Terep-járó: Intersport túranap 2021.: túra az októberi Pilis tájain

Általában egyedül kirándulok, vagy a kevésbé "tömeges" túrákat részesítem előnyben. Az Intersport napon ennek ellenére rendszeresen indulok, mondjuk ebbe beleszámít az aranykártya kedvezményem is, amihez kellenek a teljesítések, másrészt gyönyörű ilyenkor a Pilis. Az útvonal változatos, bőven kínál látnivalót. Ráadásul idén gyönyörű időjárás ígérkezik erre az október végi szombatra...

Az első méterek Csillaghegyen

Elvacakolom a reggelt, eggyel későbbi hévvel megyek Csillaghegyig, mint terveztem. Rajtam kívül féltucat túrázó indul az általános iskola felé, ami a rajt-cél központ szerepét tölti be. Egy kilométer séta, és már hallom is a szpíker hangját... már indulnak a futótávok nevezői! A túramezőnyt később indítják, ráér még egy látogatás az épületben, kivárom a sort a lányvécéhez, az itinert és a rajtszámot már napokkal korábban felvettem a BSI irodában, erre nincsen gond..
Indulás! Átlépek a rajtkapun, nekivágok a Róka-hegynek. Szép sorban ballagnak előttem-utánam a népek, akit csak lehet, elengedek útjára, mert én igazán nem tervezek rekord-döntögetést mára. Inkább amolyan bóklászós, bandukolós, nézelődős, fotózgatós botanizálást. Erre igencsak ígéretesnek tűnik ez a nap!

A hajdani kőbánya keményre preparálódott dolomit-sziklája

A kőbánya lépcsője most se kevésbé meredek, mint szokott lenni... kimelegszem, mire felérek, az ezüstös panoráma nézegetésével kiszuszogom magamat, körülöttem épp kabátjától válik meg a mezőny fele. A bányafalak a reggeli nap rőt fényében sütkéreznek, valahol előttem ott magasodik a Kevélyek kékesen derengő oldala.

De most még elegyes erdős rész jön - itt láttam életemben először vörös tölgyet, a jellegzetes cikcakkos leveleken valóban vörösen ragyog át a napfény. A mezei juhar levelei meleg sárgák, a korai juhar egészen más árnyalatú, kénsárgától a narancsos rókavörösig terjed... micsoda színpompa, akár a templomi rozetta-ablak színei a fatörzsek oszlopai között!

Kilátás a hajdani kőbánya pereméről

Csipkebogyó, kökény, kutyabenge, galagonya... tövükben apró, kései vadvirágok. Vajszínű ördögszem, sárga aranyfürt, liláskék kígyószisz. Bogyók, termések, virágok. És mind színpompás!

A bokor alján parányi ökörszem tesz-vesz.

Kinyílik a rét, kerítés mögött lovak kíváncsiskodnak, bíbelődök egy kicsit azzal, hogy teleobjektívvel elcsípjem a fehér pacika göndör szemöldökszálát (milyen jó is az, ha nem siettet a szintidő!), aztán szedem a lábam tovább a murvás úton a Kevélyek felé. Vörösen ragyognak a kutyabenge bokrai.

Hajdani források vize alakította ilyenné a sziklát...

Az ürömi műút után ismét emelkedni kezd az út a lábam alatt. Jó kőgörgeteges, vízmosásos, de az első rövidtáv-futók már szökellnek is visszafelé. Azért kilenc kilométer sem semmi ezen a terepen! Én persze kétoldalt nézegetek, hátha akad valami botanikai érdekesség... nini, egy elkésett csomós harangvirág, útszéli imola, budai imola.

Kecskerágó - Euonymus sp.

Az első ellenőrzőpont után jobbkanyar, és beveszem magam az igazi erdőbe. Végre! Göcsörtös törzsű tölgyek, zöld mohapaplanba burkolózó sziklák világa ez. Szépen emelkedik az út az Ezüst-Kevélyre, aztán a gerincen halad tovább. Fehér sziklákon lépdelek, mindig feljebb és feljebb. Kék az ég felettem, valahol a messzeségben repülőgép halad célja felé, előttem kirándulók. Most nem állok meg pihenni a csodálatos kilátóponton, inkább megyek tovább a következő ellenőrzőpontig, ami a Kevély-nyeregben van. Közben persze fotózgatok is: csodálatosak a kecskerágó millióféle rózsaszínben pompázó levelei...

Innen éles szögben balfelé fordul az út, és végre lefelé haladhatok. Beszédes kedvű túratársra is akadok, akivel a különféle fényképezőgép-típusokat lehet kitárgyalni. Kitartóan ballagok lefelé, miközben kétoldalt élő aranyat áraszt az erdő. Micsoda színek!A lejtő aljára érve jobb kéz felé irányít a szalagozás. Hej, itt jön egy kis kanyargás, míg a bal felé lévő "Egri várhoz" érhetne az ember... Emlékszem erre a dózerútra, nyár elején jártam itt, de rosszul voltam akkor... Elhessegetem a vírussal és a kovid-oltással kapcsolatos emlékeimet, inkább a természetet nézem - akkor is segített.

