Terep-járó: Dobogókő, Pilisszentlászló, Visegrád: fotós séta október derekán

2021. november 9., kedd

Dobogókő, Pilisszentlászló, Visegrád: fotós séta október derekán

Mi mással tudnám jobban kipihenni a tegnapi félmaratoni futóversenyt, mint ma egy hasonló hosszúságú fotós sétával a természetben?

A helyszín kedvenc tájaim egyike, a Visegrádi-hegység, Dobogókő-Pilisszentiván-Visegrád útvonalon.

Dérhímezte boglárka, libapimpó és őszi kikerics

Sötétben indulok, a huzatos hév-állomáson kabátom alá kúszik a hideg. Ez amúgy is rusnya hely, és az itt tanyázó hajléktalanok és más szétzuhant egzisztenciák sem teszik vonzóbbá. Az egyik folyamatosan magában beszél, a többiek csak simán részegek.

Épp hogy színesedni kezd a tölgyes október derekán

Jön a hév, ezen is akad részeg hajléktalan, de a harcias kalauznő határozottan lerámolja a szerelvényről. Örülök, amikor Pomázra érünk, Budapest ma hajnalban határozottan nem szolgálna rá egy országimázs-kampányfilmre. A dobogókői buszon nincsenek sokan, szép tiszta idő ígérkezik mára... biztos, hogy meg fog telni kirándulókkal pár órán belül!

Dobogókőn még nincs senki, üres a parkoló. Csuszka repked eleséget keresve a turistaház ablakpárkányára, de látok egy barátcinegét is. Kikukkantok a kilátópontról - itt fent tiszta az idő, de a Duna felett ködkígyó kanyarog.

Nekivágok a piros háromszög jelzésen lefelé. Hirtelen egy sor túrázó bukkan fel, teljesítménytúra indulói, ismerős is akad közöttük. Gyorsan áttervezem a mai túrát: ha ez így megy tovább, rengetegen lesznek Prédikálószéken, én most inkább csendesen feloldódnék az erdő szépségeiben, nem vágyok emberi társaságra. Inkább tehát elkanyarodok a kék jelzésen jobb kéz felé, és ismét az erdő októberi csendje ölel át. Gyönyörű! Óvatosan ereszkedek lefelé a csúszós avar miatt, és meg-megállásra késztet a látvány változatossága is. Hol egy napsütötte szederlevél, hol egy barokkosan kunkorgó kóró, hol egy kései vadvirág késztet megállásra.

Kilátás a dobogókői sípálya tetejéről

Lent, a Bükkös-patakban alig van víz. Barna lombavart dédelget a medre. A Kőris-réten őzsuta sétál át előttem, egyáltalán nem zavartatva magát. Én is bóklászok kicsit a réten, őszi kikericseket fotózok, felettem szikrázik az őszi napfény, a farakáson vörösbegy balettozik kecsesen.

Csuszka - Sitta europaea. Védett faj

A Sikárosi-rét fagyzugos sarkában még nem olvadt fel az éjszakai dér, rézmetszetté változik minden falevél és vadvirág.

A Bükkös-patak mentén haladok tovább, elhagyva az erdészházat, odafent az aszfalton autógumik surrognak, itt lent csend van, csak néha pilinckézik le az orrom előtt egy-egy falevél. Még egészen zöld itt minden, a napfény nem jut le ide. Csendesen korhadoznak a pihenőpadok, vastag moharéteg emészti a fát, és korhadt bizony a patakon átívelő hidacska is.

Árnyjáték... vadrózsa és tölgyfalevél, gubaccsal

Átvágok az aszfalton, aztán felfelé kapaszkodok az Öreg-Nyílás ösvényén. Ismét száraz és színes körülöttem a világ. Hamarosan Pilisszentlászlón találom magam, a Kisrigónál - hm, ez bezárt? Semmi mozgás...

Leülök a kis park egy napsütötte padjára, uzsonnázok a hátizsákból, és útbaigazítok néhány eltévedt turistát. Tényleg kicsit furcsán van felfestve a zöld sáv, sokan indulnának a Spartacus-ösvényre - a másik irányba...

Erdei pajzsika - Dryopteris filix-mas

Ezúttal nem a Spartacuson megyek le. Eldöntöttem: alaposabban megnézem az Apátkúti-völgy páfrányait, irány tehát a piros sáv jelzés. Végig lefelé tartok, először a Szent László-völgyben, majd az Apátkúti-völgy vadregényes ösvényein. Kirándulókkal itt nem találkozom, zavartalanul botanizálhatok.

Bezzeg lent, a Kaán Károly-forrásnál! Mennyi nép nyüzsög! Sétáló nyugdíjas csoportok, kutyasétáltatók, andalgó szerelmespárok seregei. Tisztára, mint a Szalajka-völgyben, és máris felszereltek egy pénzbeszedős sorompót az Ördögmalom-vízesésnél... A Telgárthy-réten is piknikezők sokasága táborozik, szalonnasütők, labdázók mindenfelé. Sorompó ide vagy oda, valahogy még mindig sok az autó errefelé.

Visegrád határában még akad pár érdekesség: másodvirágzók az út szélén. Lila ökörfarkkóró, sárga boglárkák... valósággal tavaszt idéz a látványuk, sietnem nem kell, bőven van időm a buszig. Kövér gyík surran egy kőkerítésen, kihasználja még a napsütést ő is. Negyven percet sütkérezek a buszmegálló padján üldögélve, csodálatos a pihenés. Azért a lábamban ott van még a félmaraton is... fényképezőgépem memóriakártyáján pedig a ma látott sok természeti csoda.