Terep-járó: Julianus séta: arany lombok közt a Déli-Börzsönyben

2021. november 2., kedd

Julianus séta: arany lombok közt a Déli-Börzsönyben

Október vége, az utolsó napjait éli a nyárias ősz. Van egy szabad délelőttöm, irány szeretett Börzsönyöm! Egy jó korai vonattal indulva délre már be is járom a tervezett rövid utat Nagymarostól Zebegényig, közben a nevezetes Julianus barát-toronnyal. Talán ha 10 kilométer összesen, de rengeteg látnivalóval... és bizony, volt is mit megcsodálni, lefotózni!

Napkelte előtti fények a Dunakanyarban

Épp csak pirkad, amikor indulok. Az emeletes vonat suhan a Dunakanyar felé. Három vidám tanítónő szintén kirándulni indul... igen, persze, őszi szünet van!Rövid időre ködpaplanba fut a vonat Verőcénél. Kicsit sajnálom, amikor kibukkanunk belőle, izgalmas lett volna a napkelte fényeit ködös időben elcsípni... de minden nem jöhet össze, és ez a reggel máris ígéretes.

Beszédbe elegyedek egy idősebb horgásszal - vödör, szigetelőszalaggal körbetekert markolatú horgászbot, betonvasból hegesztett bottartók. Régimódi fajta. Az, hogy vérbeli horgász, abból is látszik, hogy azonnal a nagy fogásairól kezd beszélni, a 73 centiméteres márnáról... hogy szemléltesse, mekkora is volt a márna, vagy másfél méterre széttárja a karját. Azt is megtudom, hogy trappista sajttal fog csalizni... emlékszem, jártam olyan horgászbüfében, ahol szendvics egyféle volt, de etetőanyag az bezzeg vagy húszféle ízesítéssel!

Foltos árvacsalán - Lamium maculatum

Nagymaros. Egyedül maradok a peronon, a vonat húz tovább Szob felé. A Nap még a szemközti fellegvár jellegzetes tömbje mögött rejtőzik. Hűvös az idő, szedem is a lábam felfelé a Fehérhegyen, és hamarosan a panoráma-ponthoz érek. Az első napsugarak ferdén simogatják a zúzmarás füveket. Apró vadvirágok ébredeznek az új napra: foltos árvacsalán, fagy-csípte őszi kikerics, nagy pacsirtafű.

Nagy pacsirtafű - Polygala major. Védett faj

Ballagok szépen felfelé a "csapástól" a kék sáv jelzésen, sehol senki, hallgat az erdő is. Néma lombjait szellő se rezdíti. A ferde fénysugarak arany nyilakat lőnek a fák közé, máshol még az éjszakai pára árnyai bujkálnak.

Elkanyarodok balra egy jelzetlen, széles szekérúton, csak azért, mert hívogatóak a fények. Nem is bánom meg, bár kerülő, de megéri. A kék sáv jelzés "Julianuson túli" részébe csatlakozik be, számtalanszor jártam már ezeken a délies kitettségű, szürke sziklás kaptatókon. Egészen más itt az erdő: a szélvédett völgyek délceg bükkjeit itt a szélcibálta törzsű juharok és tölgyek veszik át.

Budai imola - Centaurea sadleriana. Védett faj

Egy pillanatra kihagy a szívverésem. Felrobban a bokor! Az őzbak, ami addig benne hasalt, hirtelen elégelte meg közeledésemet, nekem meg fogalmam sem volt, hogy ott pihen... irgalmatlan avar-zörgéssel, ricsajjal távozik, fejét ágas koronájú agancsával büszkén tartva, vadgesztenye-fényes hátsóján megcsillan a napfény.

Feht járok már, elballagok az antenna mellett, a magas füveken dér csillog, mindent benőne a szeder, ha hagynák.. egyszer itt hagytam el az objektívsapkát, és egy évvel később megtaláltam! Egy másik alkalommal olyan tejfölsűrű ködbe kerültem itt, hogy alig találtam meg az utat... Most aranyló lombok, csend és kék égbolt fogad.

Csak pár lépés a tradicionális, terméskő kilátótorony. A panoráma párába vész, inkább csak sejteni lehet, hogy odalent méltóságteljesen kúszik a nagy, zöldesszürke folyam. Kicsit pihenek a napsütötte padon, uzsonnázok is, ezalatt megérkeznek szépen sorban a kiránduló családok...

lefelé tart az utam, a sárga sáv jelzésen megyek Zebegényig. Csodálatos! A meredek hegyoldal bronzlevelű bükkösét hirtelen váltja fel a vegyes, színpompás erdő. Tölgy, kőris, mezei juhar, hegyi juhar, nagylevelű hárs, vadgesztenye... mennyiféle szín és forma! Valóságos kavalkád. Kiránduló család jön szembe, a gyerekek látványosan "szenvednek", anyukával összenézünk: "őszi szünet"... mondja a pillantása.

Zebegénybe a kálváriánál érkezem, alig pár napja jártam erre. Delet harangoznak - ezt a vonatot úgyse érem el, van egy órám a következőig... ezt az időt vízparti szemlélődéssel, fotózgatással töltöm, a legteljesebb békében. Kormorán repül a víz felett lassú, fekete szárnycsapásokkal, dolmányos varjú lépked az arany avaron peckesen. Kéneslepke lakmározik a lila virágú ligeti zsályán, cserfes verebek izegnek-mozognak a bokrokban. Hólyagos habszegfű, fehér mécsvirág rejlik a bokrok árnyékában.

Elröppen az egy óra a vonat érkezéséig.