Egy csapat, eddig elméletben "ismerősnek jelölt" lelkes természetfotós és amatőr botanikus, végre személyesen! Összehoztuk! A helyszín pedig a Duna-Ipoly nemzeti Park gondozásában álló Pákozdi Ingókövek természetvédelmi terület.
|
A pákozdi Kocka-kő |
A szombati vigasztalan, szürke zuhé miatt egy nappal elhalasztottuk a találkozót, így vasárnap igazi tisztára mosott kék ég, harmatos növényzet fogadott a Pákozd határában lévő
Bella-tó melletti parkolóban, a megbeszélt találkozóhelyen. Mivel időnk bőven volt, kicsit szétszéledtünk "bemelegíteni az objektíveket". Volt téma bőven!
A Bella-tavat a hasonló nevű patak táplálja, és hajdanán mocsaras lapály volt itt. Egyszer valamelyik Béla királyunk, aki vadászat végett lovagolt errefelé, bele is esett. Innen a név: a Béla-patakból idővel Bella-patak lett, a tóra meg, ha ma történt volna az eset, kiírhatták volna: "nyomokban királyt tartalmazhat". Most
törpeharcsákat tartalmaz, és nem is nyomokban, hanem egész sokat. Szinte feketéllik tőlük a kis tavacska. Horgászni tilos, nyilván ezért van belőlük ennyi.
A tavacska partján nagyszerű vizes biotóp alakult ki, úgyhogy fényképeztem pár érdekességet:
subás farkasfogat,
baracklevelű keserűfüvet,
fehér mécsvirágot,
vízi mentát,
közönséges gyíkfüvet... Ezeknek a növényeknek nagy része
gyógynövény. A farkasfogat máj- és vesebetegségek ellen, a keserűfüvet vérzéscsillapításra, a mentát emésztési problémák ellen, a gyíkfüvet antioxidáns vegyületei miatt immunerősítő szerként használja a népgyógyászat. Ragyogtak a harmatcseppek minden levélen. Élő patika, az bizony!
Ami a mécsvirágot illeti, róla pedig Tompa Mihály írt szép költeményt...
|
Fehér mécsvirág - Melandrium album |
A virágokon lepkék szárítkoztak, a pókhálók gyöngysorként csillogtak a harmattól mindenütt.
|
Közönséges gyöngyházlepke - Issoria lathonia |
De ez még tényleg csak a bemelegítés volt. Miután összegyűlt a csapat, és megettük J. mesés szőlőjét, indulás. Több szem tényleg többet lát! Az elsőre kopár, semmilyen birkalegelőn, hajdani katonai területen valami "apróságot" mindig felfedezett valaki, és nyomban oda lehetett gyűlni megcsodálni. Úgy éreztem, valósággal "megsokszorozódtak a szemeim". GPS koordináták birtokában keresgéltük a túra apropóját, az őszi füzértekercseket, de ennek során rengeteg egyéb "apróságot" találtunk. Például, nem is olyan apróság, Magyarország második leghosszabb rovara, a védett
sisakos sáska is utunkba került, no meg jó pár egészen monumentális pók.
|
Sisakos sáska - Acrida hungarica |
Ez volt az első találkozásom a
farkaspókok atyafiságával - nem tudni, pokoli- avagy szongáriai cselőpókot láttunk, ehhez a bestia térdhajlatát kellett volna megfigyelni... Lakólyukaikat mindenfelé láttuk. A nagycsaládos nőstény farkaspók pedig fürgén kocogott hátán egymillió kispókkal, valóságos sétáló óvoda!
|
Cselőpók. Vagy pokoli, vagy szongáriai. Olyan, mintha egy tigris-arcot viselne a hátán... |
Meglettek a
füzértekercsek! A galagonyabokrok mohás árnyékában találtuk meg őket, egészen sokfelé. Pedig szinte lehetetlen észrevenni őket, még akkor is, ha az ember tudja, mit keres. A legnagyobb füzértekercs-telepet messziről észrevettük: ugyanis már ott hasalt két természetfotós... egyikük hazánk legjobb orchidea-fotósa, Cs.M., akinek mesés képeit már számtalanszor megcsodáltam.
Cs.M. csodás netes oldalán ott a teljesen jogos figyelmeztetés: "vigyázat, a kosborfélék függőséget okoznak!" Minden növényfotós tudja, hogy ez bizony igaz!
