A tradicionális máglyahelyszín a Szigetcsúcs, vagyis a Szentendrei-sziget északi vége. Van itt egy félvad kemping, ilyenkor persze elhagyatott hely, szerintem Magyarország egyik legelbűvölőbb panorámájával.
A hó már eltűnt, éreztük a föld illatát, a hosszú tél után először. Szép fények, jókora sár. Fotóztam, repkedtem, fát gyűjtöttem az óriásmáglyához. A máglya valóban óriási lett. A fiúk pirotechnikai elemekkel is gazdagították, volt aki a régi adóbevallását vetette tűzre. Magam részéről az Ügyféltipizálás c. céges tréning anyagaival járultam hozzá a lángokhoz.
Remekül égett. Hozzá a pompás naplemente! A visegrádi vár látképe, és a kivilágított nagymarosi gótikus templom a túloldalon, a reppenő szikracsóvák... A srácok korommal csíkokat festettek az arcukra ("indiánok hadiösvényen") és az elvetemültebbek megfürödtek a Dunában. Én elénekeltem a Csigabiga dal soul változatát, H. a Tinédzserlamúrt. X faktor!
Miután a máglya leégett, gondosan eltakarítottuk a parazsat. Ahogy a sötétben álltam a Duna partják, a hullámok a történelemről fecsegtek, régi királyi mulatságokról, solymászatról, csatákról, összekoccanó kupákról és összecsattanó kardokról, elsüllyedő királyi gályákról, római légiókról és reneszánsz lantosokról...
Otthon aztán jöhetett a sártalanítás - gatya, bakancs - majd az összesarazott fürdőszoba kitakarítása. Hogy Vix-faktor is legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.