Narancs-barna színekben pompáznak a barkócaberkenye és a csertölgy levelei, bőrömet simogatja a langyos őszi levegő. Élvezem a sétát. Újabb lejtők, galagonyabokrokkal pettyezett rétek követik egymást, szinte meleg van. Aztán a szalagozás köynörtelenül beparancsol a fenyvesbe, odalent a szurdok alján ősiséget sugalló sziklák állnak őrt. Megnézem őket, botanikai szempontból, vajon dédelgetnek-e valamilyen páfrányt? Igen, aranyos fodorkák, mint csinos ékszerek rezegnek az időmarta kőfalak zegzugaiban.

Gyönyörű ló-szem, azzal a bizonyos kunkorgó szemöldökszállal

Ösvény, Mária-út jelzéssel, itt halad el a Pálos70 is. Emlékszem, pár éve milyen pocsék idő volt... csepergő esőben kacskaringóztam itt lent, a szurdokmélyben, és teljesen úgy tűnt, hogy már a Nap is lemenőben van, nyirkos félhomály kígyózott a fák törzsei között... Most ugyan ragyog a Nap, de ez a rész most is félhomályos érzést kelt. Puha dolomitporba süllyed a lábam, fenyőtűkön taposok, aztán jön az az undok emelkedő. Egy terepfutó srác könnyed szökellésekkel repül el mellettem, és futtában közli, hogy jobb az ilyenen hamar túlesni...

Kiérve ismét ragyog a fény, napmeleg ujjai csiklandozzák a nyakamat, most már irány az "Egri vár"... Ahhoz képest, hogy filmforgatási díszlet, itt is alkalmasnak látszik a hely egy kis történelmi hagyományőrzésre. Lovagi viadal jelenetei elevenednek meg, ezt eddig valahogy sose láthattam, most pont időben érkezem. Nem tréfadolog, ahogy a korhű ruhába öltözött vitézek egymásnak rontanak karddal, láncos buzogánnyal! Nem simogatják egymást, nagyokat csattannak a fegyverek a horpadt pajzsokon...

Terjőke kígyószisz - Echium vulgare

Bélyegeztetek az ellenőrzőponton, leülök egy napsütötte kőre, hogy elfogyasszam banánból és kókusztejből álló ebédemet. Egy kamerás ember épp lencsevégre igyekszik kapni a túrázókat, hogy interjút készítsen, de én itt a kuka mögött biztonságban érzem magamat.

A kis pihenő után ismét útnak indulok a Teve-szikla felé. Szép hely, és egész sok a vadvirág is. Macskafarkú veronika lila bugái, fehér cickafarkok, kapitális termetű fehér hamukák rejtőznek a száraz füvek és kórók rejtekében. Aztán a fehér murvás út Pilisborosjenő felé fordul, el a levendulás mellett, és már bent is vagyok a település szélső házai között. A bódénál meg szoktam állni egy kávéra, de most sokan állnak itt sorban, a hátizsákjukra biztosítótűvel rögzített rajtszámmal. Inkább végigtalpalok az utcákon, míg a temető mellett ismét felfelé fordul az út - furcsa módon aszfalt helyett végig térkövezve van - aztán jobb kéz felé egy szőlőskert jön, és ismét egy ösvény a fák között.

Útszéli bogáncs - Carduus acanthoides

Kacskaringós, mégis "haladós" ösvény ez a fák alatt, amolyan egynyomtávos, most is elengedem a sietősebb túrázókat. Sőt még futó is akad. Kibukkanva ismét itt a már ismert Kő-hegyi ellenőrzőpont a hajdani kőbánya felett, és a görgeteges lefelé az ürömi műút felé. Továbbra sem kell sietnem, békés tempóban ballagok lefelé, meg vigyázni is kell, hová lép itt az ember.

A műúton úgy kelek át, hogy még lassítanom sem kell, autó sehol - ez is ritkaságszámba megy - aztán jön az ismerős lovas tanya, innen viszont balra irányít a szalagozás a Békahát utcába: micsoda utcanév! Hatalmas szarvú kecskebak tart szemmel a villanypásztor kerítés mögül, lábam alatt két fekete-fehér juhászkutya ugrál.

Egybibés galagonya - Crataegus monogyna

Igazi városszéli szombat délután... csend van, a távoli panelházak horizontja mögött felmagasodik a Megyeri-híd kettős vázszerkezete. Egy sor panorámás nadrágszíj-telek kerítésén csüng az "Eladó!" tábla. Jobb kéz felé temető, száll a borzas fejű krizantémcsokrok fanyar illata, mécsesláng vibrál a sírokon, a túrázók árnyéka hosszúra nyúlik az aszfalton.

Megint jön egy emelkedő, de tudom, hogy nem lesz több... aztán kis park, patak, kíváncsiskodó vadkacsák, és végül a sportpálya mellett a célegyenes az iskola felé. Ismét hallom a szpíker hangját, ahogy köszönti a beérkezőket. Felmagasodik a célkapu, vörösen villóznak az óra-perc elektronikus számai, leolvassák a vonalkódot - tisztára, mint a Tesco-ban - aztán megkapom a befutócsomagot. A papírzacskóban alma és szénsavas italok rejtőznek, ragtapasz, és egy karcsúsító zselé, ami sajnos kihasadt, vagyis az alma előbb lesz karcsú ma, mint én... De hát nekem nem is kell ma fogyókúráznom és bőrfeszesítenem, hiszen vacsorával várnak, alig három jármű és négy átszállás után már otthon is vagyok. Remek nap volt!