Mi is beleheveredtünk tehát a tüskés bábakalács, a nedves moha és a kecskebogyó pikáns kombinációjába fotózni...
|
Ez kérem komoly orchidea-fotózás! |
|
Őszi füzértekercs - Spiranthes spiralis |
Egy kis forrás által táplált pár négyzetméteres pocsolyát előttünk már sokan meglátogattak. Egymillió kecske és birka nem tévedhet! Komoly élet volt a kis vizecskében, mégpedig
zöldbékák,
vöröshasú unkák, és kifogtunk egy szokatlanul nagy termetű unkát is, ami alighanem a
vöröshasú és a sárgahasú unka hibridje. Már régóta szerettem volna találkozni a híres-nevezetes hibriddel, és íme!
|
Vöröshasú és sárgahasú unka hibridje - bombina sp. Nem, nem döglött. Hanyattfordul, hogy felvillanjanak élénk riasztószínei. |
Az ingókövekhez közeledve felriasztottunk egy kövér
ürgét, kicsit később pedig egy
nyulat. Majdnem ráléptem, annyira közel engedett, aztán hirtelen "felrobbant a bokor", és fenekét dobálva elvágtatott a nyúl. Fehér foltok is voltak a bundáján, így szökött húsvéti nyuszit, vagy hiányos kerítésű parasztudvart gyanítok nyulunk genetikai múltjában... Pont a "nyulas" bokor alatt jött a kirándulás bónusz ajándéka: egy foltnyi élénk sárga
vetővirág. Védett, ritka növény ez: hagymás, amarilliszféle, szárazabb években elő se bújik (ilyenkor a felszín alatt hoz porzót és termőt, a hangyák porozzák be). Szubmediterrán növény, akárcsak a füzértekercs, jól jelzi a lanka kitettségét. Az általunk talált folt körülbelül 100 egyedből állt, és természetőr társunk mindjárt fel is vette a védett értékeket tartalmazó GPS térképre...
|
Vetővirág - Sternbergia colchiciflora |
|
Célkeresztben: a vetővirág |
Egy gránit sziklacsoportnál uzsonnáztunk, errefelé fényképeztem
zöld gyíkot és egy szép
fecskefarkú pillangót is, valamint kiselőadást tartottam a frontok felhőzetéről, de csak azért, mert az égbolt remekül illusztrálta. Aztán a
Kocka-kőhöz sétáltunk, ami még a gimis földrajztankönyv borítójáról ismerős... Jellegzetes gránit lepusztulási forma, olyan, mintha úgy tették volna a helyére emelődaruval, pedig nem: a környezet pusztult le körülötte röpke pár millió esztendő leforgása alatt.
|
Fecskefarkú pillangó - Papilio machaon |
Igazi felhőtlen nap volt a felhős ég alatt!
Visszafelé úton, nem is messze a parkolótól még egy szál
füzértekercset találtunk a turistaút mellett. Mintha ezzel köszönt volna el a sok csodával megajándékozó Velencei-hegység...
A túra élményeiért és a növényhatározásért köszönet a Növényhatározó csoportnak!
|
Füzértekercs észlelés: GPS koordináta felvétele |
|
Közönséges aszat - Cirsium vulgare |
|
Subás farkasfog - Bidens tripartitus |
|
Gyűrűs keresztespók - Metellina segmentata |
|
Közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris |
|
Közönséges gyíkfű - prunella vulgaris |
|
Tavaszi ganajtúró - Geotrupes vernalis |
|
Baracklevelű keserűfű - Polygonium persicaria |
|
Közönséges gyíkfű - Prunella vulgaris |
|
Bébi gyíkocska - de már van tapasztalata az életről... |
|
Sétáló óvoda: farkaspók mama, hátán kicsinyeivel |
|
Ezüstös hölgymál - Hieracium pilosella |
|
Őszi füzértekercs - Spiranthes spiralis |
|
Vetővirág - Sternbergia colchiciflora |
|
Vetővirág - Sternbergia colchiciflora |
|
Kukucs! Zöld gyík -Lacerta viridis |
|
Noha nem galagonya, az ő "ruhája" is izzik már... (Vadrózsa) |
|
Pöfeteg. Ez biztos. |
|
Közönséges bábakalács - Carlina acaulis |
|
Fehér pemetefű - Marrubium vulgare |
|
Fehér pemetefű levele |
|
Fehér hamuka - Berteroa incana |
|
Vízi menta - Mentha aquatica |
|
Mézelő méh (Apis mellifera) útszéli bogáncson (Carduus acanthoides) |
Gratulálok! Hogy csináltad meg ilyen gyorsan ezt a remek beszámolót?
VálaszTörlés"Hogy csináltad meg ilyen gyorsan..." Ez a kérdés bennem is felmerült.
VálaszTörlésDe, ha valaki Duracel nyuszi, annak 24 óra, neto 24óra. Az írással a gyaloglást a gyaloglással az írást piheni ki. Az eredményt pedig mi élvezzük. Kösz.
Szép volt!.... :-)
VálaszTörlés