Összes oldalmegjelenítés

2013. augusztus 28., szerda

Nyárvégi pillangók a Szentendrei-szigeten

Odakint vigasztalanul esik az eső - megérkezett az "évszakváltó front". Délelőtt még fülledt meleg volt, a hátamat égette a napfény - délutánra a nap fátyolt húzott ragyogó arca elé, aztán a fátyol megráncosodott, felhőrétegekké gyűrődött, mint a tepsiből kivakart palacsinta... Most pedig csepereg az eső, didergősen sietnek dolguk után az emberek, és az üres kerthelyiség elárvult asztalainak viaszosvászonján kövér cseppekben ül a várva várt esővíz.

Tehát, fotókat rendezgetek, és ez jó alkalom arra, hogy a pillangó-fotózásról elmélkedjek egy sort. Idén sok pillangót láttam, ezek a képek mind augusztus végén, szeptemberben készültek a Szentendrei-szigeten, a Duna partoldalában.
Ezek amolyan kis hétköznapi "gyomlepkék", akár a virágok, amin táplálkoznak - semmi Vörös Könyv. De azért épp elég nehéz elfogadható képet készíteni róluk!
A lepkék fura jószágok. Pete, hernyó, báb, kifejlett alak - a petefotózás kevés embert hozna lázba, a hernyózás már inkább, mert vannak igazán színpompás vagy érdekes külsejű hernyók, mint a farkasalmalepkéé vagy például a "pap macskája" nevezetű, busa fekete szőrrel borított jószág, ami a maga méltóságteljes stílusában hullámzik át előttünk az ösvényen.
De az igazi fotós-csemege a pillangó. Az a stratégia, hogy üldözőbe vegyük, nem válik be. Az se szokott, hogy az ember letelepedik a szóba jöhető virágok tövében, és ül, mint a vadász, "hosszú méla lesben", tűrve a szúnyogokat és egyéb okvetetlenkedő rovarokat. Igazából szerencse kell hozzá. Az is igaz, hogy némely növény csábító nektárjának a pillangók nem tudnak ellenállni, és hosszú másodpercekig téblábolnak rajta, kurta időt hagyva a fotósnak az exponálásra.
Ilyen a sédkender, az imola, a baltacim, vagy, ahogy a képeken is jól látszik, a lucerna.
Hűvös időben lassabbak, friss zápor után felhőként szállnak fel - ez jó alkalom, mert szárítkozni szívesen megállnak egy-egy virágon - szélben nem szívesen repülnek, a tűző napon elbújnak, vagy olyan kapkodósan fürgévé válnak, hogy lehetetlen becserkészni őket...
Van, aki a csapdára esküszik: cukros vízzel egy kis sarat csinálni, majd leülni... és várni.

És van, aminek a lepkék nem tudnak ellenállni: a trágya! Egy szép, fejlett tehénlepény, főleg ha sáros falusi gyalogúton pompázik! Ez ám az igazi lepkecsárda... tömegével odagyűlnek mulatni és szinte megrészegülnek. Furcsák az emberek: viszolyognak a teljesen higiénikus kis hernyóktól, a "lepkegyerekektől", amik igazán csak tiszta helyeken mászkálnak - kéreg, ág, levél - viszont elragadtatva csodálják a kezükre szálló pillangót, ami ki tudja, hol mindenhol járt korábban.

Bárhogy is legyen: a pillangók szépek, kecsesek, törékenyek, a rovarvilág filmsztárjai - és, ahogy egy filmsztárhoz illik, tökéletesen tisztában vannak a zoom-távolsággal! Olykor pedig előfordul, hogy megszánják szegény természetfotóst, aki már egy sor elfogadhatatlan képet "lőtt el", és egyenesen az orra elé szállnak - piperészkedni, pózolni egy kicsit...

Citromlepke (Gonopteryx rhamni) takarmánylucernán (Medicago sativa)

Rezedalepke (Pontia daplidice) takarmánylucernán (Medicago sativa)

Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia ) útszéli imolán (Centaurea biebersteini)

Déli kéneslepke ( Colias alfacarensis) takarmánylucernán (Medicago sativa)

Ezüstös boglárka (Plebejus argus) nyúlparéjon (Chondrilla juncea)

Ezüstös boglárka (Plebejus argus) homoki baltacimon (Onobrychis arenaria)

Kóbor ékesboglárka (Cupido argiades)

Sakktáblalepke (Melanargia galathea) imolán (Centaurea sp.)


Fekete szemeslepke (Minois dryas) mezei iringón (Eryngium campestre)

Citromlepke (Gonopteryx rhamni) takarmánylucernán (Medicago sativa)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.