfaillatot nem lehet már tovább fokozni - de, lehet. Döbbenetes volt ez a sűrű illat-áradat.

A Pál-völgyi barlang egy másik világ. Nagyobb méretek, kevesebb díszes kőzetképződmény. A dánok még mindig ott haldokoltak az árnyékban, a barlang bejáratánál - nehezen viselték a másodfokú hőségriasztást, úgy látszik: egy skandinávnak a 36 fok elég erős élmény lehet. Ami azt illeti, nekem is. A hajdani kőfejtő katlana valósággal fehéren izzott a napfényben.
A büfé ("barlangászkocsma") dekorációjáról hajdani, diákkori barlangász-élményeim jutottak eszembe... overall, karbidlámpa, sisakok... a környéken is csúsztam-másztam már a föld alatt... A kőfejtőről meg természetesen a hajdani kötelező kőzetgyűjtést idézte fel az emlékezet.

A Pál-völgyi barlang, mit barlang: barlangrendszer ma Magyarország leghosszabb rendszere, a repedések kusza hálózata miatt még van mit feltárni benne. Úgy egymillió éve volt rá, hogy elnyerje mai alakját.
A barlang falába kövült fésűskagylók alapján elképzeltem, milyen lehetett, amikor még tengerfenék volt ez a hely... úgy negyvenöt millió évvel ezelőtt.. a föld alatt beindul a fantázia. Látni itt Hófehérkét a hét törpével, meg polipformát, meg az Ifjúság forrását és más efféléket. A Tyúklétra nevű rész elég húzós volt, ez pár emeletnyi meredek létrát-lépcsőt jelent - elöl mentem, és igyekeztem nem nagyon zihálni a tetején, elvégre edzett turista volnék, vagy mi.
Egy, a repedésbe beékelődött szikladarabról azt állította barlangi vezetőnk, hogy a házasságtörő fejére esik, ha elmegy alatta... érdekes volt látni a látogatók arcán végigfutó bűntudatot...
Az a kis barna folt ott, a kép jobb alsó sarkában, alighanem egy denevér.

A csalfákat agyoncsapó labilis szikla a Pál-völgyi barlangban

 

Fésűskagyló (Pecten) kövületek a barlang falán