Régóta járok kirándulni egy nagyon aranyos csapattal. Most - hm, szokás szerint - a Pilist vettük célba. Találkozó Pomázon, borzongató hideg. Mivel már megint az eggyel korábbi HÉV-et sikerült elérnem, volt időm egyet forraltborozni a Szomi-Hami büfében (160 Ft/2 dl., Isten tartsa meg a jó szokásukat). Aztán az időközben befutó csapattal felszállás a csobánkai buszra.
Első célpontunk a "kovasavval cementált oligocén homokkőben" kialakult
Macska-barlang. Még sosem jártam itt, a környék tele van felfedezni való csodákkal. Volt, aki nem akart lemászni a meredeken az időszakosan víznyelőbarlangként "üzemelő" ferde hasadékhoz, de aki vállalta, azt pazar jégképződmények várták a barlangszájnál. A legkülönfélébb alakú formációk, amelyekre a "jégcsap" szó túl egyszerű lenne - némelyik kicsit obszcén formájú volt, úgyhogy mindenki jól szórakozott.
A
Ziribár-hegyre nem vezet jelzett út, de ez nekünk nem szokott problémát jelenteni. Kimelegedtem, végre. Didergő tavaszi hérics-bimbók, kissé elfagyott keltikék mellett egy apró, sárga virágot, a cseh tyúktaréjt is sikerült lefényképeznem.
Az egyik faágra akasztva egy autókormányt leltünk, így aki akart, kormánypozícióba kerülhetett. Jót játszottunk a lelettel, aztán visszaakasztottuk a helyére.
A fák között még hófoltok lapultak. H. Gábor szerint a márciusi hó fiatalít, ezért megpróbálta belénk dörzsölni, majd hozzánk vágni a hógolyót.
 |
| Cseh tyúktaréj |
 |
| Didergő tavaszi héricsek |
A
Hosszú-hegy igazán sáros lett volna - vaddisznótúrások, nyiladékok - ha nem lett volna fagyos a talaj. De fagyos volt, szerencsére. Egy böhöm nagy kutya csapódott hozzánk, egészen a szurdokig kísért.
 |
| A Dera-patak szurdokvölgye Pilisszentkeresztnél |
Pilisszentkereszt határában, egy eléggé lehetetlen helyen átkeltünk a Dera-patakon, toronyiránt - így sikerült kicselezni a cukrászdát, amin zátonyra futott volna a szurdoklátogatás. Először a fenti úton mentünk - nagyon szeretem, pazar fehér sziklák, kilátás - vissza pedig lent, a patak mellett/rajta keresztül/benne. Én még ennyi vizet sosem láttam a Dera-patakban, ami pedig a jégképződményeket illeti, leírhatatlanul csodásak voltak. Habzó fehér víz, a permetből és az olvadékból születő mesés jégformák, kérgek és csipkék, csillárok, függönyök és farkasfogak mindenfelé. Volt pár "toccs" típusú átkelés, csak hogy most se ússzam meg beázó bakancs nélkül.
Aztán a Hildában (az a bizonyos cukrászda) elvitelre kellett sütit venni, hogy elérjük a buszt... de elértük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.